Csodavárás címkével ellátott bejegyzések

Mindannyian ismerjük a jelenetet. Esős délután van, a főhős épp siet valahova, kezében papírdobozokkal vagy egy halom könyvvel. Megcsúszik, a holmija szétrepül a járdán. Ekkor egy idegen leguggol, hogy segítsen neki összeszedni a dolgait. A kezük összeér, a tekintetük találkozik, és a háttérben felcsendül a lágy hegedűszó. És ezzel megtörtént a hollywoodi csoda, a sorsszerű, véletlen találkozás, ami egy csapásra megváltoztat mindent.

A gyerekkorunkban hallgatott mesék rendre arról szóltak, hogy a történet végén a főszereplő elnyeri a legszebb királylány kezét. A lányoknak pedig nem kell mást csinálni, csak várni, hogy rájuk találjon a Herceg. Sok felnőtt a mai napig hisz abban, hogy vár rá valahol egy Igazi, csak meg kell találni. Még akkor is hisznek ebben, ha már elmúltak 30, 40 vagy 50 évesek, és még mindig nem találták meg az Igazit. Pedig a meséknek ebből a szempontból nincs igazuk.

Vagyok, amilyen vagyok, én senki kedvéért nem fogok megváltozni. Vagy így kellek, vagy sehogy. Ismerős? És ha az, amilyen vagyok, senkinek nem felel meg? Akkor szidhatom a többieket, milyen hülyék, hogy nem tudnak értékelni, nem látják, hogy a zord külső...