* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: okt 04, 2025 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A legtöbb embernek van egy képzeletbeli vagy akár valós listája arról, milyen tulajdonságokat tartana ideálisnak egy leendő partnerben, hogyan képzeli el az ideális férfit vagy nőt. Bár a rossz nyelvek szerint a nők annyira válogatósak, hogy a lista végtelen, a férfiak meg annyira nem azok, hogy náluk csak két dolog szerepel a listán: az asszony legyen jó az ágyban és tudjon főzni… Azért a valóság persze nagyon másképpen fest.
A mentális listán sokkal több tulajdonság szerepel, csak a döntéseink ilyen kérdésekben általában nem abból állnak, hogy végigmegyünk ezeken a pontokon, hanem abból, hogy ki az, aki elementáris hatással van ránk: ha működik az ún. kémia, minden egyéb szempont a kukában végzi.
Ha azonban online keresünk, kicsit nagyobb teret engedhetünk azoknak a megfontolásoknak, amelyek egy élő, véletlen találkozásnál nem jutnak eszünkbe… Melyek azok a fontos tulajdonságok párválasztáskor, amelyekre tényleg hosszabb távon is lehet alapozni?
Minden kapcsolat működtetéséhez szükség van bizalomra, és ezt először csak megelőlegezzük egymásnak, lassanként érdemeljük ki. Persze, el is veszíthetjük és nehezen lehet visszaszerezni. Sok ismerkedés már kezdetben úgy indul, hogy korábbi tapasztalatainkból kiindulva bizalmatlanok vagyunk, és ez megterheli a közeledést… Vagyis nagyon óvatosnak kell lennünk abban, miket ígérünk és mennyire tartjuk be a szavunkat.
A tisztelet nagy szónak tűnik, kissé elavultnak talán, pedig ugyancsak nem létezhet jó kapcsolat nélküle. Nem azt jelenti, hogy ájultan kell a másik emberre tekinteni, piedesztálra kéne emelnünk… Egyenrangú tisztelet kell, de az mindenképp. Aki lenéző, lekezelő, megbélyegző viselkedést tanúsít, az nem alkalmas partnernek.
Vagy legalábbis annyira megfelelőek, hogy értsük egymást. Az ideális partner nem várja el, hogy kitaláljuk a gondolatait, nem sértődik meg, ha nem értjük, mit szeretne, hanem világosan és tapintatosan el tudja mondani. Nem csak verbálisan, de minden más módon is képes és akar kommunikálni. Kommunikál a testével, a viselkedésével, a gondoskodásával és a szavai szinkronban vannak a szándékaival. Nem zárkózik el és nem büntet hallgatással, ha nem tetszik neki valami.
Érzelmileg felnőtt emberrel lehet felnőtt kapcsolatot folytatni. Olyannal, aki tisztában van a saját adottságaival, korlátaival, lehetőségeivel, aki nem hazudik önmagának, aki képes a fejlődésre és nyitott az építő kritikára. Ha érzelmileg éretlen emberek kerülnek össze, akkor teljes kuszaság lesz a kapcsolatuk, nem a felnőtt énjük fog beszélni belőlük, hanem játszmákat fognak játszani.
Alapvetően hasonló világlátással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy működtetni tudjunk egy kapcsolatot. Ehhez persze a saját értékrendünkkel is tisztában kell lennünk, és életcélokkal is rendelkeznünk kell. Akár az is fontos lehet, hogy valaki vallásos-e vagy sem, milyen ideológiát követ, illetve, hogy milyen körülmények között képzeli el a jövőt. (Házasság, gyerekvállalás, és így tovább.)
A felszabadult gyermeki énnek is teret kell adnunk egy kapcsolatban. Ez megismerkedéskor, a felfutó szakaszban általában magától megy, olyankor a legkönnyebb humorosnak, játékosnak lenni, amíg nem nyom agyon minket a felelősség, nem kezdődnek el a hétköznapok. De ha jól működő kapcsolatra vágyunk, akkor a játékosságból soha nem szabad engednünk, bármilyen furcsán hangzik is ez.
Ha intimitásról van szó, sokan a szexet értik alatta, pedig a két dolog messze nem ugyanaz. Az intimitás az a képesség, hogy érzelmileg meg tudunk nyílni egy másik ember előtt, felvállaljuk magunkat, a sebezhetőségünket, nem játszunk mindenféle menő szerepeket. Ha erős a testi vonzalom, működik a kémia, ezt általában sokkal egyszerűbb megtenni, mert dolgozik az oxitocin, a kötődési hormon. A szerelmesek minden tudni akarnak egymásról és mindent el akarnak mondani egymásnak. De fontos, hogy az így feltárt titkokkal a partner ne éljen vissza, mert az tönkreteszi a bizalmat (lásd 1. pont).
Noha egy párkapcsolat azt jelenti, hogy két ember szövetséget köt és egységet alkot, fontos, hogy önálló személyiségként is megőrizze identitását. Sokan esnek bele abba a hibába, hogy elhagyják eredeti énjüket és csak egységként kezdenek funkcionálni, viszont ez tönkrevágja a férfi/nő dinamikát, hiszen önmagamra nem fogok vágyni… Kell az az érzés, hogy a partnerem tőlem független, valódi ember, akinek akár még titkai is lehetnek.
Az önállóság mellett csapatjátékosként is kell tudni működni, egy irányba kell húzni az igát… De ez azt is jelenti, hogy adott esetben át kell tudnunk vállalni feladatokat a partnertől, ha ő éppen nem bír valamit egyedül, rossz passzban van… Nem szabad belekövülnünk egy olyan rendszerbe, amelyben sosincs változás, újratervezés, és csak egymásnak adjuk a forró krumplit.
Sokminden nem fog úgy alakulni, ahogy terveztük. Akiben nincs tolerancia, nem képes megbocsátani akár önmagának, akár a párjának, aki évtizedek múlva is régi bűnök felhánytorgatásában akarja kiélni magát, az nem lesz jó partner. A nagyvonalúság sokkal célravezetőbb, mint az, hogy patikamérlegen méregessük, kinek mennyi jár és ki mikor követett el hibákat.
A tartós kapcsolatnak vannak unalmasabb, megterhelőbb szakaszai. Ezeket akkor tudjuk jól átvészelni, ha van bennünk kitartás, elszántság és képesek vagyunk a nagyobb cél érdekében bizonyos dolgokról lemondani. A gyereknevelés például rengeteg monotóniatűrési képességet igényel.
A fenti lista természetesen mindkét félre vonatkozik, tehát mikor ilyen „ideális” partnert keresünk, akkor önvizsgálatot kell tartanunk: vajon mi mennyire felelünk meg ezeknek az elvárásoknak. Ideálisak lehetünk valaki számára?