Bokszutca: üdítő sitcom romantikus szállal

Itt az újabb karantén, sokan fognak megint otthon ragadni, ami korántsem örvendetes, de ilyenkor még nagyobb szükségünk van arra, hogy megőrizzük a humorunkat és jókat nevessünk egy-egy poénon, mint békeidőben. Ennek fényében csak ajánlani tudom a Netflixen futó A Bokszutca személyzete (The Crew) című sitcomot, amelynek főszereplője Kevin James, a Férjek gyöngye nagyon is szerethető, csetlő-botló csomagkihordó futára, jelen szerepe szerint egy Nascar csapat tótumfaktuma. Bevallom, a többi színészt nem ismertem és erősen az a benyomásom, hogy Kevin James viszi a vállán a sorozatot, ő az, aki miatt érdemes ott maradni a képernyő előtt. 

Bár sokan nem szeretik, ha egy sitcomban jellemfejlődés illetve szerelmi szál is van (úgy tűnik, a műfaj alapszabálya, hogy a figurák körbe-körbe járjanak és mindig ugyanazokat a hibákat kövessék el), én kifejezetten örülök annak, ha lehet valakiknek drukkolni, hogy végre összejöjjenek.

Kevin és Beth 15 éve dolgoznak együtt és azóta a legjobb barátok. Kevin az a fajta nagydumás pasi, aki mindig mindenkit megnevettet, könnyedén megtalálja a hangot az emberekkel és szereti a macsós, kicsit sem PC poénokat. Ugyanakkor azért a bunkóságig általában nem megy el, bár ezen lehet vitatkozni. Beth a könyvelő: a csapatról úgy gondoskodik, mintha az anyjuk lenne, gyakorlatilag a munkahelye az élete, ugyanakkor titokban arra vágyik, hogy egyszer majd a pasija megkéri a kezét és családot alapíthat. Bár ennek egyre kevesebb az esélye, mert a kapcsolatai soha nem fordulnak komolyra. 

Alapjában véve mind Kevin, mind Beth megrögzött szingli, bár általában van partnerük, valahogy mindig bojkottálják a révbe érést, és idejekorán kiszállnak a kapcsolataikból, hogy aztán újra kezdjék az egész játékot. 

A két munkatárs remek barát, és Beth néha finom utalásokat tesz arra, hogy Kevin férfiként is érdekelné, de a pasinak eszébe se jut, hogy lehetne köztük a barátságnál több is. Épp ezért éri sokként, mikor kiderül, hogy Beth kedvesét hirtelen előléptették és a nőnek választania kell, vagy a férfival tart és ezzel feladja egész addigi életét és a munkáját, benne a barátaival, vagy lemond arról a lehetőségről, hogy férjhez menjen és talán még gyereket is szüljön. 

A helyzet talán életidegennek tűnhet, hiszen ki az, aki 15 év alatt nem jön tisztába az érzéseivel vagy nem mutatja ki azokat, illetve összekeveri a barátságot a szerelemmel? Pedig nem csak filmekben és sorozatokban létezik ilyesmi: találkoztam hasonlóval az életben: két ember még ennél is hosszabb ideig dolgozott egy irodában anélkül, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódtak volna, persze ehhez az is kellett, hogy az egyikük házas legyen... Aztán mikor a nő a válása után más állás után is nézett, a férfi rájött, hogy nem akar nélküle élni, ezért szerelmet vallott. 

Olykor csak az ébreszt rá, mennyire fontos nekünk valaki, ha szembesülünk a ténnyel, hogy elveszíthetjük. Hogy hirtelen nem lesz már a mindennapjaink része és ettől üresnek és értelmetlennek tűnik az egész életünk. Lehet, ha belegondolunk egy kicsit, kiderül, hogy nekünk is van ilyen láthatatlan szerelmünk... Csak ki kellene nyitnunk a szemünket, hogy rácsodálkozzunk. 

De ha nincs, akkor is érdemes megnézni a sitcomot: lehet, hogy sok benne a szakállas poén, de abszolút élvezhető és teljesen alkalmas arra, hogy elfeledtesse velünk a jelen helyzet szomorúságát 10*25 perc erejéig.