Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Úristen, összeköltözünk! Vagy mégsem? /2. rész
Írta: Verticordia , dátum: jan 23, 2016 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Az összeköltözés sikere, ahogy már a poszt első részében is említettük, nagyon sokmindenen múlik, és érdemes önvizsgálatot tartani, mielőtt belevágnánk. Van-e tapasztalatunk az önálló életben, elég érettek vagyunk-e arra, hogy gondoskodjunk magunkról, nem csak kényelemből szeretnénk-e összeköltözni, illetve azért, mert azt reméljük, ettől javul a kapcsolatunk? Milyen az anyagi helyzetünk, és hogyan fogjuk megosztani a költségeket, milyen lakótársak vagyunk, és milyen a partnerünk (ha még nem tapasztaltuk meg, próbáljuk egy többnapos kirándulás keretében), és vajon mennyi magányra és külön programra van szükségünk?
De nézzük tovább, mi mindent érdemes tisztázni összebútorozás előtt:
De nézzük tovább, mi mindent érdemes tisztázni összebútorozás előtt:
6. Van-e visszavonulási tervetek?
Ha most épp úgy érzitek, hogy utánatok az özönvíz, és minden hidat szívesen felégettek magatok mögött, akkor álljatok meg egy kicsit gondolkodni. Nézzetek körül: hány ismerős szerelmes pár szakított összeköltözés után? Vagy esetleg szeretett volna szakítani, csak nem volt hová menni? Nyilván nem mindenkinek áll módjában fenntartani egy saját lakást, vagy egy kollégiumi szobát, és nem mindenkinek olyanok a családi körülményei sem, hogy a szülei bármikor szívesen látják a régi szobájában, de valamilyen terved akkor is legyen a hogyan továbbra, ha a közös projekt befuccsol. Például nem érdemes az összes megtakarításodat az új kégli berendezésére költeni, főleg nem érdemes közösen kölcsönt felvenni, hogy drága tartós használati cikkeket tudjatok venni, amelyeken aztán jót lehet veszekedni, ha különváltok.
A teljesen közös kassza sem okos ötlet ebben a kezdeti fázisban, sőt, szerintem egy felnőtt embernek mindig legyen saját pénze is, amelyhez a partnere nem férhet hozzá. Bizalom ide vagy oda, nagyon csúnya dolgokat bírnak művelni a szerelmükben csalódott emberek, ráadásul a szerelem nem kell hogy azt jelentse, hogy minden önállóságunkat feladjuk. Legokosabb ezeket a dolgokat az összeköltözés előtt tisztázni, akár még írásba is foglalni.
7. Hogyan fogjátok tartani a kapcsolatot a családotokkal és a barátaitokkal?
Összeköltözés előtt a személyes szabadság nem szokott csorbulni, senkinek nem jut eszébe, hogy korlátozza a partnere mozgását, ellenőrizze, hogy kivel találkozik, mennyi időt tölt itt vagy ott. De az együttlakás sokakból kihozza azt az igényt, hogy elszámoltassák a partnerüket, sőt, hogy megsértődjenek, ha az kicsit később megy haza, vagy olyan hétvégi programot szervez, amelyre a kedvese nincs meghíva.
Attól, hogy összeköltöztök, a rokonaitok és barátaitok még ugyanúgy szeretnének veletek találkozni, mint azelőtt, és valószínűleg ti is szívesen elmentek ide-oda, mégpedig anélkül, hogy lelkifurdalást kelljen éreznetek, mert úgymond cserben hagytátok a kedveseteket. Ezért is nagyon fontos megbeszélni, hogy kinek mennyi külön programra van igénye, ha az igények nagyon eltérőek, és ezt nem tisztázzátok idejében, az állandó konfliktusforrás lehet.
8. Hogyan fogjátok kibírni a mosolyszüneteket?
Mert ilyenek valószínűleg lesznek. És akkor kell valami módszer, amellyel át lehet vészelni a veszekedés utáni időszakot. Lehet persze azt is erőltetni, hogy soha nem fekszünk le haraggal a szívünkben, de ehhez kb zen buddhistának kell lenni. Amíg nem laktok együtt, nyugodtan kidühönghetitek magatokat otthon, lazulhattok a saját szobátokban/lakásotokban, sőt, nyugiban meg is beszélhetitek a konfliktust egy harmadik személlyel, anélkül, hogy azt a partneretek érzékelné. De mikor egy térben kell maradni azzal, akire iszonyú dühösek vagytok, a harag nem hogy elpárolog, hanem nőttön nő.
Sokan nem bírják ilyenkor az összezártságot, és egyszerűen elmennek otthonról, kiszellőztetni a fejüket, vagy inni egy pohárkával... Esetleg elmennek sétálni és felhívják a barátnőjüket. A gond persze ott kezdődik, mikor gyerek van otthon, és csak úgy lelépni nem lehet, mert valakinek otthon is kell maradnia. Vagy, mikor az, aki lelép, teljesen kiszámíthatatlanul teszi ezt, és napokra eltűnik.
