Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

A normális az lenne, ha nem zárnánk ki az exeinket az életünkből

Sokan tanácsolják, hogy az ember szakítsa meg a kapcsolatot az exével, mert sokkal nehezebb úgy tudomásul venni, hogy vége, ha közben még látjuk a másikat, beszélünk vele, sőt, tanúi vagyunk élete alakulásának. Pedig amíg még nem online ismerkedtünk, azonos környékről, társadalmi osztályból és közegből származtak a partnereink, az volt a természetes, hogy nem tévesztjük egymást szem elől. Jó, hogy olyan sok exet korábban nem is gyűjtött össze az ember… De egymás teljes ignorálása hosszú távon inkább mérgező, minthogy megkönnyítené az életünket.

Teljesen elveszíteni valakit, úgy, mintha meghalt volna, szerintem sokkal fájdalmasabb, mint tudomásul venni, hogy már nem tartozik hozzánk úgy, mint azelőtt. Igaz, a szociális médián keresztül követni, kutakodni utána sem egészséges, főleg, mert ilyenkor nem magát az embert látjuk, csak a médiában prezentált énjét. Nem tudunk szemtől szembe találkozni vele, nem futhatunk össze vele véletlenül (főleg, ha nagyvárosban élünk), így ilyenkor mesterségesen gerjesztjük magunkban a bánatot…

Vannak persze csúnya szakítások, olyan esetek, amelyek után nincs kedvünk a másikhoz szólni, de lehet, sőt, valószínű, hogy ez a keserűség is csak korlátozott ideig marad meg… És ha közös gyerekeink vannak, akkor úgyis kapcsolatban kell maradnunk, márpedig, ha előzőleg az összes exünktől hermetikusan elzártuk magunkat, akkor nem lesz gyakorlatunk abban, hogyan kezelhetünk egy szakítást úgy, hogy nem tűnünk el egymás életéből.

Azok hajlamosak kapcsolatban maradni szakítás után is, akik eleve barátok voltak vagy úgyis közel laknak egymáshoz, egy munkahelyen dolgoznak, ugyanabban az iskolában tanulnak… Az új partnerek olykor rosszul viselik, ha a kedvesük tartja a kapcsolatot pár exével, pedig ez kifejezetten pozitív: azt jelenti, hogy ez az ember elég kellemes társaság és jó ember ahhoz, hogy még szakítás után is civilizáltan lehessen vele beszélni, olyan értékes és szimpatikus, hogy senki nem akar tőle megszabadulni.

Ha biztosak vagyunk a partnerünkben és önmagunkban, akkor nem kell exektől tartanunk, nem attól lesz bizonytalanabb a saját kapcsolatunk, hogy a partnerünk beszél-e alkalomadtán a volt kedvesével vagy sem… Persze akadnak lezáratlan ügyek, hallottam már olyanról, hogy valaki öt év után ment vissza valakihez, mert az akkor lett újra független… De az épp aktuális kapcsolata egyébként sem működött valami jól. Nem annyira az ex miatt bomlott fel, hanem azért, mert egyikük számára sem volt kielégítő, csak jobb híján maradtak együtt.

Más a helyzet, ha az ex kifejezetten tolakodóan viselkedik és nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de kifejezi, hogy vissza akarja hódítani azt, akit elveszített: ebben az esetben indokolt a távolságtartás és határok meghúzása. De ezt annak kell megtennie, aki egykor egy párt alkotott vele, nem az új partnernek. Ami kettejük között volt vagy van, az ő dolguk, nem az új partner feladata beleavatkozni. Legfeljebb megkérheti a kedvesét, hogy álljon a sarkára, ne adja a lovat az exe alá, tegye egyértelművé a helyzetet.

Önmagában tehát az, hogy a kedvesünk tartja a kapcsolatot az exeivel, akár még egy baráti társaságba is járnak, semmiféle gondot nem kell jelentsen. Főleg, ha bátran hív bennünket is ugyanabba a társaságba. Mint ahogy mi is nyugodtan tarthatjuk a barátságot olyanokkal, akikkel valaha romantikus kapcsolat fűzött össze, amennyiben ezen már túlestünk és jelenlegi érzelmeinkbe nem kavar be.

Felnőtt emberek képesek kezelni az ilyen helyzeteket, olykor nincs is más választásuk, hiszen ugyanabban a közösségben él minden érintett… Még jót is tesz, ha szembesülünk a partnerünk exeivel és ő is a mieinkkel: így kisebb az esély arra, hogy mitikus hőst faragunk belőlük, mert csak hallomásból ismerjük őket. Még kevésbé egészséges teljes tagadásban élni és tabuvá tenni, hogy meséljünk egymásnak a múltunkról. Senkit sem lehet igazán ismerni anélkül, hogy meg ne ismernénk a múltját, és az exek emlegetésének tabuja a valódi intimitás gátja lehet.

Persze, túl sokat sem kell foglalkoznunk az exekkel, de az elzárkózás és hermetikus távolságtartás ugyanolyan káros.

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk