Hogyan szeressünk egymásba szántszándékkal? /1. rész

Mi lenne, ha besétálnánk egy laboratóriumba, és ott bemutatnának nekünk egy teljesen ismeretlen férfit/nőt, aztán feltennénk egymásnak 36, egyre intimebb kérdést, azokat mindketten meg is válaszolnánk, majd fél év múlva az oltár vagy az anyakönyvvezető előtt állnánk?

Őrült ötlet? Ezerből ha egyszer jön be? De ha mégis, kipróbálnátok? És kíváncsiak vagytok rá, mi az a 36 kérdés, amit fel kellene tennetek egymásnak?

20 évvel ezelőtt egy Arthur Aron nevezetű pszichológus és társai fogták magukat és kidolgozták ezt a bizonyos listát, majd valóban behívtak pár férfit és nőt egy laboratóriumba, aztán hagyták, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. És csodák csodájára, a tanulmányban résztvevő egyik páros hat hónap múlva össze is házasodott.

Az első kísérletben egyébként 33 ellenkező nemű és 17 azonos nemű - konkrétan női - páros ismerkedett meg egymással, de, hogy félreértés ne legyen: a kísérlet célja nem a szerelem felkeltése, hanem az egymáshoz való közelebb kerülés, a sebezhetőségen keresztül az intimitás gyorsított ütemű kialakulása volt. Hogy ez történetesen beleszeretéshez is vezethet, az szinte mellékhatás.

A minap a New York Times-ban megjelent cikk szerzője, Mandy Len Catron  is kipróbálta a dolgot egy edzőteremben megismert fiúval, akivel nyilván tetszettek is egymásnak, tehát mégsem egy random idegenről volt szó - azzal ellentétben, amit Aron a kísérlettel kapcsolatban leír: ahol az előzetes ismeretség kifejezetten kizáró oknak bizonyult a résztvevők párba rendezésénél.

Mandy és partnere először egy bárba ült be, és mialatt végigmentek a kérdéseken és válaszokon, teljesen elmélyedtek egymás személyiségében, megnyíltak, olyasmiket meséltek el, amiket az ember normális esetben csak sok-sok hetes, hónapos vagy éves ismeretség után oszt meg valakivel, vagy éppenséggel sose. Személyiségfüggő, persze, egyesek hamarabb nyílnak meg, mások esetleg csak olyan extrém helyzetben, mikor megrázkódtatás éri őket, és nem bírják tovább magukban tartani a titkaikat. Ehhez képest a cikk szerzője és a barátja az első igazi randijukon tették ezt meg. És valóban egymásba szerettek.

A kulcs az intimitás, a másik ember lelkébe való bepillantás, a bizalom: egy tipikus első randin ez általában nem alakul ki. Illetve nagyon ritka, mikor az egy vagy két órásra tervezett találkozó egész éjszaka tart, és a két ember csak beszélget és beszélget, észre sem veszi az idő múlását, és elbúcsúzni sincs kedve. Ilyen nagy egymásra találás ritkaság. Éppen ezért is érezzük annyira különlegesnek és varázslatosnak. De mi van, ha csupán arról van szó, hogy máskor nem merjük feltenni a megfelelő kérdéseket - illetve nem merünk nyíltan és őszintén válaszolni? Hanem leginkább szerepet játszunk? És mi van akkor, ha tulajdonképp önmagunknak se tettünk fel ilyen kérdéseket soha az életünkben? Mert az egész folyamat legalább annyira szól önismeretről, mint a másik megismeréséről.

Azt azért persze senki sem gondolja, hogy bármely két ember egymásba szerethet ezzel a módszerrel (az Aron-féle kísérletben is úgy rendezték párba az alanyokat, hogy előzetesen kitölttettek velük egy kérdőívet, és igyekeztek egymáshoz illő embereket találni), de ha megvannak az alapok, mondjuk egy online ismerkedés esetében már tisztáztuk, hogy tetszünk egymásnak és ott a fizikai vonzalom is, akkor ez a módszer talán megspórolhatja nekünk a hónapokon át tartó mellébeszélést, és megmenthet attól, hogy kényszeresen szerepeket játsszunk, félerértsük egymást, felesleges dolgokkal töltsük az időt. Persze nagy nyitottság és bátorság kell ahhoz, hogy mindjárt elsőre így kiadjuk magunkat egy "vadidegennek".

Egyébiránt a kapcsolatunk későbbi szakaszában is bármikor megcsinálhatjuk ezt a tesztet, annyi biztos, hogy sokmindent tisztázhatunk, ami addig szóba sem került - de számítsunk rá, hogy van olyan ember, aki kategórikusan elzárkózik az ilyen dolgoktól. Párkapcsolati krízis esetén is hasznos egy hasonló lista, persze akkor már magára a kapcsolatra vonatkozó kérdésekkel kiegészítve.

A gyakorlat egyik legnehezebb része, mikor négy teljes percig egymás szemébe kell nézni. A legtöbb szemkontaktus ennél sokkal rövidebb, még akkor is, ha kifejezetten szemezünk valakivel - elég gyorsan elkapjuk a pillantásunkat, mert ez bizony zavarba ejtően, fájdalmasan intim helyzet. És roppant izgató is lehet, ha megvan az a bizonyos szikra két ember között. De négy teljes perc ilyenkor az örökkévalóság - Mandy szerint az első perc nagyon félelmetes, de ajánlom, próbáljátok ki magatok!

A következő posztban eláruljuk, melyek azok a kérdések, amelyeket feltehettek és megválaszolhattok.

Biztosan izgalmas élmény lesz!