A férfiak jobban ragaszkodnak a párkapcsolathoz, mint a nők?

Noha sok történet szól arról, hogy a nők akarnak mindenáron szerelmi kapcsolatot és a férfiak inkább addig halasztgatják, amíg lehet, a valóság az, hogy a férfiaknak fontosabb a párkapcsolat, mint a nőknek. Persze valószínűleg eszük ágában sincs beismerni és főleg fiatalon nagyon szívesen játsszák meg, hogy nekik ez az egész csak teher és képesek érzelemmentes testi kapcsolatokra, minél érettebbek lesznek, nagy részük annál többre értékeli a párkapcsolatát, ha már egyszer sikerült lehorgonyoznia egy nő mellett.

Tény, hogy a lányok sokszor neveltetésüknél fogva tudatosan készülnek a szerelemre, a házasságra, a családalapításra. Régebbi korokban ez a fiúknál is így volt, csak az ő esetükben belefért, hogy legyenek kevésbé komoly kapcsolataik is, hogy kitombolják magukat.

A nők számára minden testi kapcsolat kockázat, így ők általában jobban meggondolják, mibe mennek bele. De ha egy férfi úgy érzi, hogy éppen jó korban van és alkalmas lányt talált, akkor számára fontosabb lehet a kapcsolat formalizálása, illetve az, hogy ez a kapcsolat hosszú távon fennmaradjon.

Mivel sok férfi identitásához nagyon erősen kapcsolódik, hogy valakinek a partnere, apja, családfenntartó, hasznos tagja a társadalomnak, és mivel sokkal kevesebb érzelmi kapcsolatra tesz szert az élete során, mint egy átlagos nő, egy-egy szakítás is jobban megviseli, mert úgy érzi, hogy nem csak a partnerét vesztette el, hanem az otthonát, a családját, a méltóságát, az identitását is. Persze vannak olyanok, akik viszonylag könnyen feldolgozzák ezeket a szakadásokat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy legyen szó akár válásról, akár özvegységről, a nők sokkal gyorsabban feltalálják magukat, tovább tudnak lépni, mint a férfiak.

Rengeteg férfinak a felesége vagy a barátnője a legjobb barátja, bizalmasa, az, aki vigyáz az egészségére, megveszi a ruháit, ellátja étellel… A nők számára szinte soha nem a férj a legnagyobb bizalmas, arra nekik ott van a baráti kör, a legjobb barátnők, és mindenféle hétköznapi tevékenységet önállóan is el tudnak végezni, amit meg esetleg nem, ahhoz hívnak szakembert, mert sokakat ismernek, valaki mindig tud ajánlani valakit…

És míg a nők nem szégyellik, ha segítséget kell kérniük, sok férfi görcsösen ragaszkodik ahhoz az önképhez, hogy neki mindent meg kell tudnia oldani egyedül…

Ha az ember érettebb férfiakkal ismerkedik, akiket elhagyott a feleségük vagy kitett a barátnőjük (egy férfi nagyon ritkán akar kilépni tartós kapcsolatból, legfeljebb akkor jut eszébe, ha beleszeret valaki másba), szinte azonnal megjelenik az igény, hogy akkor az új partner költözzön is össze vele… Mert csak az hozná helyre a szétrepedt életet, ha egy állandóan rendelkezésre álló nő lenne mellettük, aki mindazt a stabilizáló, józan, anyáskodó szerepet el tudja látni, amit az előző partner…

Lehet, hogy érzelmileg még messze nem gyógyultak ki az előzőből, ami az új partner számára extrém megterhelő lehet, mert úgy érzi, hogy csak helyettesként akarják és nem önmagáért, de kapaszkodnak az új jelöltbe. Mindaddig, amíg teljesen ki nem derül, hogy a nő nem akar ilyen mély integrációt, vagyis nem akar együtt élni, házimunkát végezni és esetleg közösen gyereket nevelni… Ilyenkor a jól induló ismerkedés hirtelen kútba eshet, mert a férfi elkezd újabb potenciális élettársjelölt után kutakodni.

Míg a férfiak egyre inkább bebiztosítanák magukat, a nők egy válás után sokszor gondolják úgy, hogy többet nem akarnak senkit kiszolgálni, se mindent egyeztetni valakivel, inkább élvezik a függetlenséget, a szabadságot.

Nyilván vannak ezzel ellentétes tapasztalatok: nők, akik egy új, együtt élős párkapcsolatban találják meg magukat és férfiak, akik többé nem kockáztatnak, de a trendek azt mutatják, hogy a férfi lelki békéje és jólléte, egészsége szempontjából a rendezett családi élet fontosabb, mint a nők esetében.