Régi barátok, új kedves, közös nyaralás

Vannak baráti társaságok, amelyek évtizedek óta összeszoktak: együtt buliznak, együtt szilvesztereznek, akár még nyaralni vagy síelni is együtt szoktak, mert így alakult történelmileg. Lehet 2 házaspár vagy akár 3, lehetnek köztük szinglik is, vagy olyanok, akik gyakran váltogatják a partnereiket: náluk ehhez szokott a társaság és nem is fogadják be annyira az újonnan jötteket, mert számítanak rá, hogy hamar távoznak.

De mi van akkor, ha egy jól bejáratott, stabil házasságról derül ki hirtelen, hogy megborult és az a két ember, aki addig természetes módon a baráti társasághoz tartozott, most már nem jön ki egymással? Főleg, ha az egyikük beújít egy új partnert és őt szeretné elvinni ezekere a közös programokra?

Nehéz ez a barátok részéről is, hiszen ennyi idő alatt még akkor is mindkettejük barátai, ha eredetileg az egyik vagy másik révén ismerkedtek meg: ha például a férfi hagyja el a nőt, akkor a társaság női tagjai szinte mindig a nő pártját fogják, és mivel a férfiak nem mernek ellenük „fellázadni”, általában a nő marad a társaság tagja és a férfit zárják ki. De ha az adott társaság a férfi fiatalkori barátaiból verbuválódott, akkor inkább hozzá maradnak lojálisak.

Nagyon bonyolult dinamikákat indíthat el egy ilyen esemény, mivel minden, több évtizedes kapcsolat résztvevői megkérdőjelezik a saját kapcsolatukat is, főleg, ha a szétváló pár korábban stabilnak tűnt. És ha az marad a társaság tagja, akinek új partnere lett, akkor ezzel az új partnerrel is kezdeni kell valamit. (Ha meg a magányos partner marad benne, őt kell vigasztalni.)

Erre a témára fűzi fel a cselekményt a Netflix Négy évszak című minisorozata: 8 epizódban látjuk egy év történetét, melynek során az egyik házasság szétbomlik és a férfi egy jóval fiatalabb nővel kezd új életet, míg a feleség sokáig nem talál magára.

Amikor az ötvenes férfi az új barátnőjét viszi a közös nyaralásra (amelyet ráadásul a 30-as barátnő szervezett), nagyon is kirajzolódik, mennyire nehéz ahhoz viszonyulni, hogy az egyik legjobb barátunk életében ekkora változás állt be. Meg ahhoz, hogy most az ő exe mit fog szólni hozzá, ha mi jól érezzük magunkat az „utódjával”, miközben ő csak bánkódik.

Ha nem egy tipikus kapuzárási pánikos sztori lenne, az új nő korban illene a férfihoz, akkor jóval egyszerűbb lenne a beilleszkedés, de így persze még az összes sztereotípiát is szépen körül lehet rajzolni: az idősebbek irigykednek a fiatalabb testére és fittségére, a 25 éve nős férfi irigykedik az elvált haverjára, a 25 éve házas nő gonoszkodik, mert már nem érzi magát olyan vonzónak, az elvált férfi mindenkinek bizonyítani akarja, hogy ő még milyen menő, bírja a tempót, felesleges kockázatokat vállal és olykor nevetségessé teszi magát.

A történet tartalmaz túlzásokat és teátrális jeleneteket (főleg a kötelező elemként felvonuló meleg párnak köszönhetően, akik szintén nagyon sztereotip módon viselkednek), de alapvetően azért nagyon is életszerű problémákat vet fel. Meddig érdemes arra törekedni, hogy megmentsünk egy már nem működő házasságot? Mennyire erodál egy kapcsolatot az unalom, illetve a megszokott játszmák, a domináns fél lekezelő stílusa, a gonoszkodás?

Hogyan reagál akár a felnőtt gyerekünk, ha elválunk, pedig az ő fantáziájában mi voltunk az ideális pár, akiknek egyszerűen ki kell tartaniuk egymás mellett? Érdemes-e megvárni, hogy felnőjön a gyerek, ha már rég boldogtalanok vagyunk?

Ami a címben szereplő dilemmát illeti: vannak emberek, akik új partnerként is nagyon gyorsan be tudnak illeszkedni egy társaságba, de általában nem akkor, ha túl nagyok a generációs vagy társadalmi, neveltetésbeli különbségek. És vannak olyanok, akiknek a társaságba való bevezetése sokkal bonyolultabb lesz. Nyilván nem egy közös nyaralást érdemes választani arra, hogy alaposabban megismerjük egymást és hagynunk kell időt magunknak kettesben ahhoz, hogy ilyesmire vállalkozzunk (nem pár hét együttjárás után kéne ezt kockáztatni).

Akárhogy is, a sorozat kifejezetten élvezhető és rengeteg jó szempontot vet fel mindenki számára, aki valaha volt párkapcsolatban, most is abban él vagy arra készül, hogy társat választ.