Mennyi időt tölts vele? Kapcsolat eleji tempó kezdőknek

Ismered azt az érzést, hogy legszívesebben egész nap együtt lennél a kedveseddel? Máskor meg nem érsz rá annyira, elterelődik a figyelmed és talán észre se veszed, mennyire ritkán találkoztok. Persze az, hogy milyen sok időt tudunk együtt tölteni, millió körülménytől függ, de egy biztos: ha valaki fontos neked, akkor időt kell szánni rá, éreztedned kell vele, hogy valóban fontos a számodra.

Egy új kapcsolatnak nincsenek persze kőbe vésett szabályai, de a folyamatosság, az elérhetőség igenis fontos ahhoz, hogy működni tudjon, hogy mindketten biztonságban érezzétek magatokat. Nagyon nehéz úgy belőni a kommunikáció gyakoriságát és mélységét, a találkozások jellegét, hosszát, hogy egyik félnek se okozzon csalódást, illetve egyik se érezze, hogy neki ez túl sok, megfullad ennyi együttléttől. Ne feledjük: különböző embereknek különböző igényeik lehetnek, vagyis ami az egyiknek rengeteg, a másiknak nagyon kevés...

Milyen gyorsan haladjon egy kapcsolat?

Nem érdemes rohanni: akár online ismerkedünk, akár offline, hagyjunk időt arra, hogy alaposabban feltérképezhessük egymást, mielőtt még sor kerülne az első igazi randira. Ha így teszünk, akkor azon az első randi már ismerősökként fogunk beszélgetni, nem totális idegenekként. Kevesebbet bakizunk, és kevésbé leszünk feszültek.

Az első randi után ne hagyjunk ki szünetet, ha komolyak a szándékaink: igyekezzünk mihamarabb újra találkozni, ne kezdjünk el játszmázni, csiki-csukizni, hogy vajon akkor most ki ír először és ki hívja a másikat. Az utóbbi időben hallottam olyat, hogy férfiak kérik a nőket, hogy hívják fel őket, olykor hozzáteszik, hogy „bármikor”, de ezt persze nem lehet komolyan venni. A telefonálás akkor működik jól, ha nem zavarjuk meg egymást és nem tartjuk fel egymást akkor, ha épp nem alkalmas a másiknak, szóval jobb előtte megkérdezni, jó időpontban hívnánk-e egymást.

Attól, hogy a telefonálási fázisba értünk, még ne hanyagoljuk el az írásbeli kommunikációt sem, egy-egy kedves üzenet napközben nagyon fel tudja dobni a napot. Sokszor előfordul, hogy a hódítási fázisban még rettentően izzik a kapcsolattartás, levelek, csetek, telefonok, aztán zuhanórepülésbe kezd, hirtelen kiderül, hogy messze nem olyan kommunikatív a másik, mint elsőre gondoltuk. Nyomasztó tud lenni, ha nem jelentkezünk rendszeresen, főleg, ha hozzászoktattuk a kedvesünket, hogy a sok üzenet simán belefér az életünkbe. De gyakran előfordul, hogy az udvarlási fázisban az ember lóg a munkájából, aztán kénytelen bepótolni ezt az időszakot.

Új kapcsolatban milyen sűrűn találkozzunk?

Ha csak egy mód van rá, egy komolynak szánt kapcsolat elején heti 2-3 alkalommal érdemes találkozni. Persze vannak különleges esetek, ha távol élünk egymástól, vagy az időbeosztásunk nem teszi lehetővé, esetleg a gyerekünket nem tudjuk kire hagyni... De egy születőben lévő szerelemnek kell a személyes együttlét, és ezt az online találkozások igencsak nehezen pótolják. (Bár mostanság több olyan szerelmespárról tudok, aki a kapcsolata egész korai szakaszától több ezer kilométerre sodródott egymástól – hát, őket nem irigylem.)

Lehet persze naponta is találkozni, de így hamar rutinszerűvé válhat a dolog nem jut idő arra, hogy a másik igazán hiányozzon, illetve, hogy szabadon álmodozzunk egymásról. Napi randizásnál időnk sincs úgy felkészülni, mint abban az esetben, ha ritkábban, de azért rendszeresen látjuk egymást.

Melyek a gyakori hibák az új kapcsolatokban?

Mind a túlzott sietség, mind az időhúzás meglehetősen gyakori. Az első kontaktustól számított 2-3 hét elteltével már érdemes randizni, ha ennél sokkal tovább húzzuk az időt (főleg online ismerkedésnél), akkor általában ellaposodik az egész (persze nem minden esetben, vannak, akik olyan szellemi kalandot élnek át találkozás nélkül is, hogy mély kapcsolatot képesek létrehozni). Megvan a veszélye annak is, hogy ha nem találkozunk, akkor túl ideális elképzeléseket dédelgetünk egymással kapcsolatban és nagy lesz a csalódásunk, amikor rászánjuk magunkat az első randira.

Gyakori hiba az is, hogy túl gyorsan akarunk túl mély elköteleződést, mert már annyira belefáradtunk az ismerkedésbe, hogy nyugvópontra szeretnénk jutni. Mások viszont megijednek a kötődéstől, és éppen amiatt akarnak kihátrálni, mert fogolynak érzik magukat.

Hiba lehet, ha túl gyorsan mutatjuk be az új kedvesünket a barátainknak és a családunknak, mert ez egyrészt „vizsgahelyzetet” hoz létre, másrészt kellemetlen, ha utána zátonyra fut a kapcsolatunk és mindenkinek el kell magyaráznunk, hogy már nem járunk együtt. Adjunk magunknak időt, tapasztaljuk meg egymást minél többféle helyzetben, ne csak a kellemes pillanatokban, hanem akkor is, ha nehézségek adódnak, figyeljük meg, hogy reagál a másik extrém helyzetekben, lehet-e rá számítani, vagy leginkább akkor bukkan fel, ha minden oké és mindenki egészséges.

Semmiképp ne siessük el az összeköltözést, bármennyire is praktikusnak tűnik, hogy hol egyikünknél, hol másikunknál alszunk. Persze, próbáljuk ki, hogy jövünk ki pár napig együtt, utazzunk el például kettesben (persze ehhez is jó, ha már eltelt pár hónap a megismerkedésünk óta), és gyűjtsünk tapasztalatot arról, mennyire illünk egymáshoz életstílusban. Illetve mennyire vagyunk képesek egymáshoz alkalmazkodni.

Mielőtt nagyon komoly döntéseket hoznánk, úgy mint összeköltözés, házasság, gyerekvállalás, közös cég alapítása vagy hitelfelvétel, teljen el legalább egy év, múljon el a rózsaszínű köd, lássuk egymást reálisabban: ne ugorjunk bele semmibe túl hamar, csak, mert meggyőződésünk, hogy megtaláltuk a tökéletes partnert. Ha szerelmesek vagyunk, nem a racionális énünk dominál...