Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

2016 a valóra vált álmom éve...

Az alábbi történetet Dóri küldte nekünk, aki megtalálta az igazit az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!
 
 
Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy társkereső oldalon találom majd meg azt a férfit, akit holtomiglan szeretni fogok, bizonyosan körbekacagom...De 2016 a valóra vált álmom éve lett, mert hallgattam egy kedves jótanácsra. Január 30-án, kora este regisztráltam a Randivonal nevű internetes társkereső oldalra, ugyan mit veszíthetek? -szólván. Egyik kezemben egy bögre gőzölgő teával, másik kezemben a laptopom egerével, fejemben számtalan fölösleges és kétkedő gondolattal roskadtam az asztalhoz. Szemezgettem a képeim között. Milyen kép alkalmas arra, hogy megtaláljam álmaim férfiját, a holtunkiglan tartó szerelmet? Rakjak fel gyönyörű, beállított fotót, elérhetetlen istennőnek álcázva magam? Esetleg szende, szűzies, kedves képet, amin ártatlanul meredek a kamerába? Netán kissé feslettebb, sejtelmesen áttetsző csipkehálóingest, ami annyit takar, amennyit mutat? Hisz annyian teszik..., nyilván csak erre figyelnek fel a férfiak... Á, nem! Egyik sem én vagyok. Döntöttem. Profilképnek beállítottam egy nevetős, de közel sem tökéletes fotót - nem tökéletes, de én vagyok. Másodlagos képnek pedig gyermekkorom bálványával, Darth Vaderrel közös fotót tettem fel, csak semmi zsákbamacska jeligére. Jöjjék a bemutatkozó szöveg. A képek után már tudtam, itt őszinteségnek kell lennie. A valós másik felemre vágyom, nem kamura, abból untig elég volt. Leírtam hát, milyen vagyok, mire vágyom - dióhéjban. Szeretek önfeledten, szívből nevetni, sokat beszélgetni, szép helyekre utazni, jókat enni, kikapcsolódásképp olvasni, szeretem az egyszemélyes álmodozást, de a jó hangulatú baráti dumapartit is, szeretek mezitláb a forró homokon, harmatos füvön járni, drámán elérzékenyülni, nyár éjjel hullócsillagot bámulni, szeretem látni, ahogy porhavat, zörgő avart, szappanbuborékot fúj a szél... :) Szeretem az adrenalin habzását hullámvasútnál vagy repülésnél :)  igénylem az őszinteséget, érzelemnyilvánítást, ölelést. Olyat keresek, aki ezt elfogadja és/vagy szintén ezt igényli :) 

DSC_6347
Nos, gondoltam, aki ezek után rám ír, az biztosan olyan lesz, aki azt akarja, amit én. Okostelefonom lévén, egész éjjel értesülhettem arról, hány férfinek (és nőnek) tetszem. Pittyegett a telefonom, míg meg nem untam, utána csak diszkréten rezgett, míg ki nem kapcsoltam. Az első üzenetem hevesen dobogó szívvel nyitottam meg. Nem tetszett külsőre, aki írt, de kedves volt. Azonban túl sok. Olyan, mint a százlábú, aki minden lábával mást és mást csinál -Weöres Sándor szerint. Az összes többi üzenet válogatott perverzektől jött, hogy ki mit csinálna, avagy csináltatna velem-felesleges volt bármire is reagálnom. Úgy tűnt, a Randivonal a szexuális ragadozók, leendő szexuális bűnelkövetők társkeresője. Másnapra kissé már fáradt voltam. Még csak egy napja voltam tag, s máris oly válogatott perverziókat ismertem meg, melyről nagyrészt fogalmam sem volt.

13101467_1348206465195272_890410253_n
 Ebéd utáni ejtőzés közben újra zizzent a tapintatlan okoskám. Kissé összerezzentem. Azért megnyitottam az üzenetet. Kedves Dorottya! Larion üzenetet küldött neked. Megláttam Őt. Hullámos, selymesfényű, sörszőke haj, tág résben rejlő, fénylő, kékes-zöld szemek. Telt, falánk, csókolni való ajkak. Hosszú, karcsú ujjak a fényképezőgépen, amivel fotót készített magáról. Igen, igazi fényképezőgéppel, nem ám okostelefonnal. Tyűha, mondtam valamint ejha és píha! Megnyitottam üzenetét. Kedvesen érdeklődő, intelligens, nyílt férfi. Kapásból válaszoltam. Beszélgetni kezdtünk. Remegő kézzel nyitottam meg újabb és újabb üzenetét. Óh, áldott internet! Előtte esély sem volt rá, hogy találkozzunk. Soha nem voltunk egymás közelében, nem volt közös ismerősünk, földrajzilag is távol voltunk egymástól, bár országon belül. Sok tízezres telefonszámlát csináltunk, napi 3 órát aludtunk, nem bírván betelni a másikkal. Egy hét múlva találkoztunk. Nem nála, nem nálam, hanem félúton. Azóta sem váltunk el egymástól. Ennek már egy éve. Ahogyan a bemutatkozásunkban, s az egymásnak írt első levelünkben is, azóta is maradéktalanul őszinték vagyunk. Mindketten elkövettük azt a hibát korábbi kapcsolatainkban, hogy áltattuk magunkat. Nem olyan rossz, lehetne rosszabb, menni fog, ha ő nem, akkor kit fogok találni? és hasonló önámítás. Azonban egymással erre nincsen szükségünk.  Ismerjük egymás gondolatait, érzelmeit, minden apró reakcióját, rezdülését. Kapcsolatunk, akár egy tengerparti nyaralás. Mámorítóan gyönyörű, csillogó, friss víz, mely halkan morajlik, elringat hangjával. Forró homok, ami szárazon puha, nedvesen érdes, bőrnek mindkettő egyaránt kellemes. Könnyeztető, lélegzetelállító naplementék és -felkelték. A sekély, áttetsző víz megannyi kincset rejt, kavicsok, kagylók, növényzet formájában. Olykor megzavarja a tengerni élvezetet néhány pimasz és kellemetlen bogár, vagy a huncut napsugár, ami simogatja bőrünket, azonban, ha nem vagyunk elég figyelmesek, alattomosan szúr..., de minden apróság fel sem érhet azzal a temérdek jóval, amit a Jóisten nyújt, egy varázsos szerelem formájában. "

DSC_2529
 
Dóri és Larion

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk