Egyéb

A férfiak nem akarnak házasodni, vagy már a nők sem? Fontos-e egyáltalán, hogy az együtt járásból valaha házasság legyen, vagy az együttélés is pont úgy megfelel? Tényleg nagyobb érzélmi biztonságot ad a házasság, vagy éppenséggel az a "baj" vele, hogy túl sok kötelezettséggel jár, és nehezebb kilépni belőle, mint egy szimpla együttélésből? Várniuk kell-e a nőknek arra a bizonyos sorsdöntő kérdésre, vagy feltehetik ők maguk? És mennyi idő múlva nem túl gyors a kérdés? 

Gyerekeim még kisiskolás korúak voltak, amikor egyedül maradtam velük. A válásomat nem részletezném, elvégre semelyik fél számára nem volt sikertörténet. Mindenesetre küzdelmes évek következtek, és szinte csak a fiam diplomaosztóján döbbentem rá, hogy nemsokára valóban egyedül fogok maradni. Hiszen a gyerekek kirepülnek a fészekből, mennek a maguk útján, én meg majd csak várhatom, hogy megszólaljon a telefon vagy a csengő.

Azok közé tartozom, akik az interneten találták meg a párjukat. A barátnőim szerint csak szerencsém volt, és én egyet is értek velük: szerencsém volt, amiért nem adtam fel a próbálkozást! Különben Gábor és én talán soha nem találkoztunk volna.

Búgó gerle hang? Szexi bariton? Csicsergő szoprán? Fiatalos tenor? Kinek mi tetszik? Milyen hangon beszélnek a nők, ha vonzó férfival találkoznak, és milyen hangon telefonálnak a férjükkel? Bele lehet-e szeretni egy hangba?

„Nem csak a húszéveseké a világ!” „A valódi szépség belülről fakad!” „Egy nő minden korban gyönyörű!” – hangozzanak bármennyire elcsépeltnek ezek a mondatok, attól még igazat szólnak. Annak ellenére is, hogy a fiatalságot erősen túldimenzionáló nyugati kultúránk egészen mást sugall.

Vajon mit tesz Bridget Jones, mikor újra rászánja magát, hogy kilép a szabad piacra? Természetesen lead húsz kilót, mert az addigi formájában esélye se lenne pasit fogni. De most komolyan? Lenne esélye, ha egyébként nem merülne el az önsajnálatban, és a barátai nem sugallnák neki, hogy nincs esélye... 

Márciusban, a Költészet világnapján arról kérdeztük társkeresőinket, hogyan viszonyulnak a művészetekhez általában, hogy állnak a szerelmes versekkel, írtak-e vagy kaptak-e már valaha. Rendkívül érdekes eredmények születtek, társkeresőink pedig amellett, hogy elárulták, melyik a kedvenc szerelmes versük, megírták saját szerzeményeiket is.Több mint 200 vers érkezett be a felhívásra, így igazán nehéz dolgunk volt, mikor összeállítottuk a top10 listát, fogadjátok szeretettel!

Kinek jut eszébe egyéves randimentességi fogadalmat tenni, és miért? Nem túl hosszú ez az idő? És nem válik néhány hónapon belül terhesség ez a cölibátus?

Sokan dilemmáznak azon, mikor legyen az első szex, aztán hiába vannak kialakult elképzeléseink, a valóság olykor felülírja az elméletet. Mert előfordul, hogy már az első randin annyira fejünkbe száll a hormongőz, hogy nem bírjuk tovább, és egymásnak esünk. Esetleg még az alkohol is besegít, vagy csak arra fogjuk rá utólag.

Minden olyan helyzet, amelyben kiszolgáltatottak vagyunk, és amelyből könnyűszerrel nem tudunk elszabadulni, veszélyes lehet. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy veszélyes is lesz, mert a legtöbb férfi teljesen békés szándékú és nem akarja bántani a vele találkozó nőket.

