Járnál-e börtönviselt emberrel?

Mikor az ember ismerkedési fázisban van, elég sok kérdést feltesz a másiknak a beállítottságára, munkájára, kedvteléseire, családjára vonatkozóan, érdeklődik a jövőbeni terveiről, arról, hogy szeretne-e gyereket, miért szakított az előző partnerével, és persze ki felületesebben, ki részletesebben belemegy erotikus témákba is. De az nem túl jellemző, hogy erkölcsi bizonyítvány bemutatását kérnénk. Vagy feltennénk a kérdést: ültél már valamiért?

Sokunknak egyszerűen eszünkbe se jut ez a lehetőség, mert nem olyan közegben élünk, ahol sűrűn találkoznánk börtönviselt emberekkel. Ha pedig olyan közegben élünk, és a családunkban is van érintett, valószínűleg nem jelent számunkra akkora problémát, nem kirívó a dolog. A többség számára azonban meghökkentő lehet első hallásra, ha kiderül, hogy akivel ismerkedik, az már volt vagy előzetesben, vagy egyenest el is ítélték. 

Persze nem mindegy, ki miért ült, és milyen emberként tért vissza. Az a szimpla tény, hogy már megjárta valamelyik büntetésvégrehajtási intézményt, még nem jelent semmit. Lehetett ártatlan is, vagy keveredhetett kisebb jelentőségű ügybe, lehetett pocsék az ügyvédje, és így tovább. Nekem is van olyan ismerősöm, aki pár hónapot ült, de a jelek szerint teljesen normálisan képes volt folytatni az életét, azóta családot is alapított, a partnere megbízott benne, és annak ellenére vállalta őt, hogy tisztában van a múltjával. 

Nyilván vannak olyan jellegű bűncselekmények, amelynek elkövetőivel már sokkal óvatosabbnak kellene lenni. De még egy emberölésnél is lehet, hogy az illető önvédelemből cselekedett, bántalmazás áldozataként védte meg magát vagy éppen a családját: ilyenkor nagyon alaposan fel kell mérni, hogy pontosan mi is történt, és jelent-e az illető bármilyen veszélyt. Mindamellett tudjuk, hogy jócskán akadnak olyanok, akiket az erőszakos bűncselekmények elkövetői egyenesen vonzanak és szívesen leveleznek ilyenekkel, sőt, még akár feleségül is mennek olyan emberhez, aki még évtizedekig rácsok mögött fog ülni. De nem ilyen extrém esetekre gondolok elsősorban. 

Nagy kérdés az is, hogy ha valaki volt börtönben, ezt a tényt felfedje-e a lehetséges partnerek előtt? És ha igen, akkor ezt pontosan mikor tegye? Nyilván nem lenne szerencsés rögtön ezzel nyitni egy ismerkedést, de az is kellemetlen lehet, ha az illető a kapcsolat egy későbbi fázisában ismeri be a dolgot, amikor már komolyabb érzelmek is kialakultak. Ugyanakkor amíg nem kérdeznek tőlünk ilyesmit, miért kellene elárulnunk? Főleg, ha azt, amiért ültünk, már rég a hátunk mögött hagytuk, és azóta jó útra tértünk (vagy eleve nem is voltunk bűnösök)? 

Noha valószínűleg szinte mindenki azt mondaná, hogy ő szeretné tudni, hogy a kedvese volt-e valaha börtönben, és ha igen, hogyan került oda, mi történt ott vele, ha úgy tesszünk fel a kérdést, hogy amennyiben ő lenne a börtönviselt, biztos felfedné-e ezt a tényt minden randipartnere előtt, esélyes, hogy nemleges választ kapnánk a legtöbb embertől. Kellemetlen múltbéli dolgokról beszélni senki nem szeret, és rendkívül nehéz megválasztani a megfelelő időpontot, ha mégis úgy döntünk, hogy beszámolunk róla. 

Ha a jelenlegi életünkre nincs hatással, akkor körülbelül annyi jelentősége van, hogy bizonyos állásokra nem tudunk jelentkezni, mert nincs makulátlan erkölcsi bizonyítványunk. Persze azt semmiképp nem lehet tagadni, hogy a börtön nyomot hagy az emberekben, hogy olyan tapasztalat, amelyet senki nem képes elfelejteni. Vagyis egy komoly párkapcsolatban azért nem szabadna eltitkolni egy ilyen horderejű információt. Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta, hogy miként reagálnánk hasonló helyzetben, mennyi előítélet van bennünk, és hogyan éreznénk magunkat, ha nekünk lenne valami komoly titkunk, amelyet csak félve osztunk meg az előtt, akire jó benyomást akarunk gyakorolni.