Ciki a családom. Hogyan beszéljek erről a randikon?

Sajnos sok olyan társkereső van, akinek a diszfunkcionális családja megkeseríti az életét, és ez nehezíti a társkeresését is. Nem elég, hogy a családi nehézségek szomorúvá, frusztrálttá teszik az illetőt, de meg kell küzdenie azzal a problémával is: mindezt hogyan mondjam el az első randikon egy vadidegen embernek?


 

A diszfunkcionális család hátrányai

Ha a családodban alkoholista, bántalmazó, nárcisztikus személy van, esetleg valamelyik közeli rokonod egyéb pszichiátriai betegséggel küzd (depressziós, borderline személyiségzavar van stb.), akkor valószínűleg nem volt egy rózsás gyerekkorod, és feltehetően nem láttál mintát arra, hogy milyen egy egészségesen működő párkapcsolat, család.

A társkereső coachingokon azok a kliensek, aki nehéz családi körülmények közül érkeznek, rendre úgy szoktak fogalmazni, hogy úgy érzik, mintha egy hatalmas kőszikla lenne rájuk kötve, és azt húzzák, vonják maguk után. Nincs is igazán erejük a társkereséssel foglalkozni, mert a fél szemüket mindig a származási családjukon tartják. A származási családjuk egy örökös időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Állandó konfliktusokban élnek, folyton van valami feszültség, ami frusztrálttá, dühössé, csalódottá teszi őket. Ilyen állapotban pedig nehéz lazának, jókedvűnek, vonzónak lenni egy randin.

Ráadásul örökös kérdés számukra: hogyan mondjam el a randipartneremnek, hogy apám alkoholista, anyám depressziós, a tesóm egy bántalmazó? Hogyan mondjam el, hogy már évek óta nem tartom a kapcsolatot a családommal? Mit fog gondolni rólam egy normális, egészséges férfi/nő? A társkereső klienseim attól tartanak, hogy a randipartnerük túl zűrösnek fogja találni őket, és lelép.

És lássuk be, tényleg vannak, akik nem akarják ezt az őrületet magukra húzni. (Szerencsére vannak olyanok is, akik ezzel nem foglalkoznak.)

Mit lehet tenni?

A terápia előnyei

Mielőtt társkeresésre szánod magad érdemes először egy hosszabb önismereti munkába belevágni egy pszichológussal, terapeutával. Ez hónapokat, de inkább éveket jelent. Sajnos enélkül olyan bizonytalan alapokkal kezded a társkeresést, ami nagyon sok csalódással és fájdalommal jár.

Ha terápia nélkül vágsz bele a társkeresésbe, nagy eséllyel olyan társat fogsz választani, aki előállítja neked az otthoni „feelinget”. (Akkor is ez fog történni, ha a rózsaszín szerelem időszakában a legszerethetőbb, legelbűvölőbb ember a partnered, és álmodban sem gondolod, hogy ő lesz az, aki pár év múlva úgy fog bánni veled, mint a szüleid vagy a testvéred.)

Ha valamelyik szülőd bántalmazó volt, akkor olyan partnerbe leszel őrülten szerelmes, aki előbb-utóbb szavakban vagy tettekben bántani fog. Ha a szüleid elhanyagoltak, ha meg kellett küzdeni a figyelmükért, szeretetükért, akkor az elérhetetlen nők/férfiak fognak benned hatalmas szenvedélyeket kiváltani. Évekre beleragadhatsz olyan kapcsolatokba, ahol küzdeni fogsz a partnered szerelméért – sikertelenül.

A lényeg: ha nem egy egészséges, jól működő családból jössz, a társkeresésed nulladik lépése legyen egy hosszabb terápia, ahol egy pszichológussal feltárjátok a származási családból szerzett traumáidat, begyógyítjátok az otthon kapott sebeket. Ez a lépés nem megspórolható!

Nem lesz elég cikkeket, könyveket olvasni, videókat nézni a témáról! Kapcsolatokban sérülünk, kapcsolatokban gyógyulunk. Kell egy elfogadó, empatikus segítő, akinek a tükrében egy idő után te is elfogadhatónak, szerethetőnek éled meg magad.

Egy jól sikerült, hosszú távú terápia eredménye, hogy átlátod, honnan jössz, milyen hibákat követtél el eddig a párkapcsolataidban, gyógyulnak a családodtól kapott sebek, és kellemes mellékhatásként növekszik az önbecsülésed. Lelkileg egészségesebb, magabiztosabb személy leszel, aki sokkal tisztábban lát majd, amikor párt választ magának.

A társkereső klienseimnek mindig el szoktam mesélni, hogy olyanok ők, mint egy darabjai törött váza, amit a terápia, a segítővel végzett munka során arannyal foltoztak össze. A végén egy rendkívül értékes műalkotás lesz belőlük. Érdemes az értékességük ezen tudatával belevágni ezután a társkeresésbe. Egészen más lesz így randizni, mintha azt hiszik magukról, hogy értéktelen, repedezett, sérült, darabjaira törött vázák.

Mikor és hogyan mondjam el, honnan jöttem?

Egy nagyon kedves női kliensemmel dolgoztuk ki a következő módszert. Ő a lassú, csendes ismerkedés híve volt, és arra törekedett, hogy az első randikon minél több, változatosabb élményekben legyen részük a randipartnerével. Beszélgettek kávézóban, boroztak a Duna-parton, kajakoztak a Dunán, sétáltak, túráztak, sportoltak. A lényeg az volt, hogy a férfi minél több pozitív élményt éljen át vele: nevessenek, lazuljanak, jól érezzék magukat. Természetesen közben beszélgettek a családjukról is, de a lány nem sok mindent árult el elsőre a családi problémáiról. Nem hazudott, de annyit elmondott, hogy a testvérével nem állnak közel egymáshoz. Cserébe ő se faggatta a férfit a származási családjáról.

Ahogy egyre jobban megismerték egymást, egyre több mindent meséltek el egymásnak. Amikor végül a lány elmesélte a teljes családi sztorit, a férfi elsőre nem hitte el. Azt mondta: „annyira normális, életvidám, lelkileg egészséges nő vagy, hogy nehéz elhinni, mi mindenen mentél keresztül.” (A lány ekkor már túl volt néhány többéves terápián…) Egy év együttjárás után összeházasodtak, és 8 éve együtt is vannak.

A lényeg tehát: nem kell az első randikon a másik nyakába zúdítani a teljes családi sztoridat. Mutasd meg először a személyiségedet, az elbűvölő tulajdonságaidat. Lazuljatok, nevessetek, gyűjtsetek élményeket! Amikor már kialakult a vonzalom közöttetek, lassan, apró lépésekben meg lehet mutatni a családodat is. Fontos azonban, hogy soha ne hazudj, még az elején sem! Ha a partnered rákérdez a családodra, válaszolj pár általános, rövid mondatban, de ne bocsátkozz részletekbe! Később még bőven lesz időd részletesen elmesélni mindent.

Ha elakadtál a társkeresés folyamatában, várlak társkereső coachingra, ahol megkeressük a te, személyre szabott megoldásodat.