Hogyan lehet kudarcos az ismerkedés sikeres első randi ellenére is?

Az ember azt hinné, hogy ha sikerrel vettük az első randi akadályát, jól éreztük magunkat, azzal váltunk el, hogy ezt mindenképp folytatjuk, akkor már jó úton járunk, biztosan lesz második randi is és elindulhatunk a kapcsolat kialakulása felé. Pedig ez még akkor se feltétlen történik így, ha elviekben mindkét fél ezt szeretné és nem is titkolja.

Egy online ismerkedésnél könnyen belecsúszunk abba a rutinba, hogy alapvetően virtuális a kapcsolatunk, esetleg sokat telefonálunk, de a személyes kontaktusra csak ezek után kerül sor, így túl rövid idő alatt túl sok dolgot el kéne döntenünk egyetlen találka alatt. Minél hosszabban keresgéltünk vagy minél görcsösebben akarunk partnert találni, annál valószínűbb, hogy túlságosan is megörülünk valakinek, aki többé-kevésbé megfelel.

Először megkönyebbülünk, hogy jaj, de jó, sikerült az első randi. Aztán lehet, hogy ettől felbátorodva rájövünk: nem is akarunk még dönteni, hiszen most nagyobb az önbizalmunk, lehet, hogy jobb jelöltet is találhatunk… Vagy arra várunk, hogy a partner lelkesebben nyilatkozzon a randiról, mint ahogy teszi és emiatt elbizonytalanodunk: lehet, hogy neki sem mi lennénk az ideálisak, és most tovább portyázik, hátha talál megfelelőbb jelöltet?

Egyértelműen pozitív kimenete akkor lesz a dolognak, ha vagy mindketten nagyon lelkesek, tényleg úgy érzik, hogy remek partnert találtak (bár lehet, hogy nincs igazuk), vagy legalább a férfi eléggé rajong ahhoz, hogy magával ragadja a nőt… Ha a nő rajong jobban, az nem szokott kapcsolathoz vezetni, mert a férfiak menekülőre fogják…

Sajnos még akkor sem biztos, hogy kialakul egy élhető kapcsolat, ha tetszenek egymásnak, sőt, erősen reagálnak egymásra, mert ilyenkor szokott kiderülni, hogy egymás traumáira reagálnak és lehet, hogy nagyon rövid időn belül ki is készítik egymást.

Se a langyos, barátságos érzések, se a nagy egymásra kattanás nem feltétlen vezet kapcsolathoz, vagy akár egy második randihoz. Olykor csak annyi derül ki, hogy a két fél nem tudja összeegyeztetni a napirendjét, vagy a pasi tutyimutyi és nem mer újabb randit javasolni, esetleg sokáig gondolkodik azon, hogy hová szervezze a második találkát.

Bizonytalanabb férfiak már attól eltántorodnak, hogy nem érzik úgy: a nő valóban férfiként tekint rájuk. Kaptam már ilyen kifogást: a pasi úgy érezte, nem úgy nézek rá, ahogy ő elképzeli, hogy egy nő egy férfira kellene, hogy nézzen… A vicc az, hogy tényleg nem találtam férfiasnak, úgyhogy tökéletesen érezte a problémát. De attól még, hogy elsőre nem ragad el bennünket egy pasi személyisége, idővel kialakulhat vonzalom, szóval nem kéne ennyire hamar feladni.

Olykor csak kis félreértések, sértődések, butaságok történnek, és a kezdődő kapcsolat máris szétrobban… Mert az egyik nem veszi észre, hogy valójában mit is mondott, a másik pedig nem tudja kommunikálni, hogy mennyire megbántódott. Vagy addig problémáznak a második randi tervezgetésével, hogy a végén elmegy tőle a kedvük. Esetleg kerülgetik a témát, mint a forró kását és egyikük sem mer konkrét javaslatot tenni. Vagy az egyik meri, a másik azt a javaslatot elutasítja, de nem jön elő másik ötlettel. Ebből aztán az lehet, hogy a javaslattevőnek megy el a kedve.

Gyakorta nem derül ki, hogy mi a gond… Egymásra várnak? A nő arra vár, hogy a férfi írjon, de a férfi hezitál, mert nem akar nyomulni, vagy kétségbeesettnek tűnni, aztán mire ráveszi magát az írásra, a nő már nagyon mérges rá, amiért hanyagolta őt. Tehát akkor már vagy nem válaszol, vagy visszautasító lesz.

Van, aki igazából nem is akar kapcsolatot, csak tesztelgeti magát, hogy el tud-e jutni az első randiig, és ott megunja az egészet. Akkor még könnyű kiszállni… Több randi után egyre nehezebb lesz kihátrálni anélkül, hogy szemrehányást ne kapnánk…