Az őszinteség és annak adagolása az ismerkedési fázisok során - I. rész

Írta: Lázár Gergely

Az őszinteség mindig központi kérdés akkor, ha ismerkedünk valakivel. Mikor mondjuk el a másiknak, hogy gyerekeink vannak? Hogy valójában még szüleinkkel élünk? Hogy ő az első nő az életünkben?

Az utolsóra visszatérve. Volt ilyen férfi ügyfelem, aki egészen konkrétan ezzel állt elő. Nem tudta, hogyan közölje ezt a számára kényes információt. Hiszen egy ilyen őszinteségbomba nem egy negatív következménnyel járhat az alakuló kapcsolatra nézve. A nő elkezdhet morfondírozni azon, vajon mennyire tapasztalt, vagy megbízható a társa akkor, ha neki ő az első. Nem e akar másfelé kacsintgatni, randizgatni? És így tovább, a gondolatfolyam nem áll meg akkor, ha egyszer beindítottuk. Végül kliensem úgy döntött, hogy elmondja az igazat, megkockáztatva azt is, hogyha kellemetlen fogadtatásban lesz része. Szerencsére nem így történt.

Az őszinteség, a hitelesség elengedhetetlen a párkeresés során. Őszinteség nélkül se bizalom, se tisztelet nem alakulhat ki két ember között. De az korántsem mellékes, hogyan, mikor és kivel vagyunk őszinték. Már a randizás során sem. Ebben a három részből álló cikksorozatban azt világítom meg, hogyan használjuk helyesen az őszinteséget, mint olyat az udvarlás folyamán.

Visszautalva ügyfelem esetére, vannak, akik egyből elárulnak még durvább részleteket is. Egyik hölgy ismerősöm storyjában beszámolt arról, hogy a pasas az első találkozó alkalmával kőkeményen kitálalt. Felvállalta, hogy neki csak egy heréje van. Ez tiszteletreméltó, bátor dolog volt a részéről ehhez kétség sem fér. De talán ezt azért mégsem kellett volna. Nem volt helyhez és időhöz passzoló a lépése.

Tisztázzuk a következőt. Miért van bennünk ez az őszinteség iránti kényszer? Mi van akkor, ha nem pakoljuk ki egyből az asztalra azokat a hiányosságainkat, vagy hibáinkat, a múltunkat, vagy esetleg a szándékainkat, melyeket cikinek tartunk úgy egyébként? A pozitívumokat illetően nincs bennünk félelem, sokkal jobban tartunk attól, hogyha olyat mondunk, ami nem tetszik a kiszemeltnek, azok alapján megítélés alá eshetünk és akár félbe is szakadhat az ismerkedés. Ezek a félelmek helyenként reálisak (pl. a fenti esetben), de sokszor károsak. Kifejezetten ellenzem például azoknak a férfiaknak a tetteit, akik drága költségeket, utazásokat, virágokat, romantikát áldoznak egy olyan nőre, akit csak szexuálisan kívánnak magukévá tenni. Erre is ki fogok majd térni a későbbiekben.

A fokozatosság azért is fontos, mert (bár ez kissé üzletiesnek tűnik, de mégis így működünk alapjáraton), minél több energiát és időt áldozunk egy bimbózó románcba, annál kockázatosabb azt feladni. Így az illető úr esetében is tanácsosabb lett volna az, ha hereügyeiről később ad tanúvallomást, amikor a nő már legalább egy kicsit is odaadóbbá vált az irányába. Ez talán a legalapvetőbb és csak úgy működik jól, ha odafigyelünk a másik ember terhelhetőségére. Milyen információkra áll készen és melyekre nem? Aztán még miben is gyökeredzik az, hogy egyből kiöntjük a lelkünket? Legtöbbször abból, hogy nem bírjuk elviselni a helyzet bizonytalansága miatt keltett belső feszültségünket, azt hogy nem tudjuk előre, hogy mi fog történni a jövőben. Ezért be akarjuk azt biztosítani. Ez a kellemes izgalom valójában a flört természetes velejárója, ez adja meg annak savát és borsát. A következőképpen logikázunk: ha a másik már mindent tud rólunk és ezzel együtt is elfogad minket, akkor nagy gond már nem lehet. Ez pont a visszájára szokott elsülni. Mivel itt nem őszinteségről van szó, hanem valójában manipulációról, megijesztjük a partnert. Indirekt módon azt várjuk el tőle, hogy köteleződjön el az irányunkba csak azért, mert mi lenyűgözzük őt az egyenességünkkel. Tipikus jófiús, jó kislányos viselkedés ez a túlzott nyíltság.

Ennek az ellenkezője, amikor titkolózunk és semmi konkrétat nem árulunk el a személyünkről. Meg talán van olyan információ, amit nem is feltétlenül lényeges, hogy megosszunk. Melyek ezek?

A cikk folytatásában erről is szó esik majd.

Forrás:

www.randidoctor.hu