Hogyan kezdjem újra a randizást hosszú szünet után?

Számos oka lehet annak, hogy valaki hosszú idő után tér vissza az ismerkedéshez. A randizás újrakezdése sosem egyszerű, főleg manapság, mikor a módszerek is folyamatosan változnak és rengeteg a fals ábrázolás, félelemkeltő tévhit. Miközben úgy tűnik, mindenki online ismerkedik, tartja magát a sztereotípia, hogy az appok veszélyesek, csak lúzerek szorulnak online ismerkedésre, mindenki hazudik, lehetetlen így párt találni, stb., stb.

Egyesek egy szakítás vagy betegség, a partnerük elvesztése után csak nagy sokára szánják el magukat a próbálkozásra, mások azonnal belevágnak, úgymond előre menekülnek. Természetesen nincs ideális időpont, kinek-kinek magának kell tudnia, hogy mikor áll készen erre a lépésre, de érdemes néhány alapvető szempontot figyelembe venni.

1. Érzelmileg készen állok-e arra, hogy új partnert, partnereket ismerjek meg?

Ha még állandóan az exem jár az eszemben, ha gondolatban még mindig vele folytatok párbeszédeket, ha gyakran álmodozom arról, hogy mi lenne, ha újra összejönnénk, akkor nem állok készen komoly kapcsolatra. Persze lehet könnyeden is ismerkedni, de érdemes figyelembe venni, hogy az ilyen randizgatásnak is van érzelmi oldala, hiszen részesülünk visszautasításokban, kellemetlen helyzetekben, megbánhatjuk utólag, hogy belementünk valamibe… És ha mi „eldobható” partnereket keresünk, akkor bennünket is így fognak kezelni.

2. Önbizalmam rendben van-e, fizikailag jól érzem-e magam?

Ha nagyon sebezhető vagyok, illetve rengeteg kétség gyötör magammal kapcsolatban, a megjelenésemet, az értékeimet illetően, akkor könnyen érhetnek olyan negatív élmények, amelyek csak elveszik a kedvemet. Szó sincs arról, hogy állandóan azon kéne aggódnom, hogy mennyire nézek ki tökéletesen, de ha nem érzem magam jól, ostorozom magam, akkor rám találhatnak akár bántalmazók is.

3. Önálló döntés-e a részemről, hogy randizni kezdek vagy valakinek a nyomására teszem?

Van, hogy a környezet, a család pressziója miatt kezd az ember ismerkedni. Még addig is elmehetnek bizonyos rokonok, barátok, hogy helyettünk készítsenek profilt egy online társkeresőn, a nevünkben levelezzenek, majd kész tények elé állítva bennünket ellökdösnek a randira. De ha nem is megy ennyire messzire a jóakarónk, gyakorolhat ránk olyan kellemetlen nyomást, amelynek inkább engedünk… Pedig csak akkor érdemes belevágni, ha valóban igényünk van rá.

4. Valóban új esélyt akarok-e adni a szerelemnek, vagy csak alibiből ismerkedem?

Könnyen szabotálhatom a saját ismerkedésem, ha nem vagyok őszintén meggyőződve arról, hogy találhatok új szerelmet. Ha az exem, elvált férjem, feleségem áll még a piedesztálon és úgy érzem, hozzá hasonlót úgyse találok. (Még nehezebb, ha özvegyként kezdi valaki újra.) Az is lehet, hogy a saját lelki problémáimat próbálom úgy megoldani, hogy valakit bevonok az életembe, hátha a kapcsolat megoldja mindazt, amit én magamtól nem tudok: de ez csak a legritkább esetben működik

5. Tisztában vagyok-e azzal, milyen partnert és milyen jellegű kapcsolatot keresek?

Ne akarjam megspórolni ennek a végiggondolását, mert rengeteg csalódástól kímélhetem meg magamat, ha őszintén és realista módon nézek szembe a saját igényeimmel és lehetőségeimmel. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ találjak, az addigi kapcsolataimmal is tisztába kell jönnöm. Mit rontottam, illetve rontottunk el korábban, mit tanultam a házasságomból vagy hosszabb kapcsolataimból? Mit csinálnék másképp és mit tartanék meg a régi szokásokból?

6. Ha gyerekeim is vannak, őket, mennyire akarom bevonni az ismerkedésem újrakezdésébe?

Ha már folyamatban van egy intenzív csetelés, levelezés, kapkodni fogok, mert lehet, hogy a hormonjaim is maximális működésbe kezdenek. Persze, minden történet más és vannak dolgok, amelyek a pillanat hevében alakulnak, de nem árt ezt előre átgondolni. És ragaszkodni a saját döntésemhez. Vannak partnerek, akik mesterségesen fel akarják gyorsítani a folyamatokat és annyira, de annyira meggyőzőek tudnak lenni… Aztán ha pár hónap múlva eltűnnek, szedegethetjük a cserépdarabokat.

7. Olyanoktól kérek-e tanácsokat, akiktől érdemes?

A hosszú kihagyás utáni újrakezdés nem magányos műfaj, legalábbis nem kellene annak lennie. Jó, ha van bizalmasom, akivel megbeszélhetem, mikor mi történik velem, akinek kiönthetem a szívem. De érdemes olyasvalakit választani, aki okos tanácsokat ad, vagy ha éppen nincs tapasztalata valamiben, akkor nem okoskodik. Inkább érzelmi támasz, mintsem helyettem akarja megmondani, merre van előre.

Van, hogy egyik-másik barátom reálisabban lát egy új partnert, mint én, de persze a pillanat hevében ezt nem akarom elfogadni. Fontos, hogy ilyenkor ne gondoljam, hogy a barátom, barátnőm rosszat akar. A legtöbb esetben őszinte az aggodalma és talán még igaza is van. Élből nem érdemes visszautasítani olyasvalaki véleményét, akit sokkal régebben ismerek, mint az új kedvesemet.

Az újrakezdéshez rengeteg bátorság, bizalom, flexibilitás és kitartás kell: ha nem sikerülnek dolgok, nem érdemes elcsüggedni. Ne legyünk magunkkal túl szigorúak, mert mindenkivel előfordul, hogy téved, csalódik, úgy érzi, nem érdemes folytatni. Pedig érdemes. Nem biztos, hogy azonnal, de némi kihagyás után mindenképpen.