A nappaliban alvás is része a mosolyszünet kibírásának, ha a pár egyébként egy ágyban szokott aludni (ez a kapcsolatok elején még jellemző), és persze erre sem egyformán reagálunk: van, akinek megkönnyebbülés, hogy nem kell azzal aludnia, akire haragszik, van, aki meg képtelen elaludni úgy, hogy nem szuszog a közelében senki. De ezeket is meg lehet beszélni még mielőtt desktruktív szokások alakulnának ki a konfliktusok rendezését illetően.
9. Biztos, hogy mindketten ezt akarjátok?
Ki vetette fel az ötletet, és miért? Lehet, hogy gyakorlati szempontokból jó ötlet, pénzt lehet vele spórolni, tán időt is, de kérdés, hogy érzelmileg hogy álltok hozzá. Valóban mindketten ezt akarjátok, vagy csak úgy érzitek, hogy elérkezett az ideje, és végül is nem olyan rossz ötlet? Ha külső nyomásra cselekedtek, vagy, mert csak így juthattok kedvezményekhez, akkor az nem biztos, hogy hosszú távon jót jelent.
Van bármi okotok arra, hogy siessetek? Vagy csak mások siettetnek? Esetleg a partneretek szeretné már nagyon? Persze nem minden összeköltözés egyformán hatalmas lépés: mondjuk egy kollégiumi szobába beköltözni nem ugyanaz, mint közös lakást bérelni, de mindkettő összeköltözés. Ha csak a körülmények kényszere visz rá, akkor kevés az esélye, hogy jól érezzétek magatokat benne.
10. Ha a projekt mégsem működik, az sem tragédia
Ahogy mondani szokás, együtt lakva ismerjük meg egymást igazán. És lehet, hogy ez az együttlakás nem igazán működik. Mert a két ember mégse való egymáshoz, vagy, mert még nem értek meg arra, hogy együtt éljenek valakivel, vagy, mert alapvetően magányos farkasok. Sok-sok negatív tulajdonság is előkerülhet ilyenkor, vagy csak olyan, idegesítő tikkek, amelyek a randevúzás idején nem: a kérdés az, hogy ezeket bele tudjuk-e illeszteni a kedvesünkről alkotott képbe, szeretni tudjuk-e a hülyeségeivel együtt, vagy a nagy közelség kiábránduláshoz vezet.
Ha a kapcsolat ellaposodik, ha nem alakul át mélyebb szeretetté, akkor viszont örülhetünk, hogy nem kötöttük egymáshoz az életünket oly mértékben, hogy sokkal nehezebb legyen a szakítás. És még akkor sem volt hiba vagy hiábavaló az összeköltözés, ha nem ért jó véget: sokat tanulhatunk egy ilyen tapasztalatból. Önmagunkról, a másik nemről, a kapcsolatok működési mechanizmusairól. Legközelebb majd biztos másképp is állunk hozzá.
Ha most épp úgy érzitek, hogy utánatok az özönvíz, és minden hidat szívesen felégettek magatok mögött, akkor álljatok meg egy kicsit gondolkodni. Nézzetek körül: hány ismerős szerelmes pár szakított összeköltözés után? Vagy esetleg szeretett volna szakítani, csak nem volt hová menni? Nyilván nem mindenkinek áll módjában fenntartani egy saját lakást, vagy egy kollégiumi szobát, és nem mindenkinek olyanok a családi körülményei sem, hogy a szülei bármikor szívesen látják a régi szobájában, de valamilyen terved akkor is legyen a hogyan továbbra, ha a közös projekt befuccsol. Például nem érdemes az összes megtakarításodat az új kégli berendezésére költeni, főleg nem érdemes közösen kölcsönt felvenni, hogy drága tartós használati cikkeket tudjatok venni, amelyeken aztán jót lehet veszekedni, ha különváltok.
A teljesen közös kassza sem okos ötlet ebben a kezdeti fázisban, sőt, szerintem egy felnőtt embernek mindig legyen saját pénze is, amelyhez a partnere nem férhet hozzá. Bizalom ide vagy oda, nagyon csúnya dolgokat bírnak művelni a szerelmükben csalódott emberek, ráadásul a szerelem nem kell hogy azt jelentse, hogy minden önállóságunkat feladjuk. Legokosabb ezeket a dolgokat az összeköltözés előtt tisztázni, akár még írásba is foglalni.
7. Hogyan fogjátok tartani a kapcsolatot a családotokkal és a barátaitokkal?
Összeköltözés előtt a személyes szabadság nem szokott csorbulni, senkinek nem jut eszébe, hogy korlátozza a partnere mozgását, ellenőrizze, hogy kivel találkozik, mennyi időt tölt itt vagy ott. De az együttlakás sokakból kihozza azt az igényt, hogy elszámoltassák a partnerüket, sőt, hogy megsértődjenek, ha az kicsit később megy haza, vagy olyan hétvégi programot szervez, amelyre a kedvese nincs meghíva.
