Miért szaboltálják egyesek az összes párkapcsolatukat?

A társkereső oldalak örök szereplői vagy visszatérő feliratkozói között ott vannak azok az emberek, akiknek általában van kapcsolatuk egy ideig, de valahogy egyik sem válik igazán tartóssá és egyszer csak úgy döntenek, hogy szakítanak. Olykor ez a másik fél számára váratlan pillanatban jön el, mert lehet, hogy előtte semmi nem utalt arra, hogy nagy problémáik lennének.

Önmagában persze nem baj, ha valakinek nincsenek nagyon hosszú kapcsolatai, amennyiben ő maga ettől nem szenved, vagy az életmódja szinte lehetetlenné teszi az elköteleződést. Csak azért, mert ez a társadalmi elvárás, nem kell évtizedekre lekötni magunkat. Probléma akkor van, ha az illető, aki így viselkedik, szenved a csalódásoktól és úgy érzi, hogy képtelen kilépni ebből a körforgásból.

Milyen okok húzódhatnak meg a gyakori szakítási mintázatok mögött?

1. Túl hamar túl sokat akarnak

Vannak, akik annyira vágynak egy igazi, mély kapcsolatra és olyan régen várnak arra, hogy ezt megtalálják, hogy minden olyan találkozásból, ahol erre egy kis esélyt is látnak, ki akarják facsarni a maximumot. Az a baj ezzel a beállítottsággal, hogy minél több csalódáson esett túl az ember és minél inkább kezd kifogyni az időből, annál kétségbeesettebben kapaszkodik majd minden szalmaszálba.

Túl sokat vár a partnertől, túl hamar, hajlamos rácsimpaszkodni, az élete minden területét ellenőrzése akarja alá vonni, vagy éppenséggel megváltoztatja a saját szokásait a másik ember „kedvéért”… Ami már ijesztő lehet.

Vagy ők unják meg, hogy sokkal több energiát tesznek a kapcsolatba, mint a partner, vagy a partnernek lesz elege abból az intenzitásból, amit tapasztal.

2. Irreális elvárásokkal kezdenek kapcsolatot, ezért borítékolt a csalódás

Ezek az irreális elvárások sokszor önmagukkal szemben is érvényesek, máskor saját magukkal sokkal elnézőbbek, mint egy partnerrel szemben. Lehetnek ezek a kapcsolat intenzitására vonatkozó elvárások, de olyasmi is, mint a nemi sztereotípiák: mennyit keressen egy férfi, mennyire tudjon főzni egy nő, ki hogy öltözködjön, mennyit sportoljon, hogy étkezzen, és így tovább.

Vannak emberek, akik az egész kapcsolatból egyfajta túlélőtábort vagy versenyt akarnak csinálni, és ha a másik nem úgy teljesít, ahogy ők elvárják, akkor máris azzal fenyegetőznek, hogy szakítani fognak, mert nincs vesztegetnivaló idejük. Tipikus, ha egy nő gyereket akar és azt a férfit, akinél fél éven belül nem látja a szándékot a nősülésre, lapátra teszi, mert neki erre nincs ideje.

3. Szőnyeg alá söprik a problémákat

Ha valaki azt hozza otthonról, hogy nem teregetjük ki a szennyest és nem kérünk segítséget, akkor hajlamos nem kommunikálni az őt feszítő problémákat. De olyan is van, hogy amikor ő megpróbálná megbeszélni, a partner zárkózik el ettől teljesen. Az is előfordulhat, hogy az illető túl hamar és túl sok problémát akar a párkapcsolatán keresztül megoldani, illetve azt várja, hogy mivel a szerelem mindent legyőz, az ő előzőleg is létező nehézségei majd egy csapásra eltűnnek, ha a kedvese jelen van. Aztán ha ez nem történik meg, akkor hajlamos azt gondolni, hogy a partner hibája, hogy ő még mindig nem boldog és kiegyensúlyozott, ezért szakít és megpróbál olyat keresni, aki majd mindent megold. Természetesen soha nem talál ilyen varázslót.

4. Eleve úgy állnak hozzá a kapcsolathoz, hogy az kudarcra van ítélve

Sosem látott igazán működő kapcsolatot és a szíve mélyén nem is hiszi el, hogy létezhet hasonló, de azért újra és újra próbálkozik, amikor pedig feloldhatatlan konfliktusokkal szembesül, akkor anélkül, hogy akár megkísérelné a megoldás megtalálását, bedobja a törölközőt, hiszen így beigazolódik az eddigi feltevése: valóban nem létezik működőképes kapcsolat.

Természetesen számos más ok is állhat a kudarcok mögött: egyesek szenvedélybetegség vagy valamilyen mentális zavar miatt képtelenek stabil, jó kapcsolat kialakítására, mások egyszerűen túl kényelmesek ahhoz, hogy igazán tegyenek a kapcsolat megőrzéséért: amikor a dolog elkezd már nem csak az örömről és szórakozásról szólni, hanem elvárások és neheztelések jelennek meg, ők köszönik szépen, nem kérnek ebből.

De az is előfordulhat, hogy annyira zárkózottak, félénkek, maguknak valók, hogy képtelenek igazán megnyílni vagy annyira kételkednek a saját értékességükben, hogy mást sem tudnak arról meggyőzni, velük érdemes együtt maradni.

Ha nagyon zavar bennünket ez a helyzet, akkor mindenképp érdemes elindulni az önismeret útján, vagyis nem várni, hogy a dolog magától megoldódik majd. Van, akinek ez az önismereti munka egyedül, illetve barátokkal is sikerül, másoknak szükségük van komolyabb szakmai segítségre. Ami nem vezet sehová, az a totálisan negatív hozzáállás és a hibáztatás: biztos, hogy attól nem lesz barátnőnk, ha szidjuk a nőket, vagy ha kijelentjük, hogy mi teljesen alkalmatlanok vagyunk arra, hogy összeszedjünk egy pasit.

Nyilván rengeteg múlik a szerencsén is, de a legtöbb esetben azért az, aki nyitott, kiegyensúlyozott és magabiztos, kedves másokkal, hisz a saját értékeiben és meg tudja fogalmazni, mit szeretne, nem szokott egyedül maradni, ha nem kifejezetten ez a szándéka.