* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: jún 15, 2023 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A népi bölcsesség szerint nem párt találni nehéz, hanem megtartani. Lehet, hogy hónapok, évek óta keresed a társad, ám nagy bajban leszel, ha olyan tulajdonságaid, szokásaid vannak, amelyek miatt még a legesélyesebb partner is kiábrándul belőled.
Évek óta beszélgetek társkeresőkkel és párokkal is, akiknek bajba került a kapcsolatuk. Mindig megkérdezem, hogy mit gondolnak: hol akadtak el, miért ért véget az aktuális vagy előző párkapcsolatuk. A következőket szokták említeni.
Kevés dologgal lehet ilyen gyorsan és hatékonyan kinyírni egy párkapcsolatot, mint a párunk folyamatos kritizálásával. A bíráló fél persze mindig szentül meg van győződve arról, hogy neki igaza van, és valójában csak jót akar azzal, hogy jobbító ötleteket ad a másiknak.
A kritizált fél viszont megalázottnak, megbántottnak érzi magát, azt éli meg, hogy ő nem elég jó. Senki sem néz bele egy olyan tükörbe szívesen, ahol csak a hibáit látja. Egy erősebb önbecsüléssel rendelkező partner ilyen esetben villámgyorsan kilép a párkapcsolatból.
Gyorsan ki lehet akasztani a párunkat azzal is, ha nem ismerjük be, hogy hibáztunk. Ez lehet még fokozni azzal, hogy addig csűrjük-csavarjuk a dolgokat, amíg be nem bizonyítjuk, hogy valójában a párunk tett, mondott valamit rosszul. Így máris nem rajtunk van a fókusz, hanem a másik hibáin. Zseniális módszer, és ember legyen a talpán, aki felismeri benne a csúnya manipulációt.
A partner viszont összezavarodik, nem érti, mi történik. Gyakran sok időnek kell eltelnie ahhoz, amíg rájön, hogy nem ő a hibás, hanem egyszerűen bűnbak szerepbe kényszerítették. Amikor viszont rájön, jó esetben otthagyja „tévedhetetlen” partnerét.
Ha felbosszantja valami, képtelen kordában tartani az indulatait. Ordít, csapkod, fenyegetőzik, gyakran a párján vezeti le a feszültségét.
A társa számára mindez nagyon ijesztő lehet. Őt is elárasztják az érzelmek, frusztrálttá, nyugtalanná válik. Csakhogy a félelem és a szeretet kizárják egymást: akitől félek, azt egyre kevésbé fogom szeretni.
Sokan azt gondolják, hogy mindez a szeretet jele. Valójában sokkal inkább arról van szó, hogy aki féltékeny, attól tart, hogy a másik elhagyja, ezért megpróbálja őt ellenőrizni, kontrollálni. A féltékenykedéssel, a másik után való kutakodással, a jelenetek rendezésével azonban csak azt éri el, hogy a társa egyre jobban eltávolodik tőle, titkolózni kezd, esetleg végső esetben valóban megcsalja. A féltékeny fél pedig bizonyítva látja, hogy lám, lám, mégiscsak igaza volt.
Az ilyen ember mindent és mindenkit irányítani akar. Szent meggyőződése, hogy a dolgok úgy vannak jól, ahogy azt ő eltervezi. A párja viszont azt érzi, hogy gyereki sorba került, ahol mások döntenek róla. Oda mennek, ahová a társa akarja, arra költik a pénzt, amire a másik akarja. Esélye sincs önálló döntést hozni, véleményt alkotni. Tehetetlen bábbá váltak a másik kezében. Ha van elég önbecsülésük, nagyon gyorsan kilépnek egy ilyen párkapcsolatból.
Nagyon sok társkereső a békét és a biztonságot keresi egy párkapcsolatban. Gyorsan el lehet játszani a másik bizalmát azzal, ha valaki nincs ott a megbeszélt randin, sokat késik, rendszeresen elhalasztja a találkozót. A partnere így nem bízhat meg az ígéretében, soha nem lehet biztos abban, hogy a másik megtartja-e a szavát. Erre nem lehet egy párkapcsolatot alapozni.
Lehet, hogy valaki a randizási szakasz elején még hajlandó felöltözni szépen, igényesnek tűnik. Ám amint úgy érzi, megszerezte a másikat, kezdi elhanyagolni magát, és visszasüpped a hódítás előtti állapotba: előkerülnek a szakadt macinacik, az elnyűtt otthoni pólók. És meglepődik, amikor a párja azzal áll elő, hogy „már nem vagy vonzó számomra”.
A randizási szakaszban a pár még rengeteget beszélget, hiszen fontos, hogy alaposan megismerjék egymást. Aztán ahogy megtörténik az összeköltözés, az egyik fél visszavonul a barlangjába, és egyre kevesebb lesz a beszélgetés. Az is lehet, hogy folyton csak a telefonját bújja, és fel sem emeli a fejét, amikor a párja szól hozzá. Természetesen ez azzal is jár, hogy ő sem osztja meg a társával a gondolatait, érzéseit. Nem csoda, ha a másik azt érzi, hogy eltávolodtak egymástól, és hamarosan bejelenti, hogy vége a kapcsolatnak.
Persze, a legtöbb társ megérti, hogy a párjának rossz volt a gyerekkora, hogy gyakran szidták, bántották, de gyorsan bele lehet fáradni abba, hogy folyamatosan tőle várja a párja a megerősítést. A legtöbben egyenrangú párkapcsolatot akarnak, nem egy terapeuta-kliens viszonyt. Mindennek pedig az lesz az eredménye, hogy egyre kevésbé fogják vonzónak találni a párjukat.
Sajnos a fenti vonások közül több olyan is van, ami nem egyszerűen rossz szokás, és nem lehet egyik napról a másikra felhagyni vele. Ezek a viselkedésminták régebbi, feldolgozatlan sérülésekből erednek, és a begyógyításukhoz segítő kapcsolatra van szükség: pszichológussal, coachcsal, mentálhigiénés szakemberrel.
De a párkapcsolat nem szakszerű gyógyító kapcsolat, nem is ez a célja, nem arra való, hogy a párunk sebeit begyógyítsuk. A feldolgozatlan sérüléseinkkel megterheljük a párkapcsolatunkat. Éppen ezért minden társkeresőnek azt javaslom, hogy még a társkeresés előtt, de legkésőbb annak során keressen segítő szakembert, hogy sokkal egészségesebben kezdjen bele egy új párkapcsolatba. Így jelentősen nagyobbá válik az esélye, hogy meg is tudja tartani majd az új párját.
Ha elakadtál a társkeresés során, ha szeretnéd gyógyítani a sebeidet, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te, személyre szabott megoldásodat!