Érthetetlen hátraarcok: mit kezdjünk velük?

Egy ideig úgy tűnik, minden jól megy, átesünk az első héten, megy a levelezés, csetelés, sőt, még az első randiig is eljutunk, kellemesen telik, maradnánk még, de menni kell, megegyezünk a folytatásban, tovább megy a levelezés, csetelés, esetleg telefon, megbeszéljük a második randit…

Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja, oké, még nem sejtünk semmit, bárkinek közbejöhet valami, nem kell mindenbe belemagyarázni dolgokat…

De az újból kitűzött második randi előtt elkezd nagyon csendes lenni a helyzet. Megváltozott valami. Már nem olyan intenzív az egész kommunikáció, eltelik egy fél nap is, mire választ kapunk… Mi történt, miért lassult le az egész? Ha rákérdezünk, akkor éreztetjük, hogy aggódunk… Hiszen valóban elbizonytalanodtunk, ami érthető.

Igazából legtöbbször ilyenkor már döntött a másik fél: ki akar hátrálni az egészből, és valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, miért. Írtunk vagy mondtunk valamit, ami nem volt szimpatikus… Vagy eleve nem is tetszettünk annyira, és csak meg akarta várni, hogy egy másik ismerkedése hogyan alakul.

Bármi is legyen az oka, akár belőlünk indult ki, akár valami tőlünk teljesen független dolog, megváltoztatni nem tudjuk… Bosszantó, hogy megtörténik, jó esetben megalább kapunk egy búcsúlevelet, hogy ne haragudj, de mégsem… rosszabb esetben ghosting következik… De valódi magyarázat szinte biztos, hogy nem lesz.

Ezekhez az epizódokhoz sajnos hozzá kell szoknunk, főleg, ha online ismerkedünk… Belemenni valamibe sokkal könnyebb, mint kihátrálni… És a legtöbb ismerkedésből muszáj kihátrálni, hiszen nem felelhet meg mindenki. Nem szerethetünk bele mindenkibe, nem választhatunk mindenkit, aki elsőre szimpatikusnak tűnt és akivel elkezdtük az ismerkedést.

Igen, adhatnánk több esélyt is, mint egyetlen randi… Olykor csak elbeszélünk egymás mellett, félreértésből lesz a kihátrálás. Sokan képtelenek arra, hogy beletegyék az energiát, ha arról van szó, hogy tisztázzanak egy félreértést. Cseten megy a legkönnyebben, hogy teljesen másképp értelmezzünk valamit, mint a partnerünk, de levélben és telefonon is bőven akad erre példa. És olykor egy-egy ilyen félreértés csak kapóra jön, mert már eleve nem is akarta az illető folytatni és csak belekapaszkodik valamibe, ami jó ürügyet adhat.

Bármennyire is rosszul esik, ha megszakad egy ígéretesnek tűnő ismerkedésünk és nem értjük, mi történt, az biztos, hogy erőltetni nem érdemes. Maximum egyszer megpróbálni tisztázni, hátha viszonylag könnyen megy és a partner nyitott arra, hogy megértse, hogy is gondoltuk, amit írtunk. De ha nem kapunk pozitív választ, akkor engedjük el a dolgot… Semmi értelme tovább próbálkozni.

Általában utólag mindig kiderül, hogy jobb is, ha azok, akik ilyen könnyen kihátrálnak, mennek isten hírével, mert nem lenne hosszú életű a kapcsolatunk, ha egyáltalán belekezdenénk. Azzal érdemes folytatni, akinél mi is úgy érezzük, hogy rengeteg kedvünk van hozzá, meg ő is úgy érzi. Senki nem szeretne vigaszdíj lenni, ha egy mód van rá…

Persze ezt is tanulni kell, mert nem egyszerű… Minden ismerkedés elején elkezdünk terveket szőni, megvizsgáljuk, vajon mennyire lennénk kompatibilisek, keressük a közös pontokat… Ha nincs zsigeri, mágneses vonzalom, sokan már nem is akarják folytatni, pedig az organikus ismerkedés sokszor úgy vezet kapcsolathoz, hogy az elején nincsenek ilyen reakciók…

Nem tudhatjuk, kinek mi játszódik le a fejében és nem is kell tudnunk, épp elég, ha elfogadjuk, hogy ezúttal nem jártunk sikerrel és ha bármi tanulság létezik, azt levonjuk… Lehet, hogy nincs ilyen tanulság, lehet, hogy utólag észrevesszük, mi volt esetleg, amit nem kellett volna megtennünk… A legjobb, amit tehetünk, hogy haladunk tovább. Sose bízzuk el magunkat attól, hogy már túlestünk egy sikeresnek tűnő első randin és megbeszéltünk egy másodikat. Simán lehet, hogy sose lesz belőle semmi. Már csak ezért is érdemes egyszerre többekkel ismerkedni, hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni, ha valaki visszavonulót fúj.