* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: jún 21, 2025 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A sikeres randizáshoz elsősorban nem csodálatos testi adottságok (vagyis jó alak, szép arc, makulátlan arcbőr, szimmetrikus vonások), menő ruhák, drága autók vagy kiemelkedő társadalmi státusz kell. Nem mondom, hogy mindezek nem segítenek, de ami igazán elengedhetetlen, az a magabiztosság. Önbizalom híján ugyan lehet ismerkedni, de aligha leszünk sikeresek. Még ha találunk is párt, könnyen kiszolgáltatottakká válhatunk és toxikus kapcsolatba sodródhatunk.
Vannak emberek, akik az élet minden egyéb területén magabiztosak, de mikor barátságokról, randizásról esik szó, nem tudják, mit kellene tenniük, hogyan közelítsenek, mi túl kevés, mi túl sok. Igazából az érzelmi intelligenciánkon múlik, mennyire tudunk kommunikálni, alkalmazkodni, ráhangolódni emberekre, mennyire vagyunk csábítóak.
Mi segíthet, ha elakadtunk ezen a téren? Néhány alapvető tipp:
Legyen helyes az önértékelésünk, lássuk önmagunkat reálisan!
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy alacsony az önértékelésünk, akkor azt ne fogadjuk el adottságként, hanem tegyünk ellene. Számos módszer létezik arra, hogy meggyőzzük magunkat: igenis vannak értékeink és szerethetőek vagyunk, persze lehet, hogy ez egy hosszabb folyamat és profi segítségre is szükségünk lehet. De önszuggesztióval is érhetünk el eredményeket: fókuszáljunk az erősségeinkre és az elért eredményeinkre, és ne mondogassuk, hogy mi semmit nem értünk el az életben. Mindig léteznek eredmények, amelyekre büszkék lehetünk.
Kockáztassunk, legyünk bátrak, kezdeményezőek!
Már az is bátor lépés lehet, ha a társkeresőn írunk valakinek. Akár nőként is. Persze, mindig ott lehet bennünk a visszautasítástól való félelem, de ne hagyjuk, hogy megbénítson. A kudarcból is tanulhatunk, a nem-cselekvésnek viszont semmi eredménye nem lesz. Vállaljuk fel, hogy valóban elmegyünk a randikra, még akkor is, ha nem nagyon látunk esélyt egy kapcsolatra: magának a randihelyzetnek a gyakorlása is növelheti az önbizalmunkat. (De túl sok felesleges találkozásba ne menjünk bele, mert az már romboló tud lenni.)
Hozzuk ki magunkból a lehető legjobbat, ami éppen lehetséges!
Vagyis készüljünk fel minden randira, de ne vigyük túlzásba! Mindenképp fontos, hogy éljünk olyan önazonos, egészséges életet, ami miatt nem kell szégyenkeznünk. Persze nem arról van szó, hogy egy függőségben szenvedő ember nem randizhat, de aki testben-lélekben rendben van önmagával, annak a kisugárzása is vonzóbb lesz. Ne akarjunk másnak tűnni, mint amik vagyunk, tehát a jellemünkkel összhangban öltözzünk és viselkedjünk.
Legyünk hitelesek, ne játsszuk meg magunkat senki kedvéért!
Lehet, hogy furcsák vagyunk, de attól még biztos van, akinek pont ez tetszik. Ha felvállaljuk a különcségeiket, nem kell szerepet játszanunk és ettől máris magabiztosabbnak érezhetjük magunkat.
Tanuljuk meg kezelni az elutasítást!
A kudarcok ugyanúgy hozzátartoznak az élethez, így az ismerkedés univerzumához is, mint a sikerek. Persze, ha az általunk kitűzött célok reálisak, akkor jóval kevesebb kudarcot kell átélnünk. Figyeljünk arra, hogy mennyi reménytelen randiba megyünk bele, mert ki lehet égni ebben is. Ha viszont elszenvedjük az elutasítást, akkor ne vegyük magunkra: nem vagyunk értéktelenek attól, ha valaki nem bennünk látta meg az ideális partnert. Még az is lehet, hogy mi se benne láttuk, csak jólesett volna, ha ő akarja, még ha mi nem is. Nehezebb elviselni, ha olyan utasít vissza, akire nagyon vágyunk vagy akibe már bele is szerettünk, de ne fussunk olyan szekér után, ami nem vesz fel. Tanuljuk meg elengedni az álmainkat is felállni egy-egy sikertelenség után. Tekintsük az elutasításra úgy, mint fejlődési lehetőségre, ne vegyünk személyes sértésnek.
Örüljünk a kis sikereknek is és higgyük el, hogy megérdemeljük a jót!
Merítsünk bátoritást minden pozitív visszajelzésből és fejlődjünk folyamatosan, ne rekedjünk meg egy szinten. Ha pedig összejöttünk valakivel, ne kényelmesedjünk el, és főleg ne kérdőjelezzük meg az illető ízlését! Sok önbizalomhiányos ember követi el azt a hibát, hogy annyira ragaszkodik a gondolathoz, hogy ő nem szerethető, nem értékes, hogy szabotálja a kapcsolatát, majd juszt is olyat keres, aki megerősíti az értéktelenségébe vett hitében. Ha értékelnek, azt tanuljuk meg megbecsülni és higgyük el, hogy nekünk is jár a boldogság.