Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik
Már a tizenkettedik randinál tartottunk, és még mindig nem tudtam, mit akar… okt29

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Már a tizenkettedik randinál tartottunk, és még mindig nem tudtam, mit akar…

Az online ismerkedésnél sose lehet tudni, mit dob a gép. Noha léteznek típusok, ismétlődő magatartásformák, mindig jöhet olyan, aki alapvetően meglep… Akire nem számítottál. A ghostingolók már szinte banálisak egy idő után, de az olyan partner, aki annak ellenére sem tűnik el, hogy tulajdonképpen nem lelkesedik irántad, azért elég ritka.



Vegyünk például valakit, akivel már hetek óta találkozgatsz, akivel jókat beszélgetsz, randik között leveleztek, telefonáltok, szóval úgy tűnik, hogy minden jó úton halad, de valahogy nem akar történni semmi. Vagyis nem törik meg a jég. Megakadtatok egy ponton és onnan nem tudtok kimozdulni.

Azt gondolhatnánk, az illető régimódi, annyira tisztel, hogy meg akarja adni a módját – na de minek, annak, hogy megfogja a kezed? –, esetleg még apukádtól is engedélyt akar kérni arra, hogy udvarolhasson? Egy lány ilyenkor már kezdi magát kényelmetlenül érezni, mert egyáltalán nem világos, hogy mégis, mire megy ki a játék. Van itt valódi érdeklődés, vagy a srác annyira örül annak, hogy valaki végre nem tette lapátra, hogy azért húzza az időt, mert így legalább nincs okod szakítani vele?

Léteznek félénk srácok, és tényleg lehet, hogy a visszautasítástól fél annyira, de az is lehet, hogy csak jobb híján udvarol neked, nem meggyőződésből. Nem akarja ő se ezt az egészet annyira, de úgy érzi, jobb, ha folytatja a találkákat, mint ha mindent elölről kell kezdenie egy újabb lánnyal. Talán még olyan szerencséje is lehet, hogy te kezdeményezel, mert már nem bírod cérnával, és azt reméled, hogy ennek következtében legalább szintet lehet lépni… Na de hová?

Ha már volt szenvedélyes partnered, és tudod, milyen, ha valaki tényleg téged akar, nagyon zavaró lesz ez a langyos udvarlás. Állandóan kínosan fogod érezni magad. Azért is, mert közben meg rendes a srác, talán még humora is van, megnevettet, képes főzni rád, hazakísér, és így tovább. Szóval gondoskodó, kedves, tiszteletteljes… De mindez mégis kevés egy kapcsolathoz.

Vagyis kevés egy jó, működőképes, teljes értékű kapcsolathoz. Persze, sok házaspár él így, és van ennél sokkal pocsékabb helyzet is. Csak nem mindegy, hogy ez a szenvedélymentes, udvariaskodó hozzáállás egy kapcsolat elején jellemző, vagy tíz évvel később. Akkor se kellemes, és akkor is zavaró és valahol kínos, de sokkal érthetőbb, mint így.



Nem tudnám megmondani, hány hét, hány találkozó kell ahhoz, hogy mindenképpen úgy érezzük: muszáj történnie valaminek, és mikor érdemes meghozni a döntést, hogy ha nem történt semmi, akkor ne erőltessük az egész történetet. Minden ismerkedés más, nincs két egyforma ember, ahogy két egyforma pár sincs… Egyesek talán sokkal tovább bírják ezt a lebegtetős fázist, vagy éppenséggel ez nyugtatja meg őket…

De pusztán azért fenntartani egy randizós kapcsolatot, mert már egy ideje tart és mert a másik olyan rendes, meg biztos megbántódik majd, ha szakítunk vele, tényleg nem érdemes. Nyilván kellemetlen lesz megmondani neki, hogy ne haragudj, de nem érzem úgy, hogy egymáshoz valók lennénk… De van, aki nem jön rá magától és muszáj megmondanunk neki. Nyilván az a legjobb, ha törekedünk az érzései tiszteletben tartására és nem gázolunk a lelkébe, de ne legyünk félreérthetők.

Egyébiránt lehet, hogy ő is ugyanúgy érezte, mennyire nem működik ez az egész, csak olyan teszetosza, hogy nem merte megmondani. Egy ilyen eset után még arra is rájöhetünk, hogy azok, akik eddig kitették a szűrünket és felvállalták a szakítást, igazából szívességet tettek nekünk. Mert lehet, hogy mi sokkal tovább húztuk volna a sehová sem vezető randizást, noha a szívünk mélyén éreztük, mennyire nem pendülünk egy húron. Vagy csak az életkörülményeink nincsenek szinkronban.

Se elkezdeni, se befejezni nem könnyű egy ismerkedést, bármennyiszer is estél át mindkét fázison, lesznek kellemetlen pillanataid. Ha te is találkozol a tizenkét randi után sem kezdeményező sráccal, és nem érzed úgy, hogy már lerohannád, annyira tetszik, inkább engedd el. Ha ennyi idő alatt nem lelkesített fel, nehéz elképzelni, hogy valaha is sikerülni fog neki. 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk