Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Szerelem második nekifutásra
Írta: RandiBlog , dátum: dec 10, 2017 , rovat: Sikertörténetek | 0 komment
Az alábbi történetet Vera és Dani küldte nekünk, akik megtalálták egymást az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!
Vera:
A 30. születésnapom előtt pár héttel (október eleje, szeptember vége volt valahogy) regisztráltam az oldalra, többnyire csak nézelődtem, beszélgettem. Aztán megismerkedtem valakivel az oldalon kívül, így le is álltam az oldal használatával pár hónapra. Egy viharos és kevéssé sikeres próbálkozás után február tájékán tértem vissza az oldalra, ekkor már elég aktívan. Randiztam többekkel, de inkább barátságok szövődtek, vagy teljesen félresikerült randik. Meg kellett tanulni navigálni az online párkereső térben, meg kellett tanulni kiszűrni azokat az embereket, akik nem nekem valók. Ez eltartott egy ideig és persze voltak mélypontok. Talán a legsötétebb napok azok voltak, amikor 2 randira nem jött el a delikvens egymás után, és még csak arra se vette a fáradságot, hogy szóljon. Ekkor az egyik Randivonalról megismert barátom vállán sírtam ki magam. :)
Danival március közepe felé kezdtünk el levelezni. Igazából nézegettem már a profilképét, de valahogy nem voltam akkoriban kezdeményezős hangulatban. (Én nem csináltam problémát abból, hogy én írjak először, hiszen többé-kevésbé mindenki ugyanazért van ott.)
Ő írt rám végül és volt egy pár elég vicces levélváltásunk, nagyon jól szórakoztam a levelein. Aztán a klasszikus első randi egy teázóban volt. Beszélgettünk, majd nekiindultunk a városnak kicsit mozgalmasabb helyek után nézve. Ha jól emlékszem elég sokáig jártuk az estét.
Aztán volt még pár randink, de annyira nem találtuk a közös hangot: ő intenzívebb reakciókat várt, én meg bizonytalankodtam, és mikor kezdett volna számomra is érdekes és izgalmas lenni az egész, ő pont akkorra elégelte meg a tötyögésem. Szóval itt majdnem vége is lett a dolognak.
Írt egy elbocsátó szép üzenetet, amin én jól felhúztam magam.
Írtam neki egy kicsit felpaprikázott választ, amiben kifejtettem, hogy miért nincs igaza. :)
Aztán arra jutottunk, hogy adjunk még egy esélyt a dolognak. A második kör már sokkal simábban ment. Pár hete voltunk "hivatalosan" együtt, amikor úgy döntöttünk, hogy elutazunk egy hosszú hétvégére Sopronba. Úgy voltam vele, ha azt túléljük, akkor még valami jó is kisülhet belőle.
Mint a mellékelt ábra mutatja a soproni kaland jól sikerült, szeptember végén ünnepeltük az 1. házassági évfordulónkat. :)
Dani:
Verával való megismerkedésünk előtt én már többször használtam a Randivonalat és más online társkereső szolgáltatásokat - több barátnőm is volt hasonló oldalakról. Megjelenésükkor sokak szemében még "gáz" volt ilyesmin ismerkedni, pedig az eredmények már akkor is bíztatóak voltak. Sorolhatnám az előnyeit, de maradjunk annyiban, hogy nem jobb és nem rosszabb, ha online társkeresőn szólítunk meg valakit, mint ha az utcán vagy bárban tennénk... csak esetleg többet tudunk már az első pillanatban is róla.
A társkeresős élményeim az aranymosáshoz hasonlítottak: végignéztem rengeteg adatlapot, kiküldtem jó sok levelet, amiből néhányra érkezett válasz, ebből valamennyi pozitív, amelyek írói közül néhányan kiestek a következő rostákon, így még kevesebbel jutottunk el az első randiig, ahol megint kihullott egy részük, végül jó esetben maradt fenn valaki. Ha nem, új merítés. Tudom, ez nem hangzik túl romantikusan, de ez nem egy hollywoodi romkom, hanem a valóság. Persze mai fejemmel már tudom, hogy hogyan lehetett volna az arányaimon javítani, de most már szerencsére nincs rá szükség.
Verával is így vettem fel a kapcsolatot. Azt írta magáról, hogy felsővezető, amitől egy kicsit tartottam; ez persze nem az ő hibája, hanem az én limitációm volt. Végül írtam egy mondatot, ő visszaírt. Aztán elkezdte feltenni az ilyenkor szokásos kérdéseket (szeretsz-e színházba járni, stb), én meg gondoltam, viccet csinálok az egészből, teljesen komolytalanul válaszoltam, amiből aztán számos levélváltáson keresztül fűzött humoros történet kerekedett ki. Szerencsére az intelligens humor tetszett neki.
Eljutottunk a randiig. Már elsőre is megfogott az öltözködési stílusa - kitűnt vele a többi lány közül.
Az elsőt újabb találkozás követte, de nem éreztem rajta az irányomban az érdeklődést, úgyhogy le is akartam zárni ezt a történetet, helyet adni a következő merítésnek. Végül mégis folytattuk. Lassan megjött az érdeklődés is, elkezdtünk együtt járni.
Vera azt szokta mondani, hogy számára a kapcsolatunk elején tett soproni utazás volt a sorsdöntő momentum. Én tudtam, hogy nem fogjuk "megölni egymást", hiszen mindkettőnknek volt gyerekszobája, ez már korábban kiderült, úgyhogy legrosszabb esetben is lesz egy kellemes utunk.
A soproni utazás jól sikerült. Ezt utána további ismerkedés, összecsiszolódás, egymás megtanulása, összeköltözés, további formálódás, lánykérés és 2016. szeptemberében esküvő követte.
