Boldogság akadályokkal tűzdelve

A mi közös történetünk 2011. nyár végén kezdődött. Én már nem először voltam regisztrálva az oldalon, de nem igazán voltak sikereim. Pár randi, aztán hetekig egy levél se. Kezdtem feladni a reményt, hogy itt fogom megtalálni a társamat, páromat. Elváltan, 2 gyerekkel 35 év felett nincs könnyű helyzetben egy nő. Mindig a lakóhelyem 20 km-es körzetében keresgéltem, attól messzebb nem igazán. Aztán azon nyáron valamilyen belső indítatásból rákerestem 50-60 km-re lévő településekre is a lakóhelyemtől. Megakadt a szemem egy szimpatikus férfin. Napokon keresztül megnéztem az adatlapját, mindig őt hozta a beállított keresésem alapján a lista élén az oldal, végül pontoztam persze 10 pontra.

Erre ő is megnézett engem, és megköszönte a pontokat. Váltottunk pár levelet, egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak, de ott volt a 60 km-es távolság. Jöttek az msn beszélgetések, a telefon, aztán pár hét után a személyes találkozás.

Több találkozás és nagyon sok óra beszélgetés után mindketten éreztük, hogy ez több egyszerű kalandnál és sokkal többre is vágytunk annál. Ekkor jött egy vallomás, elmesélte, hogy hónapókkal ezelőtt volt egy műtétje mikor egy rosszindulatú daganatot távolítottak el belőle, de van még egy csomó a hasában, ami bármikor beindulhat. Miután elmesélt mindent, kérte, hogy gondoljak át mindent, bárhogy döntök is a jövőnkről, ő elfogadja, de ezt tudnom kell, mielőtt komolyra fordul a kapcsolatunk. Napokig mérlegeltem, gondolkoztam és igen, dühöngtem is, hogy miért pont velem történik ilyen. Végül a szívemre hallgattam s a 12 éves lányom mondata is sokat számított. Lányom azt mondta: ˝Ugyan anya, ha úgy érzed, hogy tényleg ő az igazi akkor nehogy a betegsége miatt mondj nemet. Nem biztos, hogy meg fog halni, és egy egészséges emberrel is bármikor történhet valami. ˝ Ezek után természetesen igent mondtam, amit egy percig se bántam meg.

A betegség télen beindult áttétekkel. Következett egy kemény, több hónapós kemoterápiás kezelés. Az eredmények sokkal jobbak lettek, de még nem tökéletesek, így jöttek az alternatív gyógymódok. Közel 2 év ismeretség után Ő költözött ide hozzám. Egy éve éltünk együtt, amikor ismét jelentkeztek a fájdalmak s kiderült, megint beindult a daganat, és újabb helyeken képződtek áttétek. Ismét kemoterápiára kellett járnia tavaly ősszel, és mivel az semmit sem használt, idén tavasszal egy harmadik kezeléssorozaton esett át.

Sajnos ez sem segített, pár hete örökre elment a Kedvesem. Utolsó napig hit a gyógyulásban, hihetetlen élni akarás volt benne. Soha nem mondta, hogy rákos vagy beteg, szerinte ez csak egy állapot, amit saját magának kell leküzdeni. Soha nem panaszkodott, nem hagyta el magát pedig nagy fájdalmai voltak.

Csodálatos ember volt, akivel öröm minden perc, mindketten azt éreztük, hogy megtaláltuk egymásban, akit eddig kerestünk, és akivel le szeretnénk élni az életünket. Sajnos az élet másképp hozta, de még most is azt mondom, hogy soha egy percre se bántam meg, hogy Őt választottam. Sok mindent megéltünk együtt, ami örök emlék marad.  Ez a rövid idő alatt rengeteget kaptam tőle érzelmileg, sokat fejlődtem, tanultam tőle én is és a gyerekeim is. Tudom, hogy ez kölcsönös volt, megtalálta mellettem a boldogságot, nyugalmat.

Talán lesz egyszer valaki, akivel hasonló érzéseket, érzelmeket élhetek át, de egyelőre még nagyon fáj és hiányzik.

Tudom Ő is azt szeretné, hogy ismét boldog legyek. Elmondta többször, ha vele bármi történik – persze meg akar és fog gyógyulni, de ha valamiért az égieknek más a terve – nekem tovább kell lépni és boldognak lenni, mert ha én boldog leszek, akkor lesz csak Ő is az. Ebből a mondatából is látszik, milyen nagyszerű ember volt, aki tiszta szívből szeretett engem.

Köszönjük a Randivonalnak, hogy találkozhattunk. Mindenkit csak bátorítani tudunk, és azt tanácsolni, ne adja fel a reményt. Itt a mi példánk is, hosszú hónapók kudarcai, reménytelensége után ott találja meg a boldogságot az ember, ahol nem is igazán kereste. A távolság pedig nem akadály és leküzdhető, ha őszinték az érzések. Az élet sajnos nem mindig úgy alakul, ahogy előre tervezzük, de mindennek megvan az oka, mi miért történik. A válaszokat sokszor csak évek múlva kapjuk meg a miértekre, de ezt a közel 4 évet nem cserélném el semmire. Boldog vagyok, hogy megismertem és a páromnak, szerelmemnek mondhattam Őt. Nem szabad elmenni a boldogság mellett akkor sem, ha előre tudjuk az akadályokat, próbatételeket, hisz a végkifejletet előre nem tudhatjuk.

Erika és Jani