Miért akadályoz a jókislány szindróma a kapcsolatok megtartásában?

Ahogy sok barát zónában rekedt férfi panaszkodik arra, hogy nem sikerül tartós barátnőt szereznie, úgy a nők között is akad, aki azért szenved, mert túlságosan empatikus, kedves, jóindulatú és a férfiak ezt vagy unalmasnak tartják, vagy kihasználják, de semmiképpen nem jutalmazzák. Milyen tulajdonságok jellemzőek egy jókislányra és mit lehet tenni annak érdekében, hogy kilépjünk ebből a csapdából?

Jókislány abból lesz, aki gyerekkorában azt tapasztalta, hogy nem önmagáért és feltétel nélkül szeretik, hanem azt meg kell szolgálnia, ki kell érdemelnie. Azzal, hogy segít otthon, hogy jól tanul, hogy alkalmazkodó, szorgalmas, teherbíró. Így az a hiedelem képződik meg benne, hogy egy párkapcsolaton belül is ki kell érdemelnie a pasi szeretetét, nem lehet önző, szeszélyes, követelőző. Vissza kell fognia magát és meg kell győznie a másikat, hogy ő a legjobb választás.

1. Állandóan vágyik a pozitív visszajelzésekre és ez látszik is rajta

A jókislány nem veszi természetesnek, ha bókolnak neki, ha dicsérik, körbeudvarolják. Számára ez szokatlan és zavarba is jön tőle. Igyekszik kisebbíteni a saját értékét, ugyanakkor szomjazik az újabb megerősítésre. A férfiak ráéreznek arra, hogy rájuk szorul, nem elégedett önmagával, ez a megjelenésében is megnyilvánul: általában úgy öltözködik, hogy ne tűnjön ki, egyszerű ruhákat hord, nem használ sminket… A férfiak azonban vizuális lények és jobban felfigyelnek a színesebb, nyíltabb testtartású nőkre.

2. Nehezen mond nemet bármire, akkor is, ha szükség volna rá

Mivel nem hiszi el magáról, hogy könnyen szerezhet partnert, hajlamos igent mondani azokra a jelentkezőkre is, akik nem felelnek meg az elvárásainak. Bevállal olyan dolgokat, amelyeket nem igazán szeretne. Ha a pasinak hirtelen találkozni van kedve, mindent eldob a kedvéért, és ettől túlságosan hozzáférhetővé válik, amit a férfiak nem értékelnek, hanem unalmasnak tartanak: lehet, hogy az ilyen nőt talonba teszik és akkor keresik fel, ha nincs más…

3. Bűntudatot érez, ha saját magát helyezi középpontba

Mivel úgy szocializálódott, hogy a világ nem körülötte forog, hogy a vágyait lekicsinyelték és kinevették, hogy a családban mások vitték a prímet, erős bűntudat alakult ki benne azzal kapcsolatban, hogy úgymond önző módon viselkedjen. Hiába múlt el már régen a gyerekkora, az akkori beidegződéseket csak nagyon nehezen lehet felülírni, így továbbra is jellemző lesz rá, hogy a boldog pillanatokból hirtelen lezuhan a bűntudat mocsarába. De egy férfi számára nem vonzó, ha valaki önmarcangoló és nem tudja elengedni magát. Bár ezeket a tulajdonságokat az anyákkal szemben támasztott társadalmi elvárások csak felerősítik.

4. Hajlamos a szükséges konfliktusok elől is kitérni

Mivel a gyerekkorból hozott élménye, hogy mindig veszít az összetűzésekben, hiszen a családja nem áll mögötte, hanem éppen ellenkezőleg: lekezeli és megalázza, állandóan azt érezteti vele, hogy értéktelen, felnőtt korban is nagyon nehezen vállal konfliktust, és ha mégis, akkor hajlamos elveszteni az önkontrollt, nem magabiztosságot, hanem frusztrációt, idegességet sugároz.

A férfiak egy része ebből azt szűri le, hogy bármit megtehet és meg fogja úszni, mások meg egyenesen erőszakoskodni fognak. Mindenesetre kevés az olyan kenyérre kenhető ember, aki maga is konfliktuskerülő és így összeillik majd egy hasonló nővel.

5. Mindig többet ad egy kapcsolatban, mint amennyit kap és hiába várja, hogy ezt a férfi észrevegye

Mivel a teljesítménykényszer kódolva van benne, hiába van tisztában esetleg azzal, hogy nem kellene túl sok energiát beleölnie egy kapcsolatba (főleg az elején), ha azt tapasztalja, hogy a másik fél csökkenti a rá szánt energiát, nem képes ő is visszavenni, hanem elkezd még több energiát beletenni az egészbe, nehogy az egész dolog elsorvadjon. De sajnos épp ettől lesz egyre nagyobb az egyensúlyhiány és a férfi úgy fogja érezni, hogy foglyul akarják ejteni, ami pedig menekülésre készteti.

Hogyan hagyhatjuk magunk mögött a jókislány szerepét?

Ehhez nagyon tudatos személyiségfejlődésen kell keresztülmennünk. Nem lesz könnyű és gyakran vissza fogunk esni az eredeti forgatókönyvbe. Először is fel kell ismernünk, miben vagyunk, milyen mechanizmusok uralják a viselkedésünket és el kell kezdenünk a beidegződéseink ellenére cselekedni.

Ahhoz, hogy megtanuljuk, mennyire értékesek vagyunk és hogy ezt nem kell folyton bizonygatnunk, vagy remek barátokra vagy szakember segítségére van szükségünk. Keveseknek sikerül tisztán autodidakta módon. Tanuljuk meg, milyen az asszertív kommunikáció, hogy milyen nemet mondani és hogy attól nem dől össze a világ. Mielőtt zsigerből reagálnánk valamire egy partner kapcsán, álljunk meg és gondoljuk át, mit teszünk. Dolgozzunk az önértékelésünkön mindenféle módszerekkel, járhatunk önsegítő csoportba, használhatjuk a sportot, és így tovább.

A lényeg az, hogy tudatosan változtassunk és ne legyintsünk az egészre: nem kötelező örök jókislánynak maradnunk. De számítsunk rá, hogy a környezetünk, a családunk, a barátaink, akik addig rengeteget profitáltak az empátiánkból és kedvességünkből, talán nehezményezni fogják a változást, mert nekik kényelmesebb lenne, ha jókislány üzemmódban maradnánk. Ez azonban ne bátortalanítson el: aki igazán szeret bennünket, az örülni fog a felszabadulásunknak.