A 3x3-as randizási szabály

A social mediában népszerűvé vált a 3x3-as randizási szabály, amely három első találkozásból, három hét randizásból és három hónap próbakapcsolatból áll. Vajon mi értelme ennek a szabálynak és hogyan működik?

A 3x3-as randizási szabály abban segíthet, hogy határidőket tűzzünk ki magunknak és olyan tervet készítsünk, amely megakadályozza, végtelenül húzódó randizási folyamatba essünk, amelyből később nem látunk kiutat. Sokan tapasztalják, hogy mikor elkezdenek randizni valakivel, az elején még van felívelés, de később már nem jutnak egyről a kettőre: egyik randi jön a másik után, de valahogy nem alakulnak semerre a dolgok, csak telnek a hetek, a hónapok, akár az évek és a partnerek nem mondanak ki alapvető dolgokat, nem határozzák meg a kapcsolatuk kereteit.

Nézzük hogyan működik ez a 3x3-as randizási szabály!

1. A három első találkozás

A három első találkozást még nem nevezzük igazán randinak (még ha a köznyelv ezt a kifejezést használja is): ilyenkor még nem döntjük el, hogy akarunk-e bármit egymástól, egyszerűen csak találkozunk mint két ember, akik szimpátiát éreznek egymás iránt.

Természetesen csak akkor érdemes három alkalomig eljutni, ha egyáltalán létezik vonzalom közöttünk, de nem kell elsietni semmit. Nincs még kapcsolat, nincs kizárólagosság, szót sem ejtünk ilyesmiről. Továbbra is találkozgatunk másokkal, levelezgetünk másokkal, csetelünk, akivel akarunk, és nem vesszük rossz néven, hogyha a másik is ugyanezt teszi.

Mindössze megfigyeljük a testünk reakcióit, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, szívesen beszélgetünk-e, unatkozunk-e egymás mellett, sok a félreértés vagy egy hullámhosszon vagyunk? Egyáltalán emberileg megismerjük egymást… Persze elcsattanhat egy-egy csók, de ennél sokkal tovább még ne menjünk.

2. A három hétig tartó randizási időszak

Miután eltelt az első három találkozó és még mindig szeretnénk látni egymást, akkor három hetet töltsünk intenzívebb randizással: ezalatt eldönthetjük, hogy át akarunk-e lépni a következő fázisba. Még ilyenkor se beszéljünk kizárólagosságról, se kapcsolatról, mert ennek még nincs itt az ideje! Nyugodtan tartsuk fönn a többi ismerkedésünket, ne álmodozzunk összeköltözésről, házasságról, családalapításról, még akkor se, ha úgy érezzük, hogy teljesen biztosak vagyunk magunkban.

Ebben a fázisban a legtöbb pár már intimitásra is sort kerít (hacsak valami vallási vagy egészségügyi akadálya nincs ennek). Biztos érdemes legalább kipróbálni, hogyan illünk össze, de semmi komolyabbat ne akarjunk még eldönteni.

Tisztázzunk fontos elvi kérdéseket, világnézeti dolgokat, tapasztaljuk meg egymást különböző élethelyzetekben: ne csak mindig ugyanazt csináljuk a randikon, mozduljunk ki a komfortzónánkból.

3. Három hónap próbakapcsolat

Ebben a három hónapban kellene eldöntenünk, hogy valóban kapcsolattá alakulunk-e. Van, aki ilyenkor már elvárja a kizárólagosságot, de mindenképpen ebben a fázisban kell döntésre jutni a tekintetben, hogy milyen szabályok szerint képzeljük el a párkapcsolatunkat, ha komolyabbra fordul. Monogámok vagyunk-e, kinek mit jelent ez, mit értünk hűtlenség alatt, és így tovább.

Természetesen fontos, hogy megtapasztaljuk az intimitást, mert az első 3-4 hétben még lehet, hogy korainak érezzük, de egy modern pár nehezen fogja tudni eldönteni, hogy kompatibilis-e, ha a kapcsolatuk ez a része nem kezdődik el. (Ha nagyon fiatalok, aszexuálisok, vagy vallási okokból önmegtartóztatóak, akkor persze más a helyzet.)

Ismerjük meg egymás társadalmi környezetét, mindennapi lényét, tapasztaljuk meg, milyen lenne együtt lakni, esetleg menjünk el egy rövidebb utazásra, tényleg igyekezzünk a lehető legtöbb helyzetben átélni, milyen ember a másik.

A 3. hónap végén ugyanis, ami az ismerkedés kezdetétől számítva már a 4. hónap vége lesz, el kell döntenünk, hogy komoly kapcsolat lesz-e az egészből vagy nem és ha nem, akkor véget vetünk-e az egésznek vagy pedig maradunk ebben az átmeneti jellegű helyzetben.

A 3x3 randizási szabály célja ugyanis, hogy a 4. hónap végén el tudjuk dönteni egyértelműen: együtt folytatjuk-e vagy elbúcsúzunk egymástól.

Az egész keretrendszert akkor érdemes lényegében figyelembe venni, ha el akarjuk kerülni az úgynevezett situationship csapdáját, tehát azt, hogy beleragadunk egy se veled se nélküled, se együtt se külön fajta helyzetbe, amelyben nincs elköteleződés, nincs fejlődés, ami nem tart sehová, csak lebeg valahol az űrben.

Mikor tehát letelt a 3, vagyis igazából a 4 hónap, akkor érdemes tisztázni a partnerrel (ha még addig nem tisztázódott teljesen egyértelműen), hogy akkor most kizárólagosságot, szorosabb kapcsolatot szeretnénk-e, együtt akarjuk-e folytatni, hová tartunk, tartunk-e valahova egyáltalán!

Ha a partner erre nem hajlandó, ha állandóan hárít, inkább maradna abban a helyzetben, ahol vagyunk, nem számíthatunk arra, hogy tovább akarna lépni, akkor el kell döntenünk, hogy nekünk ez jó-e így is vagy nem szeretnénk folytatni és inkább elbúcsúzunk.

Természetesen ez alatt az idő alatt jó lenne nem túl mély érzelmeket ébreszteni egymásban (főleg nem lenne jó egyoldalúlag szerelembe esni), de ennyire tudatosan nem mindig vagyunk képesek szabályozni az érzéseinket. A lényeg az, hogy még ne várjunk el életre szóló döntéseket és mi magunk se akarjunk ilyeneket hozni. Azt viszont el kell tudnunk dönteni, hogy folytatjuk-e a „kalandot” és belépünk-e a valódi párkapcsolat fázisába.

Négy hónap valószínűleg bőven elég arra, hogy megismerjük egymás jellemét, már ne csak a jó dolgokat lássuk és szembesüljünk a negatívumokkal. Megtapasztaljuk, hogy mennyire megbízható a másik, mennyire impulzív, mennyire labilis, mennyire vállal felelősséget, mennyire hárít… A többi meg majd kiderül.