* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: már 21, 2024 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Számtalan párkapcsolat indul nagyon ígéretesen, és a felek megdöbbenésére néhány héten belül mégis gyorsan tönkremegy. A társkeresők általában nem értik, hogy mi történt? Miért van az, hogy rövid, pár hetes, hónapos ismeretségek sorjáznak mögöttük?
Általában kétféle magyarázattal szoktak szolgálni a társkereső klienseim, amikor megkérdezem tőlük, hogy ők mit gondolnak, miért mennek tönkre ilyen gyorsan a kapcsolataik:
1) Nem jól választok. A másik nem tagjai egyáltalán nem normálisak, nehéz lelkileg egészséges partnert találni. Velük van a hiba.
2) Jó esetben a kliens esetleg magába néz, és azt mondja: „lehet, hogy valamit rosszul csinálok, de fogalmam sincs, hogy hol rontom el”.
Nos, a második esetben kezdődhet meg a valódi munka, ekkor rá tudunk nézni arra, hogyan működik az illető a párkapcsolataiban.
A következő hibákat szokták elkövetni.
Sok társkereső azt gondolja, hogy úgy önmagában, ahogy van, nem szerethető. Éppen ezért keresnek maguknak egy vágyott szerepet, és megpróbálják azt eljátszani. Például a macsó férfit, aki nem mutat érzelmeket, sőt még érdeklődést sem igazán a partnere felé. Vagy a Jégkirálynő szerepét szokták kedvelni a lányok: jöjjön a férfi, és hódítson meg! Kezdeményezzen ő! Keressen, hívjon, írjon, bókoljon, tervezzen, szervezzen programokat. Én pedig nagy kegyesen beleegyezésemet adom. De magamtól nem kezdeményezek, mert ez nem nőies, ez a férfi dolga.
Mi lesz ennek az eredménye? A partner teljesen elbizonytalanodik. Fogalma sincs, hogy a társa akarja-e ezt a kapcsolatot vagy sem? Ugyanis nem kap őszinte visszajelzés, biztatást. Így aztán az ő lelkesedése is csökken, könnyen lehet, hogy a visszautasítástól való félelmében egyre kevesebbszer fogja keresni a társát. Így aztán szép lassan, csendben kimúlik a párkapcsolat.
Nagyon fontos lenne megérteni, hogy nem tesz jót semmilyen emberi kapcsolatnak, ha másnak mutatom magam, mint aki vagyok! Az sem használ, ha nem adok a másiknak pozitív, biztató visszajelzést. Mindenki fél a visszautasítástól, egy idő után már kevesen kockáztatnak.
A következő gyakori hiba, hogy a frissen alakuló kapcsolatban az egyik fél durván belemászik a partnere életébe azzal, hogy folyton a nyakán lóg. Naponta 20-30 üzenetet ír, ha a társa nem válaszol, akkor ismét ír, egyre sürgetőbben. Ha erre sem kap választ, akkor telefonál, rosszabb esetben megvárja a munkahelyén. Vagyis rámászik.
Lehet, hogy a fentiek nagyon sarkosnak, durvának tűnnek, és kimerítik a zaklatás fogalmát, de lehet ezt finomabban, mégis idegesítően csinálni. A friss partner nem érti, hogy mi ez a csimpaszkodás, és nagyon gyorsan kimenekül a kapcsolatól.
A megoldás valahol a fenti két hiba között van: érdemes pozitív visszajelzéseket adni a társunknak. Megerősíteni őt abban, hogy érdekes, egyre fontosabb számunkra. Néha nem árt, ha nem arra várunk, hogy a másik kezdeményezze az üzenetet, telefont, randit, hanem mi magunk is írunk, hívjuk, felvetjük a következő randi lehetőségét.
A fontos azonban az, hogy találjuk el az ismerkedés ritmusát, hogy az ne legyen tolakodó, de ne is a másiktól várjunk minden kezdeményezést.
Ha valaki alapból úgy működik, hogy nem szereti magát, elégedetlen az életével, azzal, amit eddig elért, az hajlamos arra, hogy mindent alaposan megkritizáljon maga körül. Ők azok az emberek, akiknek semmi sem elég jó. Az új partnerük sem. Még a szerelem rózsaszín szemüveges korszakában sem. Folyton találnak valami kivetnivalót az új társukban, és ennek hangot is adnak…
„Szerintem nem áll jól neked ez a piros pulóver.” „Miért nem növeszted meg a hajad? