Új év, új élet!

Az alábbi történetet Juli küldte. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!

Kedves Randivonal!

Történetem szerintem nagyon tipikus, de ezt majd döntsétek el, illetve, ha megjelenik, a kedves olvasók.

Főiskolás korom óta csak látogatóba jártam haza az év végi ünnepekre, most mégis a második karácsonyomat töltöttem anyámékkal, ez azt hiszem, mindent elmond (31 évesen ráadásul, tiszta gáz).

Előtte hónapokig zrikáltak persze, hogy miért nem ismerkedek össze végre egy hozzám illő (amit úgy gondoltak, hogy értelmes), jóképű, udvarias férfival, szülök neki gyerekeket és mosom a koszos zoknijait minden páratlan munkanap. Egyik fülemen be, a másikon ki, de persze ettől függetlenül engem is egyre inkább frusztrált, hogy egyedül vagyok, valahogy sehol és senkivel nem akart összejönni, vagy csak egyszerűen nem működött a kémia, ahogy mondani szokás.

Ott ültünk a kis karácsonyfa mellett szentestén, amikor ismét szóba jött a téma. Anyám persze megint elkezdte dramatizálni, hogy ha így folytatom, öreglány maradok, apám meg elővette a poénzsákból a szokásos „jövőre ide nem jössz, ha nem hozol valakit” dumáját. Sokkolt, na!

Baromira felhúztam magam (egyébként is érzékenyebb szoktam lenni ilyen év végi családi összejöveteleken), úgyhogy eldöntöttem: ez így nem mehet tovább és teszek is érte valamit! Honnan akasztok le magamnak – ráadásul éppen karácsonykor – egy hű társat, egy férfit, akiért rajonghatok, akihez odabújhatok a hideg téli estéken?

Korábban nem voltam túlságosan nagy rajongója az internetes párkeresésnek (valahogy ezt mindig olyan szégyellnivalónak tartottam), most viszont úgy voltam vele, hogy megadom a lehetőséget saját magamnak. Bementem hát a szobámba és azon az estén több társkeresőt végignézve végül úgy döntöttem, hogy regisztrálok a Randivonalra (akit érdekel, miért pont hozzátok, egy másik levélben megosztom).

Ha azt mondom, hogy pozitívan csalódtam, messze nem tudom visszaadni azt az érzést, ami a következő órákban, napokban, hetekben a hatalmába kerített. Hiszen itt vannak emberek! (Felismerés 1.) Ráadásul húsvér férfiak! (Felismerés 2.) Valahogy úgy éreztem, hogy közöttük megtalálom azt, akit keresek (bár igazából akkor még nem tudtam, kit keresek).

Az első egy-két nap sok levelet kaptam, szerencsére gyorsan tudtam szelektálni. Robi az elsők között írt nekem, nem tudom megmagyarázni miért, de valahogy a sorok között ő volt a legvonzóbb számomra. Végigleveztem vele az ünnepeket, szilveszterkor már sms-ben köszöntöttük egymást. Januárban aztán végre találkoztunk, alig bírtam ki azt a két hetet, annyira kíváncsi voltam, hogy vajon a virtualitás után személyesen is fogom-e érezni azt, amit az első levelek után éreztem: azt hiszem, megtaláltam az Igazit!

És igen, megtaláltam! Új év, új élet, ez lett a mottóm. De ennek már két éve. Azóta született már egy gyönyörű kislányunk és néhány hónapon belül szeretnénk a következőt.

Köszönjük nektek, hogy itt lehettünk és csak biztatnánk mindenkit arra, hogy regisztráljon a Randivonalra, mert ezzel nem csak egy esélyt ad magának, de ha szerencséje van, egy új - boldogabb - évet is!

Juli & Robi