Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Hogyan beszéljük le magunkat a sármőrről?
Írta: Verticordia , dátum: dec 12, 2015 , rovat: Egyéb | 0 komment
Ki ne ismerné azt a férfitípust, aki körül nyüzsögnek a nők, és akire irigyek a kevésbé sikeres férfiak? Van köztük olyan, aki a férfiakat is elvarázsolja a dumájával, és persze olyan is, akitől az azonos neműek a falnak mennek, annyira irritálja őket, de létezésük megkerülhetetlen... És nőként előbb-utóbb beléjük botlunk.
Persze nem állítom, hogy egy született sármőr sose nősül meg (mivel ismerek nős verziót, nem egyet), de egyrészt nem biztos, hogy annyira nagy fesztivál a feleségének lenni, másrészt viszonylag kicsi az esélye, hogy a rengeteg nő közül, akikkel dolga akad, pont bennünket fog ellenállhatatlannak és pótolhatatlannak találni. Sármja azonban életveszélyes, ha szerelemre éhes nő közelébe kerül. Mi sem könnyebb, mint belebolondulni, és mi sem nehezebb, mint kiszeretni belőle.
Ha mégis úgy döntöttünk, hogy ezt kéne tennünk, ezek a tippek segíthetnek:
1. Igyekezzünk tudatosítani magunkban, mi bánt ebben a kapcsolatban!
Már, ha egyáltalán kapcsolatnak nevezhető az a valami, ami sármőr és köztünk létrejött. Tipikus magatartásforma a nőcsábásztól, hogy amikor ő akarja, akkor azonnal kellünk, amikor viszont másra van kedve, akkor elvárja, hogy csak maradjunk a kis zugunkban, és ne zavarjuk a köreit. Ráadásul még azt is eléri, hogy magunkban kezdjük keresni a hibát, miért is nem tudunk a pillanatnak élni, mint ő, és azt élvezni, ami van. A sármőr nagyszerűen manipulál, ezért érdemes tudatosan végiggondolni, hogy mi az, ami nagyon kiborít a viselkedésében. Például, ha elfelejt egy-egy randit, az utolsó pillanatban mondja le, vagy nem reagál a leveleinkre? Hányszor csalódtunk már benne, és vajon a csalódások száma nem haladja-e meg a kellemes élmények számát?
2. Bármennyire is odavagyunk érte, randizzunk másokkal is!
Meglehetősen nehéz úgy leválni egy mágnesként működő sármőrről, hogy nincs más férfi a láthatáron. Egyrészt túl erősek a vele megélt pozitív élmények, másrészt elvonási tüneteink vannak, ha nem találkozhatunk vele. Bebeszéljük magunknak, hogy csak ő, csak ő létezik számunkra, ő a nagy szerelem… És, hogy mi nem randizunk több férfival egyszerre, ez nem a mi stílusunk… Pedig lehet, hogy csak így tudunk kimászni a csapdából. Folytassuk a keresést, levelezzünk, találkozzunk másokkal. Egy dologban biztosak lehetünk: a sármőrt nem nagyon fogja izgatni, lehet, hogy egyenest biztat is rá, hogy lépjünk tovább. (Legalább is a tisztességesebb fajta így tesz, bár ezt adott esetben nagyon bántónak érezhetjük.) Ő tisztában van vele, hogy nem megoldás a számunkra, most már csak nekünk kell erről meggyőzni önmagunkat. Lehet, hogy eleinte minden normálisabb kinézetű, nem sármőr típusú egyén szürkének fog tűnni hozzá képest, de ez sem tart örökké.
3. Figyeljük magunkat úgy, mintha kívülállók lennénk!
Képzeljük el, hogy egy barátnőnk gabalyodott bele egy hasonló fickóba és sír a vállunkon, akárhányszor csak hatalmas csalódást él meg a pasija miatt. (Lehet, hogy ehhez nem is kell olyan nagy képzelőerő, mert már jártunk ebben a cipőben.) Biztos pontosan elemeznénk a helyzetet és hasznos tanácsokat adnánk neki. Az már más kérdés, hogy nagy valószínűséggel ő se hallgatna ránk, ahogy általában mi sem hallgatunk azokra, akik kívülről tisztábban látják a helyzetünket, mint mi magunk. De ha sikerül egy kicsit kilépnünk az érzelmi ködből, akkor nagyobb eséllyel indulunk el a leszakadás felé.
4. Tudatosítsuk magunkban, hogy a sármőrnek nem áll érdekében szakítani, ezt nekünk kell megtennünk!
Nem a pasi elégedetlen a dolgok állásával, hanem mi. Neki teljesen jó, hogy rendelkezésére állunk, hogy el vagyunk tőle bűvölve, hogy a világ királyának érezheti magát. Mi az ördögnek akarna szakítani? Ha rosszat tesz nekünk ez a helyzet, akkor csakis mi tehetjük meg a döntő lépést, és ha egyszer megtettük, ne táncoljunk vissza. Valószínűleg keresni fog, amikor éppen olyanja van, és nagyon nehéz lesz ellenállni a hívó szónak… De előbb-utóbb meg kell találnunk magunkban az erőt hozzá. Ilyen szempontból a minél rosszabb, annál jobb elve érvényesül. Minél többet szenvedünk tőle, annál könnyebb lesz leválni róla.
5. Békéljünk meg az egyedülléttel, de ne süppedjünk bele a magányba!
Ha attól félünk, hogy szakítás után csak nagy űr következik, érdemes belegondolnunk, hogy a pasi mellett (illetve utána vágyakozva) az idő nagy része így is magányosan telt. Mitagadás, ilyenkor beszűkül a tudatunk, másképp működik az időérzékünk, és valóban képesek vagyunk bebeszélni magunknak, hogy még egy ilyen, hiányokkal teli kapcsolat is jobb, mint a semmi. De hát az alternatíva nem a semmi. Hanem az újrakezdés. A búcsú nehéz, de szembe kell néznünk azzal, hogy olykor egyedül vagyunk. És meg kell tanulnunk jól lenni egyedül. De ez nem jelenti, hogy magányossá kell válnunk, főleg nem azt, hogy mélabúba kéne esnünk.
Ilyenkor nagyon jól jönnek a barátok, barátnők, főleg, akiket lehet, hogy elhanyagoltunk, mert már nem volt kedvünk hallgatni, mennyire rosszat tesz nekünk az a bizonyos pasi. Végre másról is tudunk beszélni. Persze biztos, hogy még sokszor szóba kerül az egész történet, de ha sikerült a leválás, már nem lesz annyira fájdalmas. Egyébként pedig jót tesz, ha kibeszéljük magunkból, amikor kedvünk van hozzá.