Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Legyen-e a házastársunk egyben a legjobb barátunk? ápr14

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Legyen-e a házastársunk egyben a legjobb barátunk?

Csábító gondolat, hogy a párkapcsolatot és a barátságot egybegyúrjuk és mindent egy embertől akarjunk megkapni. Most például milyen jó lenne a kettő az egyben, ha a partnerünkkel élünk együtt. Megoszthatjuk minden gondolatunkat, összetartunk, őszinték vagyunk, szeretjük egymást, csodálatos! 

Biztos van olyan házasság, amely így működik, de iszonyú kevés. Ha egyáltalán van ilyen... Mert persze hallunk róla, hogy létezik, de kevesen találkoznak vele. A valóságban a házasság azért alapvetően más, mint a barátság. És ez így van jól: szükségünk van barátokra is a párkapcsolatunk mellett, vagy attól függetlenül. Mondhatni, talán nagyobb szükségünk van barátokra, mint párkapcsolatra. 

Milyen egy legjobb barát? Eleve keveseknek adatik meg, hogy legyen legjobb barátjuk. És hogy az valóban végigkísérje az életüket. Sokan a haverjukat gondolják barátnak, de ha a haverral csak szórakozni lehet és semmi komolyan nem tudunk vele megbeszélni, akkor ő nem a barátunk. Ha nem számíthatunk rá a bajban, és mi sem vagyunk hajlandóak segíteni neki, ha nem vagyunk lojálisak egymáshoz, akkor azt a viszonyulást ne nevezzük barátságnak. 

Ha mégis van legjobb barátunk, akkor ő általában ahhoz a nemhez tartozik, amelyhez mi magunk. Vagyis heteroszexuálisok esetében a legjobb barát nem olyan, akihez szexuálisan is vonzódnának. Lehetnek ellenkező nemű barátaink, persze, de nehéz kizárni a szexualitást, és ha az jelen van, már másképp fogunk egymással viselkedni. Esetleg megoldás lehet, ha a szexualitáson már túljutottunk, és maradt a barátság. 

Miben más alapvetően a barátság és a párkapcsolat? 

A barátsághoz nem kell gyakran találkozni, fel sem merül a kizárólagosság, nincsenek érdekellentétek, nem kell megjátszanunk magunkat csak azért, hogy megőrizzük a családi békét. A párkapcsolat folytonosságot igényel (a távkapcsolat kicsit más, de a napi szintű kommunikáció ott is elvárás), a kizárólagosság elég fontos szempont (vagy külön meg kell tárgyalni, ha nem várjuk el), rengeteg az érdekütköztetés, anyagilag függünk egymástól, és nem mindig lehetünk teljesen őszinték.

Tudom, sokan prédikálnak arról, hogy a jó párkapcsolat alapja a 100% őszinteség, de a valóság nem ezt mutatja. Főleg a másokra irányuló gondolatainkat nem mindig érdemes megosztani a partnerünkkel (kivéve, ha nagyon nyitott a kapcsolatunk, de még akkor se minden esetben): a barátunknak viszont nyugodtan beszámolhatunk ilyenekről. 

A barátunk előtt lehetünk esendőbbek és gyengébbek, nem kell a nemi szerepeinknek megfelelően színészkednünk, de lehet, hogy a partnerünk nem tudja hova tenni, ha nem az ő elvárásainak megfelelően viselkedünk. 

Az azonos nemű baráttal könnyebb elengednünk magunkat, a férfiak mesélhetnek egymásnak hülye vicceket, a nők órákig lelkizhetnek, vagy éppen fordítva, ahogy kedvük tartja: ha vannak barátaink, a partnerünket megkímélhetjük az olyan dolgoktól, amelyek számára unalmasak vagy kínosak. 

A barátok jobban rálátnak a dolgainkra, mert egyrészt nagyon jól ismernek bennünket, másrészt viszont kívülállók, reálisabban látnak bizonyos helyzeteket, mint mi magunk, a partnerünkről már nem is beszélve. És lehet, hogy sokan nem képesek elfogadni, de igenis kell valaki, akivel megbeszéljük a párkapcsolati gondjainkat – ez lehet pszichológus is, de mennyivel jobb egy barát, aki egyrészt milliószor jobban ismer bennünket, mint bármely szakember, másrészt általában a családunkat is elég jól ismeri, és nem csak a mi elbeszélésünk alapján. 

Ha a párunk a legjobb barátunk, akkor kivel beszéljük meg, ha vele van problémánk? Persze, vele magával is megpróbáljuk megbeszélni, de az egészen más, mintha külső szemlélő véleményét kérjük. És olyan nincs, hogy semmilyen problémánk ne legyen a párkapcsolatunkban. 

Épp ezért nem szabad leépíteni a barátságainkat, és nem érdemes egyetlen embertől várni mindent. Ebből előbb-utóbb úgyis az lesz, hogy kiderül: nem vagyunk képesek egymás minden igényét kielégíteni. Ebből csak frusztráció származik, és úgy fogjuk érezni, hogy a másik becsapott, pedig önmagunkat csaptuk be, mikor lehetetlent kívántunk. 

Vegyük körül magunkat barátokkal, és ne zárkózzunk el kettes magányunkban! Most persze a barátokkal csak virtuálisan érintkezzünk, de úgy igenis érintkezzünk! Nem kegyet gyakorlunk, ha „megengedjük” a partnerünknek, hogy szórakozzon a haverokkal, pletykáljon a barátnőkkel: a kapcsolatunk számára is nagyon fontos, hogy ne teremtsünk magunk körül sivatagot. Talán a kényszeres elzárkózás ezt még sokkal nyilvánvalóbbá teszi. Soha nem éreztük még ennyire azok hiányát, akikkel nem állunk napi kapcsolatban.