Első randi után: mikor és mit írj, hogy folytatódjon

Az első randi mindig fontos mérföldkő: itt dől el, hogy egy online indult kalandból lesz-e valóságos kapcsolat vagy sem. De nem csak maga a randi perdöntő, hanem az is, hogy mi következik utána. Léteznek randi utáni szabályok? Például arra vonatkozólag, hogy mikor jelentkezzünk, miután elbúcsúztunk? Ki írjon előbb? A férfi vagy a nő? Mikor nem tűnünk kétségbeesettnek? És mikor nem tűnünk közömbösnek?

Az első, alapvető szabály az udvariasság. Ha valaki időt szakított ránk és találkozott velünk, akkor illik mihamarabb megköszönni a randit. Ezt hagyományosan a férfitól várja el a társadalom, általában a randit is ő kezdeményezi (bár ez persze nincs kőbe vésve). Saját tapasztalatom az, hogy az a kapcsolat lesz tartós, amelyben a férfi lelkesebb, főleg kezdetben… De ezt persze lehet vitatni.

Természetesen egy nő is küldhet elsőnek visszajelzést, főleg, ha a randi annyira egyértelmű siker volt, hogy kétség sem merülhet fel a folytatás szándéka kapcsán. Igazából a randi akkor tekinthető valódi sikernek, ha fel sem merül a résztvevőkben, hogy ne lenne folytatás, annyira flottul ment minden és a randi vagy tovább tartott, mint tervezték, vagy csak azért nem tartott tovább, mert muszáj volt elbúcsúzni, de már a búcsú előtt megegyeztek a folytatásban.

Ha férfiként nagyon tetszik egy nő, akkor ne várj napokat a kapcsolatfelvétellel, jelentkezz már a búcsúzás után pár perccel. Ha az első találkozás utáni kommunikáció 24 órán belül nem jön létre (24 óra ebben az esetben egy örökkévalóságnak tűnik), akkor az az ismerkedés nem fog folytatódni.

A randi utáni bizonytalanság nagyon kellemetlen, senkinek nem tesz jót, éppen ezért érdemes rövidre zárni a dolgokat: ha folytatást szeretnénk, jelezzük mihamarabb, ha nem, azt is: ehhez elég egyszerűen megírni: Köszönöm, hogy eljöttél, kellemes volt a beszélgetés, de nem hiszem, hogy egymást keresnénk. Sok szerencsét kívánok a továbbiakban!

Egy ilyen üzenetben semmi sértő nincs, udvarias, összeszedett és határozottan kifejezi, hogy nem kíván folytatást. Nő és férfi egyaránt írhat ilyet. Erre az üzenetre reagáljunk hasonló udvariassággal. Köszönöm a visszajelzést, hasonló jókat kívánok.

Aki az első randi után simán eltűnik (azaz ghostingol), az nyilván nem akar semmit, csak vagy lusta vagy gyáva ezt közölni. Olyan megoldással is találkoztam már, hogy férfiak (vagyis inkább kisfiúók, akik koruk szerint férfiaknak néznek ki) a nőre bízzák, hogy jelentkezzen, ha akar… Így kifarolva abból, hogy nekik kelljen dönteniük. Nem hiszem, hogy ebben az esetben érdemes lenne nőként jelentkezni. Ha egy férfi akar folytatást, akkor fejezze ki világosan.

Létezik-e túl gyors jelentkezés?

Nem, a búcsú utáni azonnali jelentkezés se túl gyors, ha lelkesek vagyunk. Főleg, ha még az első csók is elcsattant… Ilyenkor igenis érdemes fenntartani a hangulatot, valószínűleg úszunk a boldogságban, miért is rejtenénk véka alá?

Ha ez a helyzet, vagyis lelkesek vagyunk, mihamarabb javasoljunk második randit. Ne csak homályosan, a távoli jövőre vonatkozóan, hanem minél konkrétabban, lehetőleg a napot, a napszakot és a program jellegét is feltüntetve.

Szia, nagyon jól éreztem magam Veled tegnap. Mit szólnál, ha holnap/holnapután, x napon elmennénk vacsorázni/ kávézni/ múzeumba / színházba/ uszodába, bowlingozni…? Bármit javasolhatunk, a lényeg az, hogy kifejezzük: nagyon is szeretnénk találkozni és vannak ötleteink. Ha látunk egy érdekes programot, küldjük át a másiknak, kérdezzünk rá, eljönne-e velünk. Ne húzzuk-halasszuk a második találkozást! Vagy annyira tetszik a másik, hogy akarjuk a folytatást, vagy nem, és akkor nem érdemes erőltetni.

Persze lehet, hogy tévesen gondoljuk, hogy a partner is lelkes, vagy még nem tart ott, mint mi… Adhat kitérő választ vagy egyenesen megírhatja, hogy ő inkább nem folytatná az ismerkedést, de az is lehet, hogy csak át szeretné gondolni, belemenjen-e az egészbe, mert annyira azért nem biztos magában.

Bármilyen választ is kapunk, amennyiben udvariasan van megfogalmazva, mindig reagáljunk rá udvariasan, akkor is, ha összetöri az álmainkat. Senki sem köteles lelkesedni értünk és csak magunkat tesszük nevetségessé (szánandóvá), ha szitkozódunk vagy duzzogunk.

Aki elegánsan tud elfogadni egy visszautasítást, annak még lehet esélye adott esetben, már csak ezért is érdemes kedvesnek maradnunk.

Ha valaki nem tudja elfogadni a visszautasítást és szidalmaz, fenyegetőzik, kellemetlenkedik, azt egyszerűen tiltsuk le. Nem érdemes leállni vele vitatkozni, érvelni, ne gondoljuk, hogy kötelesek vagyunk megmagyarázni a döntésünket. Egyszerűen zárjuk le a történetet és kész. Ezért is érdemes csak kevés infót megosztanunk magunkról, amíg nem találkozunk valakivel, mert vannak emberek, akik nehezen viselik a nemet és képesek visszaélni a személyes adatainkkal.

De szerencsére a legtöbb ember civilizáltan elfogadja a nemet.

Akivel pedig folytatni szeretnénk, és ez az érzés kölcsönös, azzal ne játszmázzunk, ne húzzuk az időt, ne tetessünk közönyt, vállaljuk fel, hogy mennyire tetszik és induljunk el a közös úton!