Az utóbbi időben sok cikk foglalkozik az introvertáltakkal, azzal a magába forduló, olykor megközelíthetetlen személyiségtípussal, amelyet a társasági emberek érthetetlennek, mimózának, lustának, érdektelennek, olykor unalmasnak élnek meg. Ha valaki olvasta vagy látta a Büszkeség és balítélet című művet, remekül megfigyelhette az introvertált Mr Darcy esetlenkedését, amelyet szinte mindenki gőgnek tartott, és későbbi kedvese, Liza vidám természetét, játékosságát, slágfertig társasági modorát - eléggé megszenvedték, amíg átléptek saját határaikon.

A párkapcsolatoknak is megvan a maguk tipikus története. Ebben a posztban tíz tipikus fázist mutatunk be, amelyet egy tartós kapcsolat során valószínűleg megtapasztalunk. A tizediket csak akkor, ha nagyon kiérdemeltük.

Imagine Dragons koncert, Etyeki Piknik, Becherovka Miskolci Kocsonya Farsang, NRC futás és véradás

Hogyan működik a kapcsolatunk valójában, és van-e remény arra, hogy jobbá tegyük, vagy ha már az eleje ilyen, akkor az idő múlásával csak egyre rosszabb lesz? Ha ez a 10 pont igaz rátok, vagy legalábbis a nagy része stimmel, akkor nem valószínű, hogy érdemes folytatni a kapcsolatot.

Sokféle újévi fogadalmat tehetünk, az egyik leggyakoribb, főleg nőknél, hogy most már igazán belekezdenek valamiféle csodafogyókúrába, rendszeresen fognak sportolni, és minden egész más lesz, például majd pasijuk is akad... Vagy a meglévő kapcsolatuk javul, mert ahhoz tényleg csak az hiányzik, hogy karcsúbbak, fittebbek legyenek, ha már fiatalabbá nem operáltathatják magukat.

Elakadt a beszélgetés az első randin? Elővennéd a jegyzetfüzeted valamilyen témát keresve? Jegyezd meg ezt a három kérdést, és lesz miről beszélgetned!

Ki ne ismerné azt a férfitípust, aki körül nyüzsögnek a nők, és akire irigyek a kevésbé sikeres férfiak? Van köztük olyan, aki a férfiakat is elvarázsolja a dumájával, és persze olyan is, akitől az azonos neműek a falnak mennek, annyira irritálja őket, de létezésük megkerülhetetlen... És nőként előbb-utóbb beléjük botlunk.

Akár még egy olyan profilkép is hamis első benyomást kelthet rólunk, amelyen kifejezetten jól nézünk ki, hát még az olyanok, amelyeken pocsékul... Ha nem akarunk pusztán a véletlenre hagyatkozni, próbálkozzunk különféle képekkel, cserélgessük időnként őket, és figyeljünk arra, hogy ne egyforma hangulatúak legyenek.

A társadalmi nyomás meglehetősen erős tud lenni abban az irányban, hogy elhiggyük: akkor van velünk minden rendben, ha van állandó partnerünk. Különösen a család, a szülők folyamatos aggodalma mehet a fiatalok agyára: ahelyett, hogy állandó magyarázkodásra szorulnának, inkább kitalálnak egy barátot, barátnőt, és azzal etetik a népeket, hogy mennyire klassz párkapcsolatban élnek.

Bár a férfiaknak elméletben nincs kifogásuk az okos nők ellen, amikor hosszú távú partnert keresnek, nem szívesen választanak náluk jóval intelligensebb nőt. De nem csak ők állnak így a dologhoz: az okos nők se választanak szívesen náluk kevésbé intelligens férfit.

Azt hiszem, a legtöbb társkereső nő be tudna számolni olyan élményekről, amelyeknek az volt a lényege, hogy 3-4 randi után úgy dobták, hogy észre se vette… Mármint nem azonnal vette észre, hanem csak lassan esett le a tantusz. Persze nem állítom, hogy a sunnyogás a férfiak kiváltsága, a ghosting-nak nevezett jelenséget nők is művelik, de azért alapvetően a férfiak sajátossága az, hogy nem akarják kimondani: vége, és köszönik, ők ebből nem kérnek többet.

