Mennyire befolyásol a családi példa?

Szakértői rovatunkban ezentúl Randi Andi life coach, a Randivonal által ajánlott Ezért vagy még egyedül című könyv szerzője  válaszol az olvasói kérdésekre.

Olvasónk kérdezi:

Azon gondolkoztam a minap, hogy vajon a párkeresésnél mennyire befolyásol bennünket az otthon látott családi példa. Elképzelhető, hogy valaki azért annyira béna, mert otthon is azt látta a szüleitől, hogy esetlenül kezelik a másikat, nincs összhang, stb? Mi a véleménye erről a szakértőnek?

Kedves Társkereső!

A neveltetésünk és az, hogy milyen családi mintákat láttunk otthon és a környezetünkben, alapvetően meghatározza azt is, hogy kit és milyen kapcsolatot keresünk. Addig nincs is gond, amíg az otthoni minta egészséges volt, ami alatt azt értem, hogy jól működött a kommunikáció, szeretetteljes légkör vette körül a családtagokat, az alap hozzáállás pedig az elfogadás és a tolerancia voltak. Nagy valószínűséggel az az ember, aki ilyen családban nőtt fel, keveset sérül, az otthon kapott minta és értékrend pedig segíti őt abban, hogy ugyanezt a harmóniát tudja majd a saját párkapcsolatában is megteremteni.

Káros minták a családban

Természetesen nem mindenkinek adatott meg ilyen gyermek- és kamaszkor, sokan mintául veszekedéseket, agressziót, kommunikációhiányt, lenézést kaptak. Ilyenkor kétféle dolog szokott általában történni: az adott mintát követi az illető, vagy pedig teljesen hátat fordít neki. Van úgy, hogy nem akarja követni, mégis azt teszi. Például szomorú statisztika, de azok az emberek, akiket bántalmaztak gyerekkorukban, sokkal nagyobb számban bántalmazzák a saját gyerekeiket is, mint azok, akiket soha nem vertek. Tudják ők, hogy ez nincs rendben, de ezt a mintát és megoldási módot láttak, mást nem ismernek frusztrációjuk levezetésére. Ugyanígy ha az apai minta rideg és elutasító volt, felnőve a kislány is rideg és elutasító férfiakat keres. Ezt látta otthon, ez a nagybetűs Férfi definíciója számára.

Ugyanazok a játszmák

Van olyan elmélet, amely szerint nem külsőre keresünk a szüleinkhez hasonló párt, hanem játszmákban. Tehát ugyanazokat a játszmákat szeretném megismételni a párkapcsolatomban, amiket otthon is láttam. Például állandóan becsmérlem a másikat (sokszor nem is tudatosan), vagy mindig negatív vagyok, esetleg passzív agresszióval, hisztikkel próbálom meggyőzni. Csapkodom az ajtót – hisz anyám is ezt csinálta, vagy ordítok hogy „mert engem mindig hülyének néztek” – merthogy apám is így veszekedett. Így aztán harmincvalahány éves korodban rájössz, hogy jé, hiszen az én kapcsolatom se különb, mint amilyen a szüleimé is volt, pedig hogy fogadkoztam, hogy nálam minden máshogyan lesz!

Az első lépés

Az első lépés, ha változtatni akarsz, az a felismerés. Szembenézel a saját káros mintáiddal és meghallgatod a másik felet a viselkedéseddel kapcsolatban. A „pont úgy viselkedsz, mint az anyád” mögött akár építő jellegű kritika is lehet, ha picit higgadtabb állapotban boncolgatjátok. Ha felismerted, hogy olyan kommunikációs mintáid vannak, amelyek nem segítik a párkapcsolatodat, sőt, még jól be is tesznek neki, máris nagy lépést tettél meg afelé, hogy megváltozzanak a dolgok. Innentől kezdve ugyanis tudatosan figyelheted magad. Hogyan viselkedsz, miket mondasz stresszhelyzetekben? Nem lesz könnyű változtatni, de ha már utólag felismerted, mit csináltál rosszul, az már nagy eredmény. Akár naplót is vezethetsz a konfliktusokról. Mi volt a helyzet? Hogyan reagáltam rá? Hogyan kellett volna másképpen reagálni? Egy ilyen napló mindenképpen gazdag ismeretanyag lesz a működésedről. Ha pedig még gyorsabban szeretnél haladni, eljárhatsz pszichológushoz, önismereti tanfolyamokra, például a BoldogságTervezés Akadémián is foglalkozunk ezekkel a káros mintákkal és megváltoztatásukkal. Hosszú folyamat, de érdemes végigcsinálni!

Kalandra fel!

Üdvözlettel,

Randi Andi