Érdemes-e szünetet tartani egy kapcsolatban?

Legutóbb a szakításról volt szó, de létezik az eltávolodásnak egy olyan fajtája is, amely lehet a szakítás előszobája, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy éppenséggel megerősíti a kapcsolatot. Nagyon nem mindegy, milyen előzmények után kerül sor a szünetre, és ki mit gondol annak szükségességéről, illetve a pár tagjai földrajzilag közel maradnak-e egymáshoz, és miben egyeznek meg arra nézvést, hogy a kizárólagosságot fenntartják-e a szünet alatt vagy sem... 



1. Azért tartunk szünetet, mert nagyon nem működik a kapcsolat, de nem tudjuk rászánni magunkat a szakításra

Tipikus helyzet, hogy egy párkapcsolatban már az egyik fél sem érzi jól magát, de olyan régen tart a kötődésük és esetleg barátként annyira jól működnek, hogy nem tudják eldönteni, szétváljanak-e vagy sem... Ilyenkor felmerülhet a szünet mint opció. Nagyon nem mindegy, hogy egyébként együtt élnek-e illetve vannak-e közös gyerekeik. Mert ha a szünethez költözni is kell és a gyerekek időbeosztását is ehhez kell igazítani, akkor sokkal nagyobb a felhajtás az egész történés kapcsán, mint ha egy pár egyszerűen csak nem randizik egymással.

Előbbi esetben annyi emberrel, rokonnal, baráttal, ismerőssel kell közölni a szünet tényét, hogy sokkal inkább szakításnak fog az egész kinézni, mint egy kevésbé elkötelezett kapcsolatban. 

Mások a tétek is, természetesen. Egy sima együttjárás megszüntetése is sokkal egyszerűbb, mint egy házasság felbontása. A dolognak anyagi vonzatai is vannak: idehaza nagyon sok pár nem teheti meg olyan egyszerűen, hogy távozik a közös otthonból, mert nincs hová. Vagyis a szünet mint intézmény leginkább a tehetősek illetve a még külön lakó párok esetében valósítható meg... Persze, egy férj vagy feleség is elmehet a szüleihez átmenetileg, de az egésznek teljesen más lesz a hangulata, hiszen a szülői házban visszavedlünk gyerekké, ráadásul a szülők nagy valószínűséggel azzal fognak nyomasztani, hogy rossz döntést hoztunk és mihamarabb menjünk haza. 

Ha két ember szünetet tart, akkor persze elvileg azt is tisztázniuk kellene, hogy ez alatt az idő alatt ők még mindig párként fognak-e funkcionálni olyan szempontból, hogy megengedett-e egy külső kapcsolat vagy hűtlenségnek számít. De sokszor nem tisztázzák, mert eleve nem jó a kommunikáció köztük, aztán ha az egyik fél úgy értelmezi a szünetet, hogy nyugodtan lehet randizni, a másik ezen kiakadhat, ami elvezethet a végleges szakításhoz. 



2. Azért tartunk szünetet, mert önismereti útra indulunk vagy a karrierünk érdekében utazunk el valahová

Ez a fajta szünet vagy "sabbatical" teljesen más konstrukció. Tehetős nyugatiak engedhetik meg maguknak, hogy például a munkából is hiányozzanak fél vagy egy évet és ez alatt az idő alatt valami mással foglalkozzanak... Tudományos pályán elég megszokott ez a jelenség, és most felbukkant a magánélet területén is. 

Ebben az esetben szó sincs arról, hogy a kapcsolat rossz lenne és a felek azon gondolkodnának, hogy nem kéne-e inkább szakítaniuk. Inkább arról van szó, hogy egy kicsit magukra akarnak koncentrálni, elutaznának valahová, például mielőtt családalapításba kezdenének, még "utoljára" kiélvezik a magány és a függetlenség áldásait. 

Az ilyen szünet általában nagy fizikai távolsággal jár együtt, de érzelmileg nem távolodnak el a felek egymástól, tartják a kapcsolatot mindenféle módokon. (Kivéve, ha meditációs célból vonulnak el.) 

Annyiban különbözik ez a fajta szünet a távkapcsolattól, hogy nem ciklikus és nem kényszerből kerül rá sor, hanem tudatos döntés alapján. Általában olyan párok engedhetik meg maguknak, akiknek van néven nevezhető karrierjük, elég sok pénzük és nem a megélhetésért küzdenek. Persze ettől még elképzelhető kisebb költségvetésből is. 

Az ennyire tudatos párok a távollét alatti kizárólagosság kérdésében is meg szoktak egyezni valamiben, vagyis itt kisebb az esély arra, hogy félreértsék egymást. Bár attól, hogy valamire "engedélyt" ad valaki, még nem biztos, hogy jól is viseli majd, ha az adott dolog bekövetkezik.