Hogyan beszéljünk önmagunkról?

Legyen szó akár írásbeli ismerkedésről, akár első (második, többedik) randiról, de főleg az első alkalmakról, elvárás, hogy beszéljünk önmagunkról. Valahogy mutatkozzunk be, vázoljuk, mit érdemes tudni rólunk. Vannak, akiknek nem jelent gondot önmagukról beszélni, sőt, akadnak, akik mást sem csinálnak, mint saját dicséretüket zengik, de ez persze nem pozitív: nagyon el lehet ijeszteni embereket azzal, ha túltengünk.

Mint mindenben, ebben is létezik arany középút: az a mennyiség, amely nem túl kevés (nem harapófogóval kell kihúzni belőlünk mindent) és nem is túl sok (belénk se lehet fojtani a szót), hanem éppen annyi, amennyi még kellemes. 

Milyen trükkökkel lehet kellemessé és élvezhetővé tenni az ismerkedés azon részét, melyben saját magunkról kell beszélnünk?


1. Első megszólaláskor legyünk rövidek és ne vegyük magunkat túl komolyan!

A hallgatóság megnyerése érdekében nagyon hasznos lehet, ha kicsit gúnyolódunk magunkon. Semmiképp ne tegyünk úgy, mintha kinyilatkoztatnánk, és ne untassuk a másikat. Legyünk rövidek, viccesek, figyeljünk oda, mi érdekli a másikat, és mi untatja - ha üvegessé válik a tekintete és a telefonja után nyúl, akkor ejtsük az épp bemutatott témát.

Ha levélben mutatkozunk be, akkor se eresszük bő lére, már maga a mennyiség is elriaszthat embereket, mert elolvasni sem lesz kedvük azt, amin mi esetleg órákig dolgoztunk. (Erre mondják, hogy a kevesebb több.) 

Mindenképp beszéljünk arról, mivel foglalkozunk, még ha nem is tartjuk olyan fontosnak, mert ha elhallgatjuk, az gyanús: egyáltalán csinálunk valamit az életben? Jó, hogy bizonyos emberek előítéletekkel viseltetnek bizonyos szakmák iránt, de attól még nem érdemes titkolóznunk. 


2. Legyünk őszinték, de ne öntsük ki rögtön a szívünket!

Próbáljunk a valóság talaján maradni, ne állítsunk magunkról képtelenségeket csak azért, mert jó benyomást akarunk tenni. Ne tegyünk úgy, mintha mindenhez értenénk és ne akarjuk leradírozni a partnert. Ne vetítsünk a szándékainkat illetően, ugyanakkor ne legyünk bunkók a megfogalmazásban. 

Ha az érzelmesebb típusba tartozunk, inkább az a veszély fenyeget, hogy túlságosan is sokat árulunk el önmagunkról, ráadásul olyasmit, ami sebezhetővé tesz. Nem mindenki érdemli meg, hogy betekintsen a titkainkba, szóval csak csínján az őszinteséggel, azt sem kell túlzásba vinni. 


3. Keressük a közös dolgokat!

Olyasmiről beszéljünk, ami mindkettőnket érdekel. Bármennyire is szenvedélyes horgászok vagy hegymászók vagyunk, ha a beszélgetőpartnert ezek a témák hidegen hagyják, akkor ne akarjuk rátukmálni legújabb kalandjaink krónikáját. 


4. Beszéljünk önbizalommal telve, de ne legyünk arrogánsak!

Még ha nincs is általában elég önbizalmunk, tegyünk úgy, mintha lenne... Gondoljuk át, milyen értékeink vannak, legyünk rájuk büszkék, be azon agyaljunk, hogy mások esetleg többet értek el, vagy a velünk szemben ülő partner biztos többre vágyik. Azt majd ő eldönti. Azt a hibát se kövessük el, hogy mindenkinél jobbnak akarunk látszani. Ne mások bénázásairól számoljunk be, hanem a sikereinkről - nem árt, ha ezeket úgy meséljük el, hogy másoknak is jusson a dicsfényből. 


5. Készüljünk témákkal!

Ha általában nem megy könnyen a beszélgetés, készüljünk fel. Legyen listánk (nem feltétlenül kell ezt leírni, és főleg ne vigyük magunkkal, és ne húzzuk elő egy kényelmetlenül csendes pillanatban), amelyben felsorolunk olyan témákat, amelyekkel újra lehet indítani a beszélgetést. Legjobb, ha kérdezünk, de az se mindegy, hogy miként. Kifejtős kérdéseket tegyünk fel, és olyan dolgokról, amelyek lehetőleg bennünket is érdekelnek. 


6. Ne csak beszéljünk, hallgassunk is!

Ha szerencsénk van, olyan partnert fogunk ki, aki szívesen beszél önmagáról, ilyenkor pedig nincs más dolgunk, mint odafigyelni rá. És persze bólogatni, olykor belekérdezni, mindig kapcsolódni ahhoz, amit mondott. Őrjítő tud lenni, ha valaki ugyan végighallgat, de utána nem arra reagál, amit mondtunk, hanem a saját témáját hozza elő. Ez nem csak udvariatlan dolog, de nyilvánvalóvá teszi, hogy egyáltalán nem figyeltünk oda, és monomániásan csak egy dologra tudunk gondolni. 


7. Amit mondunk, az pozitív legyen!

Nem kell az öntömjénezés, de az önostorozás sem. Ha semmi jót nem tudunk mondani önmagunkról, akkor mitől várjuk, hogy a másik ember meglássa bennünk a jót? Aki panaszkodni akar, az ne randira menjen. Végezzen önvizsgálatot, keressen pszichológust, öntse ki a szívét egy barátnak, de ne a randipartnert terhelje a problémáival! 

Lehetett nehéz gyerekkorunk, lehet pocsék a kapcsolatunk a családunkkal, érhettek csalódások, kirúghattak az állásunkból, és így tovább, de ne ezeket meséljük el elsőre. Ha közelebb kerülünk a másikhoz, majd ezekre is sor kerülhet, de az első bemutatkozás ne a traumákról szóljon. Hanem arról, amit értékelünk és szeretünk az életben. És amit szeretnénk elérni.