Hogy ne őrjítsd meg a partnered a karantén alatt?

Se a magánkarantén nem kellemes, se a csoportos. Ez a helyzet semmilyen formájában nem kellemes. És gondoljuk meg: itthon nincs is igazán szigorú bezártság, tulajdonképpen a skandinávok után mi vagyunk azok, akik még a legtöbb mozgásszabadsággal rendelkezünk. Ez ugyan változhat, de egyelőre még viszonylag kedvező a helyzetünk, mert például sétálni nyugodtan kimehetünk, akár egyedül, akár szűkebb családdal. Vagyis a 24 órás egymás idegeire mászás általában még elkerülhető. De ha teszünk is érte, hogy elkerüljük, akkor biztosan mindenkinek jobb lesz.

Milyen szabályokat érdemes betartani, ha nem akarunk a partnerünk vagy a családunk idegeire menni, illetve szeretnénk, ha nem utálnának meg minket egy életre?


1. Ne telepedjünk rá egymásra!

Minél kisebb a lakás és minél többen lakunk benne, annál valószínűbb, hogy folyamatosan egymás személyes terébe hatolunk. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan törekedjünk a másik dolgainak tiszteletben tartására. Ne kérdezgessük, kivel csetel, ne akarjunk mindenáron minden filmet vele nézni, hagyjuk, hogy elmerüljön a saját dolgaiban, ne kísérjük el sétálni, ha egyedül szeretne menni. Persze ezt nem mindenki esetében tehetjük meg, mert a kisebb gyerekeket nem fogjuk kiengedni, de felnőtt, ivarérett emberekre ne akaszkodjunk rá. Ha valaki végre szeretne elvonulni, akkor ne piszkáljuk. Nekünk is jót tesz, ha magunk lehetünk. 


2. Ne stresszeljük egymást folyton a vírusról szóló hírekkel!

A kísértés hatalmas: másról se bírunk beszélni, mint a védekezésről, a maszkokról, az esélyeinkről, a gondolkodásunkat teljesen eluralja a téma. Tartsunk szünetet, keressünk más elfoglaltságot, döntsük el, hogy nem nézegetjük öt percenként a statisztikákat és nem parázunk folyamatosan. 


3. Nevessünk, ha egy mód van rá!

Az utóbbi három hétben annyi fantasztikus viccet olvastam, hogy többet nevettem, mint általában szoktam. Persze vannak élethelyzetek, amelyekben ezt nem lehet megtenni, de a humor még  a legsötétebb órákban is rengeteget segíthet rajtunk. Tudom, sokan küzdenek olyan gondokkal, amelyek súlyosabbak, mint a szimpla bezártság illetve az unalom: nekik biztos kevesebb indíttatásunk van arra, hogy a helyzetben rejlő rengeteg iróniát észrevegyék.


4. Ha túlságosan ráérünk, keressünk valami önfejlesztő elfoglaltságot!

Ne csak filmeket nézzünk és híreket böngésszünk, ha az átlagosnál több lett a szabadidőnk, használjuk ki olyasmire, aminek értelme is van. Nagy a kísértés, hogy naphosszat lustálkodjunk vagy egymást bosszantsuk, de sokkal jobban járunk, ha kitűzünk magunknak valami normális célt, fejlesztjük magunkat valamiben. Ha elmélyülünk a választott elfoglaltságban, kevésbé leszünk stresszesek és nem megyünk annyira a másik ember agyára. (Persze ha dobolni vagy trombitálni kezdünk, akkor mégis.)


5. Ne kényelmesedjünk el!

Ne flangáljunk egész nap pizsamában, zuhanyozzunk le, mossunk fogat, öltözzünk fel normálisan. Amíg még lehet, menjünk ki minden nap levegőzni, esetleg sportolni. Legyen időbeosztásunk akkor is, ha otthon dolgozunk, vagy éppenséggel kényszerpihenőn vagyunk. Ne ússzon el a napunk céltalanul és ne legyünk ápolatlanok. 


6. Tartsuk a kapcsolatot a külvilággal!

Tartsunk össze, ha nem is találkozunk! Kérdezzünk rá, hogy vannak a barátaink, ne feledkezzünk meg azokról, akik egyedül vészelik át ezt az időszakot. 


7. Ha jobban ráérünk, mint a partnerünk, vállaljunk át tőle dolgokat!

Nincs idegesítőbb, mint egy olyan partner, aki látványosan unatkozik, miközben mi azt se tudjuk, hova kapjunk, annyi a dolgunk. Ne várjuk meg, míg a másik kiborul, vállaljuk át tőle, amit csak tudunk. Ha gyerekek is vannak otthon, tehermentesítsük egymás kölcsönösen, mert mindkettőnknek szüksége lesz kikapcsolódásra!


8. Bújjunk össze, de csak akkor, ha ez mindkettőnk vágya!

Semmiképp ne forszírozzuk az együttlétet, ha a partnerünknek nincs hozzá kedve, ha neki ez nem megkönnyebbülés, hanem teher. Mivel nincs hová menekülni a közeledés elől, sokkal kényelmetlenebb és kínosabb lesz erőltetni. Nem mindenki képes ilyenkor ily módon kikapcsolni. 


9. Ami a legnehezebb: ne akadjunk ki kicsiségeken!