Féltékenység, avagy a zöld szemű szörny trilógiája – II. rész: a tudomány bizonyítékai

„Ön egy partin vesz részt a partnerével. Éppen a barátaival beszélget, amikor észreveszi, hogy a partnere a terem másik végében egy ismeretlen férfival/nővel társalog. Látja a férfi/nő arcán, hogy igencsak érdeklődik a partnere iránt. Az illető figyelmesen hallgatja, amit mond, és olykor egy-egy pillanatra megérinti a kezét. Látszik, hogy flörtöl vele. Egy perc elteltével az Ön partnere is flörtölni kezd. Ahogy ránéz, abból látszik, hogy nagyon is tetszik neki a férfi/nő. Úgy tűnik, egészen összemelegednek a beszélgetésben.”

Ezzel a szöveggel tesztelték a kutatók, azokat a jelentkezőket, akik szerepe abban állt, hogy segítségükkel elemezhetőbbé váljon az emberi féltékenység természete. Az már az előző cikkemből is kiderült, hogy a párkeresési preferenciák miatt a férfiakat sokkal jobban megmozgatja vetélytársa szociális, vagy fizikai dominanciája, ahogy társadalmi státusza is, a hölgyek esetében a fő tényező, mint tudjuk: a fizikai vonzerő. A veszélyeztető elem csábító viselkedésére mindkét nem harap.

Ne álljunk most meg ennél a kijelentésnél, vizsgáljuk meg, hogy némi kiegészítéssel mire jutottak a témakört megismerni kívánó szakemberek.

Görgessük tovább a bevezető történetet és képzeljük el (akár otthoni gondolatkísérletként is elvégezhető), hogy a partner csak másnap reggel kerül elő, és bevall valamit:

1. Vagy azt, hogy remek éjszakát töltött együtt a harmadikkal (szexuális hűtlenség)

2. Vagy azt, hogy mély és intim beszélgetést folytatott vele (érzelmi hűtlenség)

A tudósok emellé társították még a vetélytárs tulajdonságait egy fotó és egy leírás segítségével. Az ez alapján kiváltott érzelmek, amik magas pontot kaptak: érzelmi hűtlenség esetén a fenyegetettség, szexuális hűtlenségnél pedig a becsapottság volt.

A nemek és a rivális tulajdonságai a következőképpen hatottak:

1. Érzelmi hűtlenség esetén férfiakban a domináns vetélytárs keltett féltékenységet, nőkben a vonzó.

2. Szexuális hűtlenség esetén férfiakban ébreszt féltékenységet a rivális vonzereje (de nem a nőkben, mert a kósza rivális nem fenyegeti a kapcsolatot)

Mindezek alapján belátható, hogy vannak meghatározó evolúciósan kifejlődött mechanizmusok a fejünkben, amelyek automatikusan kiértékelik a vetélytársak releváns tulajdonságait, hiszen ezek egykor fontosak voltak a nemen belüli versengésben.

Azt érdemes hozzátenni a felsorakoztatott tényekhez, hogy sokat nyom a latban a „féltékennyé tett” fél „párkapcsolati értéke” is. Gondoljunk csak bele, aki azt tapasztalja, hogy amúgy sem válogathat, annak szinte mindegy, hogy milyen tulajdonságokkal bír a harmadik fél, mert az veszélyes lesz rá nézve.

A peteérési ciklust vizsgálva napvilágra került, hogy az épp termékeny nők féltékenyebbek, mivel több a veszteni való, biológiailag ilyenkor van esély a gyerekre, főleg, ha a vetélytárs vonzó és az érzelmi hűtlenség szele libbenti meg a kapcsolat fátylát.

A testalkat sem tűnt elhanyagolható tényezőnek. A fizikai vonzerő, jelen esetben a DCSA (derék-csípő arány) és VCSA (váll-csípő arány) manipulációja sziluettek segítségével meghozta a kívánt hatást. Az alacsony DCSA a nő féltékenységét, a magas VCSA a férfi féltékenységét növelte. Az életkori hatások valamennyire közbeszóltak, mert az idősebb férfiakat kevésbé tette féltékennyé a VCSA (de a kis DCSA & kis VCSA, a vékony, értelmiségi rivális jegyeivel felvértezve viszont nagyon is).

Nos, ezen empirikus eredmények után, trilógiánk utolsó részében átfogóan, kitekintően fogok pár gyakorlati tippet adni arról, hogyan előzhetjük meg és kezelhetjük helyesen a féltékenység megjelenését párkapcsolatunk megtartása érdekében.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu