Miként engedjünk el egy kapcsolatot, ha már nincs remény?

Szerelmi életünk egyik legnehezebb feladata, mikor el kell engednünk egy kapcsolatot, amelyet mi még folytatnánk, de a partnerünk már nem. Vagy akár olyan kapcsolatot, amelyet mi magunk sem folytatnánk az addigi formában, de a partnert ennek ellenére továbbra is szeretjük... Akár látjuk, hogy akármit is teszünk, a dolog működésképtelenné vált, és nem lesz már jobb, akár nem akarjuk ezt elfogadni, ha a partnerünk szakítani szándékozik és ebben megingathatatlan, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy ezt elfogadjuk és megpróbáljuk feldolgozni. 

Mivel ez is egyfajta gyászfolyamat, természetes, hogy kezdetben tagadunk, egyezkedünk, megpróbáljuk elkerülni az elkerülhetetlent. De eljön a pillanat, amelyben kénytelenek vagyunk belenyugodni az új helyzetbe. (Aki erre nem képes, az zaklatóvá válik, sőt, nem ritkán bűncselekmény is elkövet, de most ez most messzire vezetne, mindenesetre ha úgy érezzük, hogy nem tudunk túllépni egy szakításon, akkor kérjünk segítséget.) Milyen módszerekkel segíthetünk önmagunknak abban, hogy leszakadjunk egy exről, aki iránt még mély érzéseket táplálunk? 

1. Amennyire csak lehet, minimalizáljuk a kapcsolattartást!

Ha az exünkkel nincsenek közös gyerekeink illetve vagyonunk, nem dolgozunk egy munkahelyen, stb., tehát megtehetjük, hogy teljesen megszakítsuk a kapcsolatot, a legjobb, amit tehetünk, hogy tényleg lekapcsolódunk róla. Ez azt is jelenti, hogy töröljük az ismerőseink közül mindenféle platformon, még véletlenül se nézegetjük a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseit, a kommentjeit, a fotóit, nem járunk olyan helyekre, ahol véletlenül összefuthatunk vele és nem kérdezősködünk róla közös barátoktól. 

Ne akarjunk rögtön szakítás után baráti viszonyt, mert az nem fog menni. Nyilván ellenségeskedést se, de ha valóban ki akarunk gyógyulni a keserűségből, amit érzünk és meg akarjuk nyitni a szívünket újabb kapcsolódások felé, akkor az exhez való ragaszkodás kontraproduktív lesz. Ha már nem hiányzik fájóan és nem neheztelünk rá, akkor újra felvehetjük a kapcsolatot és lehetünk akár barátok. De ehhez idő kell. Mindenesetre az eltűnést ne szó nélkül kövessük el és ne váljunk teljesen elérhetetlenné. 


2. Ne fantáziáljunk se a múlttal, se a lehetséges jövővel!

Ha megromlott kapcsolatokban, amelyeket a felek még meg akarnak menteni, azt javasolják, hogy ki-ki idézze fel, miért szeretett bele a másikba és mi tetszett neki annyira, egy elszakadást célzó esetben épp az ellenkezőjét kell tennünk: ne merengjünk azon, milyen szép volt az egész, amíg tartott, és főleg ne szépítsük meg a múltat. A kapcsolat elromlott valamiért (feltéve, hogy valamikor is működött, ami nem biztos), tehát segít, ha szembenézünk ezekkel a problémákkal. Idézzük fel, milyen kellemetlen, negatív élmények fűződnek az exünkhöz, de ne ragadjunk le a szenvedéseinknél. 

Ha már sikerült elfogadnunk, hogy vége, ne álmodozzunk a soha be nem következő jövőről. Ne fantáziáljunk arról, hogy egyszer majd milyen klassz lesz, ha újra összejövünk, mert a partner rájön, hogy tévedett, mikor szakított velünk. Az ilyen ábrándozás semmi jóra nem vezet, érzelmileg megrekedhetünk benne és nehéz lesz felszínre keveredni. 


3. Igyekezzünk elfogadni és lezárni a múltat!

Bármit is rontottunk el külön-külön és együtt, ne rágódjunk végeláthatatlanul ezen. Ami történt, megtörtént. Nyilván mi is hibáztunk, de azt sem tudhatjuk, mi történt volna, ha másképp döntünk, viselkedünk, mint ahogy tettük. Persze, jó, ha elemezzük a múltat, sőt, még jobb, ha az elemzésben segítségenek olyan emberek, akik értenek is hozzá, de ne töltsünk ezzel túl sok időt, és főleg ne akarjuk megbüntetni se önmagunkat, se az exünket. 


4. Fogadjuk el, hogy még szeretjük és ez adott esetben fáj!

Szerethetünk valakit azután is, hogy elhagyott, szakított. Ne várjuk el önmagunktól, hogy gyűlöletet vagy közönyt érezzünk iránta. Idővel át fognak alakulni az érzéseink, de továbbra is szerethetjük. Csak ne várjunk tőle viszonzást, ne higgyük azt, hogy a szerelmünk elég kettőnk számára (ez egy elég káros, romantikus közhely, amelyet némely sláger is kifejez). Nem, nincs olyan, hogy az egyik szerelme pótolja a másik érzelmeit, valódi kapcsolat csak akkor létezhet, ha azt két ember akarja.

5. Ne kételkedjünk a saját szerethetőségünkben! 

Ilyenkor rendkívül nehezünkre esik önmagunkat szeretnünk, hiszen hatalmas visszautasításban volt részünk. Kételyek ébredhetnek bennünk azt illetően, vajon egyáltalán képes-e valaki szeretni bennünket, vagy értéktelenek vagyunk. Évekre is visszavethet ez a negatív érzés, kialakulhat bennünk egy olyan mechanizmus, amely képtelenné tesz arra, hogy újra bízzunk bárkiben is, illetve új kapcsolatot tudjunk építeni. Elkezdhetjük magunkat szabotálni, választhatunk direkt olyan szerelmi célpontokat, akiknél esélytelenek vagyunk. 

Ezt elkerülendő jobb, ha nem egyedül próbálunk megbirkózni ezekkel a negatív érzésekkel, barátok vagy szakember segítségét kérjük. 


6. Tereljük el a figyelmünket olyasmivel, ami leköt bennünket!

Keressünk gyógyító tevékenységeket. Van, akin egy utazás segít, mások új hobbit választanak, sportolni kezdenek vagy belevetik magukat a randizásba. Bár egyesek azt állítják, hogy nem szabad szakítás után azonnal ismerkedni, ez teljesen egyénfüggő. Van, akinek pont ez segít, mások meg tényleg nem alkalmasak még rá. Ha konkrétan randizni nem is akarunk, maga a tény, hogy új emberekkel ismerkedünk, beszélgetünk, kibújunk a csigaházból, sokat segíthet, mert eltereli a figyelmünket. Sorstársakat is találhatunk, akik szintén szakítás utáni szakaszban vannak. Bármi pozitív, ami eltávolít a negatív gondolatoktól és attól, hogy egy adott állapotban ragadjunk. 


A poszt a Jennice Vilhauer cikke alapján született.