Attól, hogy összeköltöztök, a rokonaitok és barátaitok még ugyanúgy szeretnének veletek találkozni, mint azelőtt, és valószínűleg ti is szívesen elmentek ide-oda, mégpedig anélkül, hogy lelkifurdalást kelljen éreznetek, mert úgymond cserben hagytátok a kedveseteket. Ezért is nagyon fontos megbeszélni, hogy kinek mennyi külön programra van igénye, ha az igények nagyon eltérőek, és ezt nem tisztázzátok idejében, az állandó konfliktusforrás lehet.
8. Hogyan fogjátok kibírni a mosolyszüneteket?
Mert ilyenek valószínűleg lesznek. És akkor kell valami módszer, amellyel át lehet vészelni a veszekedés utáni időszakot. Lehet persze azt is erőltetni, hogy soha nem fekszünk le haraggal a szívünkben, de ehhez kb zen buddhistának kell lenni. Amíg nem laktok együtt, nyugodtan kidühönghetitek magatokat otthon, lazulhattok a saját szobátokban/lakásotokban, sőt, nyugiban meg is beszélhetitek a konfliktust egy harmadik személlyel, anélkül, hogy azt a partneretek érzékelné. De mikor egy térben kell maradni azzal, akire iszonyú dühösek vagytok, a harag nem hogy elpárolog, hanem nőttön nő.
Sokan nem bírják ilyenkor az összezártságot, és egyszerűen elmennek otthonról, kiszellőztetni a fejüket, vagy inni egy pohárkával... Esetleg elmennek sétálni és felhívják a barátnőjüket. A gond persze ott kezdődik, mikor gyerek van otthon, és csak úgy lelépni nem lehet, mert valakinek otthon is kell maradnia. Vagy, mikor az, aki lelép, teljesen kiszámíthatatlanul teszi ezt, és napokra eltűnik.
A nappaliban alvás is része a mosolyszünet kibírásának, ha a pár egyébként egy ágyban szokott aludni (ez a kapcsolatok elején még jellemző), és persze erre sem egyformán reagálunk: van, akinek megkönnyebbülés, hogy nem kell azzal aludnia, akire haragszik, van, aki meg képtelen elaludni úgy, hogy nem szuszog a közelében senki. De ezeket is meg lehet beszélni még mielőtt desktruktív szokások alakulnának ki a konfliktusok rendezését illetően.
9. Biztos, hogy mindketten ezt akarjátok?
Ki vetette fel az ötletet, és miért? Lehet, hogy gyakorlati szempontokból jó ötlet, pénzt lehet vele spórolni, tán időt is, de kérdés, hogy érzelmileg hogy álltok hozzá. Valóban mindketten ezt akarjátok, vagy csak úgy érzitek, hogy elérkezett az ideje, és végül is nem olyan rossz ötlet? Ha külső nyomásra cselekedtek, vagy, mert csak így juthattok kedvezményekhez, akkor az nem biztos, hogy hosszú távon jót jelent.
Van bármi okotok arra, hogy siessetek? Vagy csak mások siettetnek? Esetleg a partneretek szeretné már nagyon? Persze nem minden összeköltözés egyformán hatalmas lépés: mondjuk egy kollégiumi szobába beköltözni nem ugyanaz, mint közös lakást bérelni, de mindkettő összeköltözés. Ha csak a körülmények kényszere visz rá, akkor kevés az esélye, hogy jól érezzétek magatokat benne.
10. Ha a projekt mégsem működik, az sem tragédia
Ahogy mondani szokás, együtt lakva ismerjük meg egymást igazán. És lehet, hogy ez az együttlakás nem igazán működik. Mert a két ember mégse való egymáshoz, vagy, mert még nem értek meg arra, hogy együtt éljenek valakivel, vagy, mert alapvetően magányos farkasok. Sok-sok negatív tulajdonság is előkerülhet ilyenkor, vagy csak olyan, idegesítő tikkek, amelyek a randevúzás idején nem: a kérdés az, hogy ezeket bele tudjuk-e illeszteni a kedvesünkről alkotott képbe, szeretni tudjuk-e a hülyeségeivel együtt, vagy a nagy közelség kiábránduláshoz vezet.
Ha a kapcsolat ellaposodik, ha nem alakul át mélyebb szeretetté, akkor viszont örülhetünk, hogy nem kötöttük egymáshoz az életünket oly mértékben, hogy sokkal nehezebb legyen a szakítás. És még akkor sem volt hiba vagy hiábavaló az összeköltözés, ha nem ért jó véget: sokat tanulhatunk egy ilyen tapasztalatból. Önmagunkról, a másik nemről, a kapcsolatok működési mechanizmusairól. Legközelebb majd biztos másképp is állunk hozzá.