Befellegzett a lassú ismerkedésnek?

Mi számít lassú ismerkedésnek egyáltalán? És miért is lenne az jó? Hát nem tudja mindenki igen rövid időn belül eldönteni, hogy akar-e egy nőtől/férfitól valamit vagy sem? Mit kell húzni az időt, hónapokat pazarolni felesleges randizásra, ha a végén úgyse történik semmi?

Van, aki arra panaszkodik, hogy a férfiak túl hamar akadnak mindent, akár a való életben, akár egy online platformon. A lényeg számukra az, hogy minél kevesebb idő alatt jussanak el a döntő pillanatig, vagyis ne kelljen sokat vacakolniuk az első randiig, aztán, ha az jól sikerül, az első szexig. Ez sok férfi szempontjából érthető is, főleg, ha a fiatalabb, erősen hormonvezérelt korosztályra gondolunk...

Mások viszont arra panaszkodnak, hogy az ismerkedés túl lassú, az illető nem tudja eldönteni, akar-e valamit vagy sem: és ez nem csak férfiak panasza lehet nőkkel kapcsolatban, hanem nőké, akik bizonytalan férfiakba botlanak, és nem jutnak velük dűlőre.

Egy alkalmi kalandra sok előzetes energiát pazarolni talán valóban bosszantó, de ha tartós kapcsolatot keresünk, akkor fel kell készülnünk arra, hogy ez türelmet, várakozást, és sok-sok feleslegesnek tűnő kezdetet is jelenthet – kivéve azok számára, akik kihúzzák a lottó ötöst, és már az első héten rátalálnak az „igazira”…

Kezdetben persze szinte biztos, hogy nem tudjuk, egy új ismerkedés hová vezet, van-e értelme időt és energiát „pazarolni” rá: de ha úgy állunk hozzá, hogy gyorsan essünk már túl a kezdeti fázison, mert az egyébként is olyan bizarr és kínos, akkor azt is elszalaszthatjuk, akivel két kézzel kéne kapaszkodnunk. Bármennyire is elpazarolt időnek és energiának tűnik utólag egy ismerkedés, amelynek nem volt eredménye, amit útközben tanultunk, tapasztaltunk, ugyanúgy a hasznunkra válik, mint a pozitív élmények: a kudarcból is rengeteget tanulhatunk, és legközelebb már csinálhatjuk jobban, ügyesebben is.

Persze IRL könnyebb átadnunk magunkat a lassú ismerkedésnek, főleg, ha nem érezzük úgy, hogy feltétlen szereznünk kell magunknak egy partnert, mert különben nem vagyunk teljes emberek. Minél kevésbé hagyjuk, hogy elhatalmasodjék rajtunk a sietség és türelmetlenség, annál jobbak az esélyeink.

Persze, nincsenek nagy illúzióim: ha egy társkeresős egymásra kattanásnál túl sok idő telik el levelezéssel, és túl sokáig halogatjuk az első találkozást, elszalasztatjuk a tökéletes pillanatot: jó akkor találkozni, mikor mindketten egyformán izgatottak vagyunk attól, hogy milyen a másik, és nem hagyni, hogy ez az izgalom lecsengjen.

De ha az izgalom az első randin is fenntartható és tetszünk egymásnak, nem kell mindenképp elsietni az első szexet – vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy lassan készüljenek fel erre az alkalomra, legyenek „csak” csókolózós, simogatós, beszélgetős randik: ha a szexre egyfajta idődrukk miatt túl hamar kerül sor, sokkal rosszabbul sülhet el, mintha már várunk rá egy ideje, és alig bírunk magunkkal.

Sok nőnek egyszerűen szokni kell a helyzetet, a férfit, ki kell alakulnia némi kötődésnek ahhoz, hogy kedve legyen az ágyába engednie az új partnert. Ilyenkor megsértődni azon, hogy a nő még nem áll készen, semmi jóra nem vezet…

Léteznek olyan férfiak is, akik a lassúbb ismerkedés, udvarlás hívei – főleg, ha komolyabb kapcsolatra gondolnak az illető nővel kapcsolatban: persze néha nem könnyű megkülönböztetni a régi vágású úriembert a szextől, intimitástól félő illetőtől, vagy attól, aki egyszerűen nem vonzódik hozzánk eléggé, vagy esetleg nem is érdekli a szex… De idővel azért kiderül, hogy mi a pontos helyzet – ha valaki ennyire nem képes megnyílni potenciális partnere előtt, hogy kiderüljön, miről is van szó pontosan, akkor pedig nem valószínű, hogy abból valaha jó kapcsolat kerekedne…

A legfontosabb, amire figyelnünk kell, hogy miként érezzük magunkat a másik társaságában. Kellemes vele lenni? Figyel ránk, alig várjuk, hogy megossza velünk gondolatait és nekünk is rengeteg a mondanivalónk a számára? Vagy inkább azt az érzést közvetíti, hogy valami nincs rendben velünk? Hogy nem is lát bennünket, nem érdekli a mondanivalónk? Esetleg nem merünk kérdezni tőle, mert attól tartunk, hogy lehurrog? Ha az utóbbit érezzük, és amúgy nem vagyunk paranoiások, vagyis nem mindenki kapcsán érezzük ezeket a dolgokat, akkor nem lesz harmonikus kapcsolatunk az illetővel. Akár lassan ismerkedünk, akár gyorsan.