Hogyan NE szabotáljuk a kapcsolatunkat negatív gondolatokkal?

Mindannyian folytatunk belső monológokat, egyesek akár még hangosan ki is mondják a gondolataikat, ha egyedül vannak. A belső monológ segít abban, hogy tisztázzuk az érzéseinket, motiváljuk magunkat, de sajnos sok magunkkal folytatott beszélgetés megy el negatív irányba és hiteti el velünk, hogy sokkal rosszabb a helyzetünk, mint amilyen valójában.

Az, hogy mit gondolunk, mit beszélünk be magunknak vagy fogadunk el mások véleményéből, mikor általában a párkapcsolatokról van szó, legalább olyan meghatározó, mint az, hogy egy adott kapcsolatban, helyzetben, krízisben milyen sémákba kapaszkodunk. Mely gondolatok károsak elsősorban, mi az, aminek nem kellene bedőlnünk, ha nehézségekkel szembesülünk?

1. Mindig és soha mondatok

Hajlamosak vagyunk folyton általánosítani, így, ha valami negatív történik velünk, és persze már nem először, akkor kijelenteni, hogy mi mindig pórul járunk, ez a formánk, nincs mit tenni, a jövőben is így lesz. Lehet, hogy a sorsra fogjuk ezeket a kudarcokat, de kereshetjük a hibát magunkban is, vagy az éppen aktuális partnerben: te mindig ilyen meg olyan vagy, te soha nem vagy képes ezt vagy azt megtenni…

Jobban járunk, ha nem fekete-fehér mondatokban gondolkodunk arról, ami történik velünk és nem tesszük magunkévá a babonát, hogy nekünk soha nem lehet szerencsénk. De, lehet szerencsénk, csak ehhez el kell szakadni attól a fajta gondolkodástól, amely sorscsapásnak lát minden kisebb gondot is vagy állandóan bűnbakot keres. A partnerünk is sokkal konstruktívabb lesz és nem támad vissza olyan gyorsan, ha nem teszünk túlzó és igazságtalan megállapításokat a viselkedésével kapcsolatban.

2. Ha valaki igazán szeret, szavak nélkül is érti, mire vágyunk

Nem, miért is értené? Lehetnek elképzelései róla, de semmi nem garantálja, hogy valóban ráérez arra, mit szeretnénk. Bármennyire is kínos kimondani, megpróbálni elmagyarázni, ami sokszor még számunkra is homályos, még mindig sokkal előrébb leszünk, ha megkíséreljük, mint akkor, ha csak elvárjuk a másiktól, hogy egyszerűen a legtitkosabb vágyunkat is kitalálja, mert szeret. Ha meg nem találja, akkor nem is szeret igazán… Micsoda kifacsart gondolkodás!

Persze, a kimondott vágyak sebezhetővé tesznek, és félünk, hogy a másik visszautasíthat, ezért választjuk a könnyebb utat: inkább csak utalgatunk rá, mit szeretnénk. De közben képesek vagyunk belső dialógusban megállapítani, hogy a partnerünk semmibe vesz, pedig egyáltalán nincs így.

3. Jobb lett volna Huffnágel Pistivel

Sokan emlékezhetnek Mézga Paula örök sóhajára, aki előszeretettel emlegette fel régebbi udvarlóját, aki helyett Gézát választotta… Ha egy kapcsolatban bármely nehézség felbukkanása esetén folyton az jár a fejünkben (esetleg még ki is mondjuk), hogy egy exünkkel vagy valakivel, akivel majdnem összejöttünk, jobb lenne, akkor biztos, hogy nem a meglévő kapcsolatunkon fogunk javítani.

Vannak olyan kötődések, partnerek, amelyek és akik mély nyomokat hagynak bennünk, de beléjük kapaszkodni és folyamatosan nosztalgiázni miattuk mérgezővé válhat akár a meglévő kapcsolatunkra nézve, akár bármilyen új ismerkedésnél. Nem tudhatjuk, milyen lett volna Huffnágel Pistivel, ha hasonló nehézségekkel szembesülünk, mint a valóban létező kapcsolatunkban. Inkább ne idealizáljunk senkit, és ne sirassuk az elszalasztott lehetőségeket, mert az semmire nem vezet.

4. Úgysem kellenék senkinek.

Gondolhatjuk így akkor is, ha van valakink, és akkor is, ha nincs… Első esetben talán évekre benne ragadunk egy nem működő kapcsolatban, mert azt hisszük, hogy nem lenne alternatívánk, és rettegünk a magánytól. Második esetben még addig sem jutunk, hogy ismerkedni kezdjünk, mert nem tudjuk elképzelni, hogy kellenénk valakinek. Mindkét esetben megbénulunk és képtelenek leszünk cselekedni, tenni azért, hogy vagy kilépjünk egy rossz kapcsolatból, vagy esélyt adjunk az ismerkedésnek.