Az ellentétek vonzzák egymást. Egy ideig.

Gyakran ismételt közhely, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A csendes vonzódik a nagydumáshoz, a jókislány a rosszfiúhoz, a szőke a barnához, a szegény a gazdaghoz (itt már a fordítottja nem biztos, hogy igaz), a fiatal az éretthez, a tapasztalt a naivhoz. Olykor még az is igaz, hogy ellentétes világnézetű, pártállású emberek vonzódnak egymáshoz, bár ebből sok jó nem szokott kisülni (lásd Rómeó és Júlia).

Mi vonz az ellentétben? A titokzatosság, az ismeretlen, a más. Belénk van kódolva, hogy olyan emberekhez vonzódjunk, akik genetikailag tőlünk elég eltérőek ahhoz, hogy egészséges utódaink szülessenek, de persze ehhez nem kell, hogy teljesen eltérőek legyenek, vagyis, hogy akár egy másik földrészről, másik kultúrából, másik etnikumból származzanak.

Valójában az emberek nagy része csak éppen annyi ismeretlenséget és titokzatosságot akar, ami még nem bizonytalanítja el, illetve még elég ismerős ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Ahogy az erotika az ismeretlen felé vonz, úgy akkor, ha komolyabban tervezünk, inkább az ismerős környezet és szokások tűnnek kedvesebbnek.

Vannak persze olyanok, akik inkább menekülnének arról a helyről, ahol felnőttek, vagy, mert sosem voltak boldogok, vagy, mert felnőttként új impulzusokra vágynak, de ez is teljesen változó. Egyesek mindig ugyanoda mennek nyaralni, mások meg bejárják a világot.

Egy dolog azonban nyilvánvalónak tűnik: ha két embernek ellentétes, illetve egymással össze nem egyeztethető az értékrendje, akkor a párkapcsolat hosszú távon életképtelenné válik. Vagy azért, mert a felek idejekorán felismerik, hogy nem tudják elfogadni egymás nézeteit és szakítanak, vagy azért, mert örökké veszekedni fognak, vagy pedig azért, mert az egyik lenyomja a másik torkán a saját világnézetét. Ritka esetekben létrejöhet egy olyan konszenzus, amely megengedi, hogy mindkét fél megőrizze a maga nézeteit, és tiszteletben tartsa a másikét, de ez nagyon kényes egyensúly, és ha mondjuk a gyereknevelést illetően alap kérdésekben nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor ott kő kövön nem marad.

Ha csak a természetünk ellentétes, már önmagában az is sok problémához vezet: ami a kapcsolat elején még szórakoztató/megnyugtató, egzotikus/jópofa/bájos volt, az egy idő után tűnhet teljesen elviselhetetlennek. A túl sokat beszélő feleségtől megbolondulhat a férje, aki csak egy kis csendre vágyna, míg a feleséget állandóan frusztrálja, hogy a férje nem is vesz róla tudomást. Leélhetnek így 50 évet is együtt, de az attól nem lesz jó házasság.

Ha azonban az egyik ember ragaszkodik ahhoz, hogy szigorú vallási szabályok közt kell élni, amelyek étkezési, öltözködési szokásokat is magukba foglalnak, a gyerekeket pedig ezeknek megfelelően akarja nevelni, miközben a partnere a szekularizációban és abban is, hogy ki-ki úgy étkezik és eszik, ahogy kedve tartja, akkor a konfliktus elkerülhetetlen. És még válás esetén se kibékíthető, hiszen a gyerekek vagy egyik, vagy másik életstílust fogják követni, itt nincs kompromisszum.

Sokan épp ezért mondják, hogy a legjobb, ha az ember a saját kultúrájából választ partnert, sőt mi több, a legharmonikusabb az a kapcsolat lesz, amelyet olyannal kötünk, aki ugyanoda járt imádkozni, mint mi, vagy éppen ugyanúgy nem járt sehová, mint mi, ugyanazokat a könyveket olvasta (vagy nem olvasott semmit), már a szülei is a nagyszülei is hasonlóan gondolkodtak, mint ami felmenőink, és gyakorlatilag minden lényeges dologban egyet tudunk érteni. Ez így elég provinciálisnak hat, és nem igazán nyitott hozzáállás, de a hagyományos társadalmakban a szülők tényleg így választottak és választanak ma is partnert a gyerekeiknek. Ami nem azt jelenti, hogy ez minden esetben sikeres, de van benne logika.

Ma már persze az is simán megtörténhet, hogy a világ másik részén élő partnert találunk, akinek a nézetei 90% fölött megegyeznek a mieinkkel, és még az apró szokásaiban is nagyrészt hasonlít ránk. Vagyis nem kell, hogy a mi kultúránkból származzon, elég, ha egyeznek az elképzeléseink az élet nagy dolgairól.

Más tekintetben lehetünk egymás ellentétei, bár igazán akkor jó ez az ellentét, ha nem konfliktust jelent, hanem egymás kiegészítését.