* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: nov 09, 2024 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Az ismerkedés és az együttjárás első időszakában különösen fontos, hogy ha nőként végre olyasvalakit találtunk, akit kedvelünk és akihez vonzódunk, ne riasszuk el magunktól azért, mert bizonytalanok vagyunk és mihamarabb be akarjuk magunkat biztosítani.
Minél több csalódáson estünk át, és minél kevesebb kedvünk van mindent újrakezdeni, annál hajlamosabbakká válunk arra, hogy fel akarjuk gyorsítani az elköteleződést, illetve olyan partnert akarjunk faragni a pasiból, aki leginkább megfelel az elképzeléseinknek.
Miket művelünk nőként, ami kifejezetten irritáló a férfiak legtöbbje számára és hogyan fogjuk vissza magunkat? Mert ez utóbbi olykor egyáltalán nem egyszerű.
1. A kapcsolat első pillanatától kezdve méricskélünk és elemzünk
A legtöbb nő ahhoz szokott, hogy a helyzeteket és az embereket elemezze, osztályozza, analógiákat keressen és ebből következtetéseket vonjon le. Ha megismer valakit, aki kezd fontossá válni a számára, akkor igyekszik minél aprólékosabban felmérni az illetőt, kis jelekből kiolvasni, mennyire gondolkodik a pasi hosszú távon, mi várható tőle, vannak-e annak jelei, hogy kihátrálna a kapcsolatból.
Mivel a nők a történelem során sokkal többet kockáztattak egy-egy kapcsolattal, mint a férfiak, természetes, hogy óvatosabbak. Csak az elemezgetést túlzásba is lehet vinni. És olykor teljesen fals következtetésre juthatunk, mert azt hisszük, profi pszichológusok vagyunk… Különösen a barátnőinkkel felvértezve.
2. Egyre nagyobb teret akarunk elfoglalni az életében, nem hagyjuk lélegezni
Általános dinamika, hogy a férfiak az ismerkedés elején nyomulnak, ha lelkesednek, akkor még attól sem riadnak vissza, hogy túlzásokba essenek, minél hamarabb akarnak találkozni, sok időt szeretnének együtt tölteni…
Mire a nő beadja a derekát és elkezd kötődni, a férfi megérzi, hogy megvan a zsákmány, a nagy lelkesedése alábbhagy… Még akkor is, ha esze ágában sincs kihátrálni a kapcsolatból, csak napirendre tér fölötte: most már a nő az élete része, szóval véget lehet vetni a rendkívüli állapotnak és vissza lehet térni a szokásos tevékenységekhez (munka, haverok, sport, egyedül töltött idő.)
A nő ezt úgy érzékeli, hogy őt most hanyagolják, főleg, ha egyébként is jellemző rá, hogy nem szeret egyedül lenni vagy az életet párosban képzeli el. Ekkor már a nő „üldözi” a férfit, amit ő úgy értékel, hogy korlátozni akarják, röghöz akarják kötni és ez fullasztó számára. A férfiak nagyon szeretik a szabadságot, és ha nem adjuk meg nekik, akkor papucsokká válnak – vagy lelépnek…
3. Drámázunk, veszekszünk vagy éppen sértődötten hallgatunk
A nők egy része imád veszekedni és attól sem riad vissza, hogy ezt mások szeme láttára tegye. Persze drámázó férfiak is vannak, de a legtöbb pasi jobb szereti a nyugalmat. Mások előtt megszégyeníteni a kedvesünket végképp nagy öngól… (Persze ez ugyanúgy igaz fordítva is.)
A konfliktuskerülő nők ugyanakkor nem veszekednek, nem rendeznek jelenetet, hanem fagyos hallgatásba burkolóznak, majd elvárják, hogy a pasi magától tudja, mi a bajuk. Hiába mondják, hogy nekik egyszerűbb, ha megmondjuk, mi zavar, ha éppen olyan dolgok zavarnak, mint a fenti pontokban: hogy nem szeretne jobban bevonni az életébe, elvonul, mikor szükségünk lenne rá (vagy azt hisszük, hogy neki lenne szüksége ránk…) Elmondani, hogy mi a bajunk, sebezhetővé tesz és nem szeretünk kockáztatni. Így sokszor inkább hallgatunk…
4. Kutakodunk, féltékenykedünk, gyanúsítgatunk
Nem mondom, hogy ilyet csak nők tesznek, vannak kutakodós, féltékeny férfiak is, egyik nem esetében sem vonzó tulajdonság. Van, aki a féltékenység bizonyos mértékét a szerelem fokmérőjének tartja, de valószínűleg inkább csak belső bizonytalanságról és birtoklási vágyról, kontrollmániáról van szó. Bizonyos emberek számára az, ha belenézünk a telefonjukba, már épp elég ahhoz, hogy teljesen elveszítse a belénk vetett bizalmát.
5. Túlságosan elhalmozzuk figyelemmel
Az is zavaró lehet, ha elhalmozzuk a partnert, anyáskodunk felette, úgy teszünk, mintha nem néznénk felnőttnek.
