Csak vágy vagy már szerelem?

Évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, de főleg a nőket, hogy amikor valaki határozott érdeklődést mutat az irányukban, akkor csupán vágyat érez vagy ennél többet? Mire számíthatnak, ha engednek az ostromnak: rövid úton megszabadulnak tőlük vagy nemsokára megkérik a kezüket? Na jó, manapság ez azért nem ennyire sarkos, de annyi biztos, hogy egyáltalán nem mindegy, mivel állunk szemben. 

A férfiak számára akkor kezd érdekessé válni az egész, ha már ők maguk szerelmesek. Mivel nekik sokkal könnyebben megy az érzelemmentes szex (vagy a pusztán baráti érzelmeken alapuló), és bizonyos életszakaszokban arra gyúrnak inkább, hogy minél több lány és asszony adja be a derekát, nem igazán firtatják, miért érdeklődik irántuk valaki. Sőt, a szerelmes nőtől inkább félnek, ha ők maguk csak könnyed szórakozásra vágynak. Mivel a szerelem mindenféle kötöttségekkel, kellemetlen elvárásokkal jár, és ezeket sokuk igyekszik elkerülni. 

De persze nem mindig. Mert eljön az az idő, amikor igenis fontos lesz számukra is, hogy egy nő igazán szereti-e őket vagy csak vágyik rájuk vagy, ami ennél rosszabb, se egyik, se másik nem igaz, csak valamilyen érdek vezérli, és azért keresi a társaságukat. Ami azért, valljuk be, gyakoribb, mint az olyan eset, amikor egy nő csak a férfi testét kívánja. Bár nyilván ilyen is akad. 

Nem csak a másik szándékai lehetnek rejtélyesek, sokan azzal is küzdenek, hogy nehezükre esik a saját érzéseiken, vágyaikon kiigazodni. Mert ez egyáltalán nem egyszerű. Ha nagyon vágyunk a szerelemre, mind arra, hogy mi legyünk szerelmesek, mind arra, hogy valaki belénk legyen (és lehetőleg ne játsszunk Szent Iván éji álmot), akkor hamar elhitetjük magunkkal még egy nem túl meggyőző vonzalom esetén is, hogy végre eljött a szerelem. Ha viszont kifejezetten kerülnénk az érzést, mert olyan ciki felvállalni, vagy mert ezáltal sebezhetővé válunk és ez kellemetlen, akkor arról győzködjük magunkat, hogy csak fellángolásról, és nem szerelemről van szó. 

Mi alapján tudhatjuk meg mégis, hogy melyik verzióval van dolgunk? Íme, néhány támpont: 


- Minden tekintetben érdeklődünk egymás iránt, nem csak kellemes perceket akarunk együtt tölteni, de a kellemetleneket is vállaljuk. Fontos nekünk, mit érez a másik és ha bármire szüksége van, szívesen segítünk. Törődünk egymás érzéseivel, nem tartjuk azokat nevetségeseknek, kínosaknak, felvállalhatatlanoknak. Empatikusak és türelmesek vagyunk. 

- Szeretnénk őszinték lenni. Lehet, hogy nem mindig merünk, mert sok a vesztenivalónk és bizonyos dolgokat nem akarunk feltárni, de megvan bennünk az igény arra, hogy mindent elmondjunk a másiknak. Ha a szerelmünk viszonzott és teljes elfogadást tapasztalunk, akkor meg is nyílunk. Sajnos azonban attól, hogy két ember szerelmes, még nem biztos, hogy képesek egymást olyannak elfogadni, amilyenek a valóságban. Vagyis az a törekvés, hogy minél jobb színben tűnjünk fel a másik előtt, legalább annyira a szerelem jele, mint az őszinteség iránti vágy. 

- Hajlamosak vagyunk áldozatokat hozni. Az igazi szerelem nem önző, és nem csak a maga javát keresi. Inkább adakozó, önfeláldozó, kedves. A szerelmes ember sok olyan dologra hajlandó, amire korábban semmi pénzért nem vállalkozott volna. Például akár elköteleződhet, pedig korábban sosem akart. 

- Nem csak a gyönyört, hanem a kapcsolódást keressük a szexben. Már persze, ha nem vagyunk aszexuálisok, mert az is lehet szerelmes, aki nem érez nemi vágyat. Aki azonban érez, annak ilyenkor az egekben van a libidója. 

- A szerelem nem múlik el három nap alatt. Noha léteznek olyan emberek, akik állítják, hogy ők minden partnerükbe szerelmesek egy kicsit, még abba is, akivel egyetlen éjszakát töltöttek, azért a közmegegyezés szerint a szerelem ennél tartósabb. Főleg a viszonzott szerelem. Hogy kinél meddig tart, az viszont teljesen változó. Van, akinél csak hetekig, hónapokig, másoknál évekig. Általában max 2-3 év alatt lecsillapodik és átalakul valami mássá, de léteznek ennek ellentmondó tapasztalatok is: lehetünk hosszabban is szerelmesek, újra és újra beleszerethetünk a partnerünkbe. Csak ez utóbbi ritka. 

- A szerelem ún. Game Changer, vagyis alapvetően meg tud bennünket változtatni. Az a kapcsolat vagy érzelem, amely nem gyakorol ránk mély hatást, aligha szerelem. Egy másik emberrel való intim és fontos találkozás azonban gyakorlatilag kivet az addigi kerékvágásból és új pályára állít. Átrendezi az életünket. 


És mi az, ami viszont nem a szerelem jele, bár milliószor leírták, hogy az? A féltékenység és a birtoklási vágy. Ha valaki szerelmes, akkor nem feltétlenül halálosan féltékeny és nem akarja minden riválisát agyonütni / megfojtani egy kanál vízben. Nem akarja bezárni a szerelmét, nem akarja korlátozni a szabad mozgásban. Nem akar rosszat neki, hiszen szereti. Épp ezért értelmetlen szerelemféltésről beszélni, mikor durva bűncselekményekről esik szó. Az erőszak, a fenyegetőzés, a másik ember megalázása nem szerelem. Épp az ellenkezője: a szerelem legbiztosabb jele az, ha még arra is képesek vagyunk, hogy lemondjunk a kedvesünkről, ha neki ezzel jót teszünk.