Érdemes-e szakítás után rögtön randizgatni kezdeni?

Egy kapcsolat befejezése legalább annyi zavaros érzelmet hozhat a felszínre, mint amennyi kérdést vet fel az intellektualitás síkján. Ennek mértéke, szenvedésnyomása mindig egyedi, sosem lehet általánosítani egyetlen szituációból.

Van, aki szinte megkönnyebbülésként éli meg a lezárást és máris megy tovább, még másnak hónapok, vagy akár évek kellenek ahhoz, hogy összeszedje magát a veszteségből. Olyan is akad, aki ugyan vergődik, de képtelen elviselni az egyedüllétet, pont ezért nem hajlandó egy percet sem arra szánni, hogy átélje a magány kínzását.

Milyen szempontokat vegyünk figyelembe abban az esetben, ha dönteni kívánunk erről a kérdésről?

Álljon itt néhány javaslat, amit végig lehet gondolni akkor, ha valaki ebben a dilemmában van.

1. A volt kapcsolat kötődésének intenzitása: előfordulhat, hogy mire valaki meghozza a „nagy döntést” az elválásról, olyannyira eltávolodott a másiktól, hogy szinte teljesen elengedte őt. Ilyenkor az egyedüllét nem jár fájdalmas gyásszal, esetleg a megszokott élet átrendezése, a napi rutinok újraalakítása igényelhet némi energiát, érzelmileg azonban nem jellemzőek az óriási megzuhanások, a hiány mardosása és persze az sem, hogy magunkban fontolgatjuk még az „újrapróbálkozás” lehetőségét.

2. Lerendezett, lerendezetlen ügyek súlya és száma: van-e közös kassza, háziállat, gyerek, vállalkozás, tárgyak, stb.? Persze ezt sorolhatnám a végtelenségig. Van, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra lezártnak nyilvánítani (pl. a közös szülőség ide tartozik). Van, ami pedig újabb talaját képezheti a konfliktusoknak és megmérgezheti az induló kapcsolatot (kihez kerüljön a macska vagy a kutya, hogyan osszuk el a vagyontárgyainkat, mikor legyen a láthatás, stb.). Minél tisztábban látszanak az együttműködési pontok és világosabbak a határok, annál kevésbé terheljük meg ezekkel a feszültségekkel a friss próbálkozást.

3. Saját személyiségünk egyéni jellemzői: mennyire ismerjük magunkat? szeretjük az elmélkedést, a következtetések levonását? Lényeges számunkra az, hogy megadjuk a múltnak „kijáró” gyászidőt, vagy nem foglalkozunk ilyen formaságokkal, hanem, amint lehet újra a tettek mezejére lépünk?

4. Élethelyzet: külföldre utaztunk tanulni és emiatt úgy láttuk, nem fogja bírni a kapcsolatunk a távolságot, mert most az első a karrier? (ez természetesen nem jelenti azt, hogy a távkapcsolat működésképtelen lenne, ismerek ellenpéldákat). Netalántán a saját nehézségeink terhelték meg úgy a viszonyt, hogy képtelen volt az már tovább fennmaradni? Az vált fontossá, hogy magunkra figyelve rendezzük a dolgainkat? Igen, ilyen helyzet is előállhat. Ekkor azonban tegyük valóban produktívvá az egyedüllétet, keressük a megoldásokat és dolgozzunk a hiányosságainkon, veszteségeinken.

5. A kapcsolat hossza: meddig is tartott? Két hónapig? Két évig? Az okosok szerint minél hosszabb, annál inkább érdemes időt hagyni a megnyugvásnak, a továbblépésnek. Van, aki azt állítja, hogy egy tartalmasabb, akár több éves románcnál, minimum fél-egy év, más szerint legalább 3-4 hónap kell a regenerálódáshoz. Mint fentebb utaltam rá, ennek egyéni és helyzetbeli tényezői egyaránt vannak.

6. Miben sérültem, hogyan tanultam meg reagálni a másikra és mit szeretnék másképp csinálni? Bárhogy is döntünk, nem árt tartani egy összegzést, néha egészen apró, de sérültséget mutató reakcióink, magatartásmintáink alakultak ki a korábbi kapcsolatban, amiket észrevétlenül cipelünk tovább. Elsajátítottam, hogyha stresszes vagyok, akkor fedezékbe kell vonulnom, mert a másik ezért kritizálni kezd? Már előre megharagszom, amikor kérni akarok valamit a partnertől, mert arra számítok, hogy elutasít majd? Mi szól a múltról, mit veszek tovább a jelenbe, hogyan teremtem ezzel a jövőt, amibe érkezünk? Tudattalanul akarunk esetleg olyan valakit választani, aki eltér korábbi partnerünktől?

Ezek fontos kérdések és érdemes feltennünk magunknak őket akkor, ha nem a véletlenre akarjuk bízni kapcsolatunk sorsát. Érdemes számot vetnünk a helyzetünkkel még akkor is, ha egyébként viszonylag problémamentesen mentünk szét exünkkel.

Írta:
Lázár Gergely
pszichológus

További anyagaim, munkáim a következő webes felületeken érhetőek el:
www.randidoctor.hu
www.gery.hu