Gyűjts össze 5 darab gesztenyét társkeresőink adatlapjairól és nyerj 7 napos arany előfizetést!

Az ismerkedni vágyók nagy része bizonytalan azt illetően, hogy kinek a feladata megtenni azt a bizonyos első lépést, amely szinte mindenkinek nehezére esik, legyen akár fiú, akár lány – kivéve persze, ha született hódító, és a gátlásokat csak hírből ismeri. Lehet, hogy már jó ideje szemezünk valakivel, de egyikünk se képes egy kicsit közelebb lépni a másikhoz, hogy elkezdhessünk beszélgetni.

Ha a partnerkeresés nem megy úgy, mint a karikacsapás, mindenféle ismerőseid, barátaid és főleg családtagjaid nagyszerű tippeket tudnak adni. Főleg, ha nekik éppen van partnerük, házasok, családosak, és így tovább. Vagyis egyáltalán nem érintettek az ügyben, esetleg már néhány évtizede nem is randiztak, mert nem volt rá szükségük. Általában a jószándék vezeti őket, segíteni akarnak, úgy érzik, ha megfogadnád a tanácsukat, minden egy csapásra megoldódna, vagy legalábbis nagyobb esélyed lenne rá, hogy megtaláld azt, akit keresel. Nézzük, milyen tippeket szokás adni:

Vajon mikor jár jobban egy nő? Ha azt gondolja, hogy a fiúk azért udvarolnak neki, mert komoly kapcsolatot akarnak, vagy, ha azt hiszi, hogy minden pasi csak le akarja fektetni? És melyik fiú sikeresebb: az, aki meg van róla győződve, hogy ha egy lány rámosolyog, akkor már hajlandó lenne többre is, vagy, ha kételkedik a saját vonzerejében, és kevesebbet képzel a mosoly mögé, vagy éppen az értékén kezeli?

Ha hosszú távú ÉS jól működő kapcsolatot szeretnénk, akkor nem elég szerelmesnek lenni, alapvetően bírni is kell egymást. Nem lehet büntetlenül cseszegetni a másikat se féltékenységgel, se házimunkával, se megalázó megjegyzésekkel... Ha a partnered mellett nem érzed úgy az idő nagy részében (mondjuk 6 órából 5-ben), hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket táplálsz az irányában, akkor valószínűleg nem sokáig maradtok majd együtt - vagy együtt maradtok, de nem lesztek boldogok.

1985 óta minden év októbere a mellrák elleni küzdelem hónapja, aminek első napja a mellrák elleni küzdelem világnapja.

Ha sok mindenben hátrányt is szenvednek a nők, azért egy dologban hatalmas az előnyük: sokkal szabadabban nyilváníthatnak érzelmeket, megengedhetik maguknak, hogy elérzékenyüljenek, sírjanak, hogy heves érzelmeket fejezzenek ki... Lehet, hogy a férfiak egyfajta lekezeléssel néznek a gyakori érzelemkitörésekre, de valójában hatalmas előnyt jelent, hogy nőként mindezeket nem kell magunkba fojtanunk.

A napokban interjúvoltak meg arról, hogy mit gondolok a párkapcsolaton belüli veszekedésekről, annak létjogosultságáról, nélkülözhetőségéről. Még engem is meglepett az az információ, amit egy amszterdami lap (De Telegraaf) jelentetett meg. Eszerint, napi szinten átlagosan 40 percet veszekszenek a párok és évente 135 alkalommal szólalkoznak össze. Nem tudom, hogy az idézett kutatásban hogyan definiálták a veszekedést, mint olyat (milyen paraméterek alapján mérték), de az adat kellőképpen felcsigázott ahhoz, hogy készítsek róla egy saját, kissé populárisabb hangvételű irományt.

Ha az ember szingli, akkor könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs kivel nyaralnia, vagy akivel mehetne, az nem elég vonzó társaság. De miért ne vághatnánk bele egymagunk?