Viseljük-e az exünktől kapott ékszereket, ha új partnerünk lesz?

Sokan gondolják úgy, hogy bizonyos ékszereknek túlságosan nagy a szimbolikus jelentőségük ahhoz, hogy egy kapcsolat befejeztével az ember még viselje őket, főleg, ha kifejezetten az elköteleződésre emlékeztetnek (eljegyzési vagy jegygyűrű), mások viszont ragaszkodnak a kedvenc ékszereikhez attól függetlenül is, hogy az, akitől kapták, milyen szerepet töltött be az életükben. Mindenesetre nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy új partnernek lehetnek negatív érzései a múlthoz kapcsolódó ékszereket vagy egyéb tárgyakat illetően.

Alapvető különbség van aközött, hogy valaki házas volt-e és megözvegyült (vagy nem volt házas ugyan, de hasonló módon vesztette el a partnerét), vagy csak szakított vele, elvált tőle. Hiszen özvegység esetén olyan veszteségről van szó, amely nem egyikük vagy másikuk akaratából következett be (kivéve, ha öngyilkos lett a partner, ami még nehezebben feldolgozható trauma), így az utólagos ragaszkodás egészen más jellegű, mint abban az esetben, ha valaki válás után akarja tovább hordani a jegygyűrűjét.

Noha manapság már szerencsére sokkal ritkábban özvegyülnek meg emberek viszonylag fiatalon vagy középkorúként, mint régebben, és a gyászt illető szokások is teljesen felhígultak, azért vannak bizonyos dolgok, amelyek ennek ellenére furcsán hatnak, főleg, ha a társ elvesztése már sok éve történt és az illető új elkötelezett kapcsolatra szeretne lépni. Kifejezetten a jegygyűrű az, ami jelezheti, hogy az illető még mindig nem érzi magát függetlennek, bár lehet, hogy csak tiszteletből hordja az ujján, vagy már annyira hozzászokott a gyűrűhöz, hogy eszébe se jut, mit szimbolizálhat ez egy potenciális új partner számára, ha új lappal szeretnénk indulni, akkor lehet, hogy jobb, ha nem hordjuk tovább azt a gyűrűt, vagy nem jegygyűrűként hordjuk tovább.

A többi ékszer azért messze nem olyan problémás, még akkor sem, ha az új partnerünk tudja, hogy kitől kaptuk, hiszen magát az ékszert azért szerethetjük attól függetlenül is, hogy mit gondolunk arról, akitől kaptuk, illetve nem biztos, hogy haragszunk rá. Persze mindig vannak emberek, akik számára a múlt végső eltörlése lenne az ideális, de az ilyen követeléseknek nem szabad engedni: a múlt az életünk része és a kapcsolataink nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk, egy felnőtt ember ezzel pontosan tisztában kell, hogy legyen.

Az ékszerek mellett a fotók is nagyon problémások lehetnek az új partner számára: vajon az ex fényképe még mindig ki van téve a falra a lakásban, ott virít az irodai íróasztalon, illetve az a képernyőképünk? Ha az ex a közös gyerekünkkel szerepel ott, az megint más, mint ha csak önmagában. Ha a Facebook profilunkon még mindig egy családi fotó az alapértelmezett, azt nehezen lehet másképp interpretálni, mint úgy, hogy az illető még mindig nem szingliként gondol önmagára. Pedig lehet, hogy annyira ritkán használja a közösségi oldalakat, hogy már nem is tudja, milyen profilkép szerepel ott, sőt, még az se kizárt, hogy azelőtt az exe kezelte az oldalát és ő egyáltalán nem is tudja, miként kellene lecserélni a fotót.

A téma nagyon kényes, de jobban járunk, ha nyugodtan és kedvesen rákérdezünk, vajon mit jelent az adott dolog: feledékenységről, megszokásról van-e szó vagy arról, hogy az illető tényleg nem érzi még magát az előző kapcsolatától függetlennek, esetleg szívesen kezdene valami újba, de annak már nem akar esélyt adni, hogy az a valami új ugyanolyan fontossá váljon, mint a múltbéli kapcsolata. Előfordulhat, hogy ezzel ő maga sincs tisztában, és ha nem tesszük fel neki a kérdéseinket, nem is gondolkodik el rajta.

Lehet, hogy egy ismerkedés elején az illető még nem áll készen arra, hogy elengedje a múltat és letegye a szimbolikus tárgyakat, amelyekhez annyira hozzászokott. Persze ilyenkor úgy is dönthetünk, hogy nekünk nem éri meg a kockázatot, hogy esetleg később sem fog erre készen állni. De sokakat kizárunk a potenciális partnerek közül, ha kritériumként szabjuk meg, hogy már ne érezzenek kötődést az exükhöz.

Sőt, mi magunk is lehetünk abban a helyzetben, hogy egy volt partnert továbbra is szeretünk, de ettől függetlenül azért képesek vagyunk megszeretni egy újat is. Mindenesetre, ha új kapcsolatba kezdünk, gondoljuk át, hogy érezheti magát a kedvesünk, ha folyton az elhunyt feleségünk/férjünk relikviáival kell szembesülnie. Lehet, hogy tapintatból nem teszi szóvá, de attól még bánthatja a dolog.