6. Éreztetjük vele, hogy nem elég jó és meg kell változnia
Az egyik legveszélyesebb hiba és főleg akkor követjük el, ha nem meggyőződéssel választottunk, hanem jobb híján, azzal a hátsó gondolattal, hogy majd mi embert faragunk a másikból.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy bizonyos alaptulajdonságokat, stílusbeli jellemzőket, szokásokat, attitűdöket nem fogunk tudni megváltoztatni. El kell döntenünk, hogy annyira zavarnak-e, hogy nem tudunk velük kibékülni – akkor inkább szakítsunk --, vagy elfogadjuk őket, még ha nem is ideálisak számunkra.
7. Erőltetjük, hogy olyan dolgokról beszéljen, amilyenekről nem akar
A jó kommunikáció az élhető, működésképes kapcsolatok sarokköve. De vannak emberek, helyzetek, időpontok… Léteznek férfiak, akikkel tényleg semmilyen intim dologról nem lehet beszélni, akik mindent elviccelnek vagy csak bezárkóznak. Léteznek olyanok, akik nem tűrik a visszajelzéseket, azonnal védekezni kezdenek, mert úgy érzik, megtámadták őket. Jó lenne, ha mindenkivel jól lehetne kommunikálni, de a realitás az, hogy ebben sokszor kompromisszumokat kell kötnünk.
Ezért is jó, ha vannak barátaink és velük meg tudjuk beszélni azt, amit a partnerünkkel esetleg nem.
8. Nem fogadjuk el a barátait, a családját, a háziállatát, a kedvenc csapatát, kinevetjük a számára fontos dolgokat
Ha összejövünk valakivel, akkor nem csak az ő személyével, hanem a múltjával, a családjával, a barátaival, adott esetben a tőlünk eltérő kulturális hátterével is meg kell barátkoznunk. Ha hosszú távra tervezünk, akkor nyitottnak kell lennünk az élete minden ilyen aspektusára (ez is kölcsönös, persze).
Mivel a férfiak többsége nem nyíltan fejezi ki az érzelmeit, lehet, hogy nem vesszük azonnal észre, mennyire bántó számára, ha olyasmin gúnyolódunk, ami neki fontos vagy lekezelően nyilatkozunk a hobbijáról, a barátairól és így tovább. Mindig legyünk ezzel nagyon óvatosak. Mi se szeretjük, ha leszólják, ami fontos nekünk.
9. Gyakran emlegetjük az exeinket vagy más férfiakat
Ritka az olyan férfi, aki jól viseli, hogy másokhoz hasonlítgatják, ehhez meglehetősen nagy önbizalomra van szüksége. Nem csak látszólagos, hanem valódi önbizalomra. A többiek azonban frusztráltan reagálnak, ha arra utalgatunk, hogy a férfiismerőseink, főleg az exeink közül valaki sikeresebb, viccesebb, menőbb… Hogy az intim kérdésekről már ne is beszéljünk.
10. Erőltetjük az összeköltözést, a házasságot, a gyerekvállalást
Még akkor se hozakodjunk ezekkel elő, ha úgy érezzük, hogy készen állunk rá. Főleg, ha még friss a kapcsolatunk, pár hónapos… Vagy még eléggé fiatalok vagyunk, nem kell semmit elsietnünk. Ha több év kapcsolat fennállása esetén a pasi még mindig nem tesz utalást sem arra, hogy közös családot alapítana, akkor viszont lehet, hogy hiába várunk. Erőltetni biztos nem érdemes, ha akarja, úgyis szóba hozza. (Természetesen azt már ismerkedéskor érdemes elméleti szinten tisztázni, hogy akar-e majd gyerekeket valamikor az életében…)
11. Akadályozzuk a céljai elérésében, más célokat akarunk neki kiszabni
Tekintsük magunkat szerencsésnek, ha olyan férfival ismerkedtünk meg, akinek vannak céljai. Aki tudja, mit akar. Lehet, hogy a céljai nem pont olyanok, amilyenekről mi álmodtunk… Mondjuk ő meg akarja mászni a Csomolungmát, mi azonban inkább azt szeretnénk, ha vezérigazgató válna belőle. Ha sikerül is lebeszélnünk a céljairól, nem lesz benne sok köszönet, mert örökké benne marad a tüske. Inkább attól érdemes tartani, akinek nincsenek céljai, aki csak úgy sodródik… Vagyis, ha vannak elképzelései, akkor támogassuk bennük, és fontos az is, hogy legyenek saját céljaink, ne a férfin keresztül akarjunk feljebb jutni.
Ezek a pontok természetesen általánosításokon alapulnak, vannak nők, akikre kevésbé jellemzőek, vannak, akikre inkább. De ha legalább néhány pontot viselkedésmódot felismerünk magunkban, már azok tudatosítása segíthet abban. hogy a jövőben kevésbé essünk ugyanazokba a hibákba.