Érett nőnek lenni nem átok, hanem áldás

Miközben sok korombéli nő arra panaszkodik, hogy már nem fordulnak meg utána az utcán, láthatatlanná vált, elvesztette a vonzerejét, vannak, akik ennek az ellenkezőjét tapasztalják: épp negyvenes, ötvenes éveikben élik meg igazán a nőiességüket és jobban tetszenek a férfiaknak, mint valaha. Ezt elsősorban nem azon lehet lemérni, hogy feltűnően megbámulnak-e, hanem azon, hogy sikerül-e tartós romantikus kapcsolatot kialakítanunk, amelyben a férfi nem csak tessék-lássék akar tőlünk valamit, hanem igazi rajongással.

Leszögezhetjük: a titok nem abban rejlik, hogy most szebbek vagyunk, mint huszonévesen. Valószínűleg se az arcunk nem csinosabb, se a testünk. Viszont érezhetjük magunkat szebbnek, mert az évek során rájöttünk, hogy saját magunkkal kell összhangban lennünk és nem örökké mások elvárásainak kell megfelelnünk. Akkor nem jön rá, az nem fogja megtalálni a megfelelő módszert, amitől éretten is tetszhet a férfiaknak.

Ha a saját történetemből indulok ki, elsősorban azt látom, hogy a gyerekkori görcsök, a bizonytalanság, a testtartásomban, öltözködésemben kifejeződő zárkózottság egyaránt azt eredményezte, hogy a kortársaim ne tekintsenek kívánatos partnernek. Noha én akkor inkább azt hittem, a külsőmmel van baj, valójában az volt a probléma, hogy mit sugároztam magamból.

De nem csupán változtam pozitív irányba az évek során (egyre inkább tisztába kerülvén a vágyaimmal, az igényeimmel és az értékeimmel), hanem a velem körülbelül egykorú pasik is beértek. Apák lettek, elnyűttek egy házasságot, befutottak valamilyen karriert és rájöttek, hogy nem a pénz hajszolása teszi őket boldoggá… Meg arra is ráébredtek, hogy egy nőben nem a külcsín a legfontosabb, hanem azok a dolgok, amelyek miatt működőképes és örömteli lehet egy kapcsolat akkor is, amikor már nem érhető el a tökéletes test ábrándja. (Az okosabbja soha nem is ezt kergette.)

Negyvenes, ötvenes nőnek lenni azért jó, mert a kortárs férfiak jó részének benőtt a feje lágya és sokkal jobban el lehet vele beszélgetni, mint akkor lehetett, amikor még jóval fiatalabb volt. Persze, el lehet csábulni fiatalabb partnerek felé is, olykor még hosszabb távú kapcsolat is kerekedhet belőle, de a túl nagy korkülönbség előbb-utóbb azért problémát jelenthet.

A mai érett nők, ha nem dőlnek be olyan sztereotípiáknak, miszerint ők láthatatlanok, senkinek nem számítanak, nemtelenné váltak, másod- vagy harmadvirágzásukat élhetik. Esetleg olyan szerelemre találhatnak, amelyre fiatalon nem, mert most nem sietnek sehová, nem kell családalapításra gondolniuk, saját egzisztenciával rendelkeznek, megvalósíthatják a vágyaikat.

Nincs vonzóbb nő, mint a magabiztos, független, szabad nő – legalábbis azoknak a pasiknak a szemében, akikkel egyáltalán érdemes szóba állni. Ha egy férfi attól érzi magát férfinak, hogy a partnere nála gyengébb, tőle függ, engedélyt kér a létezéshez, akkor legjobb, ha elsétálunk mellette. Ennyi idősen már ne akarjuk visszafogni magunkat, mint fiatalon, mikor az anyánk, a fiútestvérünk vagy a pasink miatt lemondtunk lehetőségekről, később a gyerekek miatt áldozatokat hoztunk.

Ha partnert keresünk, ne érjük be akármilyennel: olyannal álljunk csak szóba, aki értékeli a felszabadultságunk és szívből képes örülni a sikereinknek. Aki kész mellettünk állni, de nem lekezelően, basáskodva, elvárva, hogy kiszolgáljuk, hanem egyenrangú partnerként.

Nem tagadhatjuk persze, hogy főleg ötven fölött sok egészségügyi probléma jelenhet meg az életünkben, de minél kiegyensúlyozottabb a lelkünk, minél inkább odafigyelünk magunkra, minél pozitívabb energiák vesznek körül, annál nagyobb eséllyel vészelünk át ilyen nehézségeket is.

Ne keseregjünk amiatt, hogy már nem vagyunk fiatalok, tekintsünk erre lehetőségként: azt nézzük, milyen előnyökkel jár. És ne dőljünk be annak a tévhitnek, hogy a testünk ilyen-olyan problémái miatt már sose lesz szenvedélyes szerelmi életünk. A vágy és a szerelem sokkal később is jelen lehet az életünkben, csak ne zárjuk el előlük az utat készakarva.