Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
"Nem keresem a másik felem, vagy mégis?"
Írta: RandiBlog , dátum: szep 28, 2017 , rovat: Sikertörténetek | 0 komment
Az alábbi történetet Gyula küldte nekünk, aki megtalálta az igazit az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!
Ahogy a legtöbben, én is próba-szerencse alapon regisztráltam a Randivonalra bő 4 évvel ezelőtt. Egy kollégám itt ismerte meg korábban tündéri barátnőjét, mostmár feleségét, gondoltam hátha nekem is kedvez a szerencse. 28 éves voltam, és bár megállapodni még nem terveztem, komoly, hosszútávú kapcsolatot kerestem.
Ahogy a legtöbben, én is próba-szerencse alapon regisztráltam a Randivonalra bő 4 évvel ezelőtt. Egy kollégám itt ismerte meg korábban tündéri barátnőjét, mostmár feleségét, gondoltam hátha nekem is kedvez a szerencse. 28 éves voltam, és bár megállapodni még nem terveztem, komoly, hosszútávú kapcsolatot kerestem.
Találkoztam pár lánnyal, jókat beszélgettünk, teázgattunk, vacsoráztunk, ám senkivel nem alakult ki a szükséges kémia ami kellett volna ahhoz, hogy továbbvigyük a dolgot. Összességében mindegyik randim pozitív emlék volt, szerencsére nem találkoztam olyannal, aki nagyon más lett volna, mint ami az adatlapjáról és a megelőző levelezésekből, telefonbeszélgetésekből lejött róla. Egyszerűen csak hiányzott a szükséges plusz.
Aztán egy szép szeptemberi napon este szokás szerint lefekvés előtt bejelentkeztem, elolvastam és válaszoltam a leveleimre, majd mielőtt kiléptem volna láttam a főoldalon, hogy most regisztrált Anna, 30 éves, kép nélkül, mindössze annyi jellemzéssel az adatlapján, hogy "Nem keresem a másik felem, én magam is kerek egész vagyok!" Hm.. Érdekes. Akkor mit keres itt? Gondoltam megkérdem tőle.
Mint kiderült azért regisztrált, mert valamelyik oldalon egy Randivonalas banner hirdetésben meglátta egy ismerősét, és meg akarta nézni, hogy mit keres itt, de ahhoz neki is regisztrálnia kellett. A jellemzés mezőt pedig ugye kötelező kitölteni. Egy szó mint száz, miután megírta nekem, hogy ő itt nem keres senkit, azért a végén feltette a kérdést, hogy és én mijáratban? Levél levelet követett, naponta többször is, ha jól emlékszem nagyjából egy hétig kellett győzködnöm, hogy találkozzunk.
Az első randi a klasszikus Zöld Teknős teaházban volt. Itt egy monológom kellős közepén megragadta a kezem, a szemembe nézett és azt mondta: "El kell neked mondanom valamit!". Úristen, mondtam, most válsz és van két gyereked? Nem. Nem Anna vagyok. A nevem Vanda. Ennyi? Ennyi. Állítólag az elmúlt napokban egyre rosszabbul érezte magát, hogy álnéven regisztrált, de nem merte elmondani. Hogy néz az ki, hogy még nem is ismerjük egymást és máris hazudott nekem? Engem azonban a legcsekélyebb mértékben sem zavart a dolog, teljesen megértem, ha valaki nem vállalja fel önmagát elsőre egy ilyen oldalon, lényeg, hogy utána tisztáztuk a dolgokat. És folytattam a beszélgetést, immáron Vandával...
A második randi másnap, a harmadik pedig ha jól emlékszem harmadnap volt. Innentől kezdve nem számoltuk. Nagyjából két hét elteltével úgy döntöttem, jól érzem magam Vandával, egyre jobban, úgyhogy odaköltözöm hozzá. Őt erről ugyan nem kérdeztem meg, amit azóta is többször felhoz baráti beszélgetéseken és jókat nevetünk rajta.
Fél év elteltével "hivatalosan" is összeköltöztünk egy közösen választott új, tágasabb albérletben. Ahogy teltek a hónapok egyre inkább úgy éreztem, hogy erre a lányra vártam egész életemben, minden annyira tökéletes volt. Bár a házasság gondolatára korábban a hideg is kirázott (és akkor még nem beszéltünk a gyerekről), Vandával valahogy minden annyira természetes volt, hogy egyre többször gondolkoztam el ezeken a dolgokon.
A leánykérés megismerkedésünk időpontjáról másfél évre történt, az esküvőnk pedig rá fél évre, december elején. Egyikünk sem szereti a felhajtást, így elutaztunk kettesben a Karib-tenger térségében fekvő Turks & Caicos szigetcsoportra és egy ott élő baráti pár társaságában örök hűséget fogadtunk egymásnak. Kisfiunk, Marcell 2016. decemberében született. Immáron hármasban éljük boldog életünket.
![2017feb.[1]](assets/upload/Programajánló/2017feb.[1].jpg)
Örök hálával tartozunk a Randivonalnak, hogy összehozott minket!
Gyula és Vanda