A „legyünk csak barátok” intézménye

A „legyünk csak barátok” intézménye

Ha férfiolvasóm udvarolt már nőnek és az ideig-óráig tartó kísérletezése után belefutott a fenti mondatba, bizonyára mérlegelni kezdte magában, hogy megéri e belemenni egy ilyen felállásba.

A gond talán nem is a barátsággal van, hanem a „csak barátsággal”, mint olyannal. Így elemezve ezt a pár szóból álló képződményt, elgondolkodtatónak tűnik az, hogy miért „csak”? Általában a nők élnek ezzel a kifogással. Férfiak ritkábban használják ezt, maximum a pimaszabbak játszanak el vele a randi partner ugratása érdekében.

Sokszor van úgy, ha a kategorizálás elméletével próbálom megmagyarázni a jelenséget, hogy eleinte még nem a „csak barátok”, hanem a „talán potenciális férfi” dobozkában van a pályázó, idővel mégis átkerül az előbbibe. Ilyenkor észrevehető, hogy a két fél között valahol hiányzik a „szexuális eszkaláció” és a találkozások megragadnak a komfortépítő, intim beszélgetések szintjén. Alapvetően nincs is ezzel baj, a legjobb társak a legjobb barátok is egyben. Sőt, hogy egyik magyar ezoterikus alkotónkra hivatkozzak, a barátság testesíti meg a szeretet legmagasabb minőségét. Többen, ha arról kérdezik őket, kit vagy mit szerettek úgy istenigazából, egy népszerű háziállatot mondanak válaszként: a kutyájukat. Két barát tud úgy találkozni, hogy ott folytatják a beszélgetést, ahol előtte abbahagyták. Könnyebben elfogadják, ha a másiknak még vannak más barátai is. A szerelmesek erre nem képesek. Miért? Mert elvárásaik vannak egymás felé. A hiányaikból és a sérültségeikből is kommunikálnak az imádott fél irányába. A barátok sokkal kevésbé. Látható, hogyha férfi és nő között egy társkapcsolatban nincs barátság, a vonzalomtól duzzadó, szenvedélyes kapcsolatok idővel pusztító háborúvá fajulnak. Bármilyen párkapcsolati konfliktusban óriási segítség lehet az, ha eszünkbe jut: akivel most veszekszünk, az a szemétláda, aki nem elégítette ki a vágyainkat, vagy szükségleteinket, az a barátunk is. Ebből a pozícióból sokkal könnyebb levetni az egónkat és megérezni párunk aktuális szenvedését.

Szóval a „csak” kifejezés véleményem szerint igencsak lealacsonyítja ezt a kapcsolati formát és látható, hogy, aki így fogalmaz, vagy nincsen tisztában ennek a szónak a valódi jelentéstartamával, vagy felelőssége kerülése érdekében akarja ráaggatni ezt a címkét azzal a személlyel való romantikusan bimbózó ismertségére, akinek kellemetlennek érzi, hogy nyíltan nemet mondjon. A „következetes nem” vállalása általában nem könnyű feladat és főleg olyankor nem teszik meg a nők, ha bűntudatuk van attól a sok jótól, amivel elárasztotta őket hódító lovagjuk. Ennyi kedvesség után küldjék el őket, hogy keressenek más prédát? Neeem, legyenek inkább csak barátok! Ha olvastad már a cikkeimet, valószínű, hogy érzed az iróniát az előbbi felkiáltásomból. Vannak persze hölgyek, akik őszinték tudnak lenni ilyenkor is, de valljuk be, ha bizonytalanok vagyunk és odafigyelésre szomjazunk, nem jó egy kedves, kihasználható pasi, aki hajlamos a függőségre és kéznél van akkor, amikor igényt tartunk rá? Az ilyen típusú „csak baráti” kapcsolatok sosem kölcsönösek, mindig a feltételeket szabó fél önzésén alapulnak. Meggyőződésem, hogy egy férfi önbecsülésének néha kedvezőbb egy „nem kapsz semmit”, mint egy „adok valami alamizsnát, amiről mindketten tudjuk, hogy az számodra kevés” mondat. Pasiként el lehet veszíteni az önbecsülésünket egy ilyen leosztásban.

No, de lássuk a dolog pozitívabb oldalát is. Tegyük fel a nagy kérdést, lehet e férfi és nő között „csak” barátság? Szerintem igen, de fontos, hogy mindkettejükben meglegyen a tisztelet a másik felé (az előbbi példánál ez ugye nem látható) és el tudjanak vonatkoztatni a testiségtől. Van, akik között idővel ez is kialakul, bár e románcok sosem az előbbi „legyünk csak barátok” nexusból fejlődnek szerelemmé. Bőven van mit tanulni a másik nemtől és azt hiszem mindannyiunkra ráfér néhány olyan barát, aki az érme másik oldalát is észre tudja venni.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu