Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Lehetünk együtt külön is – avagy mi van, ha nem költözünk össze? /2. rész

A poszt első részében azt vettük sorra, milyen előnyöket élvezhetnek a LAT-okos, avagy "living apart together” (együtt külön élés) felfogást követő párok. Most pedig az ellenérveket vesszük sorra: miből maradnak ki azok, akik nem költöznek össze?

1. Sokak számára akkor válik egy kapcsolat igazán komollyá, elkötelezetté, mikor elkezdődik az együttélés: ha ezt nem lépik meg, lehet, hogy bizonytalanságban maradnak elkötelezettségük mélységét illetően. Ha az ember nagyon szerelmes, persze vágyik rá, hogy minél többet lehessen együtt a kedvesével, és a kezdeti, összeszokós időszak tényleg különleges kaland – ebből a külön lakók kimaradnak. (Az együttélésre jellemző problémák később szoktak jelentkezni.) Ha együtt élünk valakivel, nem kell mindig programot egyeztetni, elmenni valahová, kényelmes, ha minden holmink egy helyen van, jóleső érzés berendezkedni, sőt, mikor még nem elvárás és nem magától értetődő, a másikról való gondoskodás is boldoggá tehet bennünket. Ha nincs együttélés, illetve kétlaki módon hol az egyik, hol a másik lakásban alszunk, folyton pakolni kell, állandóan elfelejtünk valamit, nincs saját helyünk a másiknál, folyamatos bizonytalanságban élünk, úgy érezhetjük, nincs biztos bázisunk (van, akit ez zavar.)

2. Féltékeny természetűek számára nehéz elviselni a gondolatot, hogy a partnerük mást is fogadhat a lakásán, hogy az élete nagy részére nem látnak rá. Bizony, az együttélés folyamatos kontrollt is jelent, akinek ez fontos egy kapcsolatban, az nagyon nehezen viselné a különlakást. Van, akinek a viszonylag könnyen lebonyolítható szakítás lehetősége pozitív, de a bizonytalanul kötődő emberek számára maga a pokol, ők tehát semmiképp nem éreznék magukat jól egy ilyen helyzetben.

3. Anyagilag nagyon megterhelő két lakást fenntartani. Éppen ezért magyar viszonyok között már eleve sokkal kevésbé kerülhet szóba ilyesmi, mint tehetősebb országokban, amelyekben egy átlagfizetés elegendő egy jó színvonalú lakás fenntartására. Az összeköltözés általában nem csak az érzelmi, hanem az egzisztenciális továbblépés fontos állomása is: az egyszemélyes háztartások fajlagos költsége a legmagasabb, vagyis nem nagyon éri meg két lakást fenntartani. Persze köztes megoldásként felmerülhet az egyik lakás bérbeadása is, de ez is lehet mindenféle extra gond forrása.

4. Ha okosan szervezzük a munkamegosztást, és nem hagyjuk, hogy már az együttélés elején a hagyományos aszimmetria jellemezze az életünket, akkor sokkal több szabadidőnk is maradhat, mint két háztartás esetén, mert csak egy lakást kell rendben tartanunk. Különböző képességeink kiegészíthetik egymást, csapatmunkában könnyebben oldhatunk meg problémákat, és ez is erősítheti a kapcsolatunkat.

5. Nagyobb lehet a biztonságérzetünk, kevésbé leszünk sebezhetőek, főleg a nők számára megterhelő, ha egyedül laknak és védtelennek tudják magukat.

6. Ha családot akarunk alapítani, a különélés szinte kivitelezhetetlen, noha azért van rá példa, csak kérdés, hogy mennyire pozitív. Mert a gyerekeknek, mint tudjuk, nagyon fontos az állandóság és a kiszámíthatóság, általában nem szokták javasolni azt sem, hogy válás után a gyerek hol az egyik szülőnél legyen, hol a másiknál. Vagyis egy előre megfontolt különélő párkapcsolat esetében nehéz lenne megadni a kellő stabilitást, és sejthető módon az anyára hárulna több feladat. Legalábbis a gyerekek kicsi korától, egészen fiatal felnőtt korukig előnyösebb, ha a szülők egy lakásban élnek, persze főleg akkor, ha jóban is vannak.

Ahogy láttuk, mindkét megoldásnak megvannak az előnyei és hátrányai is. A különélés egy bizonyos kapcsolati szakaszban lehet jó gyakorlat, ha valaki nem tervez családot, vagy rendkívül fontos számára a függetlenség, annak akár hosszabb távon is beválhat, illetve egy már válás után lévő ember valószínűleg sokkal kevésbé vágyik arra, hogy feladja önállóságát (főleg, ha gyerekei is vannak), mint az, aki első komoly partnerével költözne össze és éppen a családalapítást ambicionálná.

A lényeg az, hogy a partnerek ne kényszerítsék bele egymást semmilyen megoldásba, és értsék meg egymás szempontjait. A túl korai összeköltözés is lehet negatív, meg az is, ha valaki az elköteleződéstől való félelmében teljesen elzárkózik ettől – de olyanok is léteznek, akiknek egyszerűen nem való az együttélés, rájuk erőltetni végképp nincs semmi értelme.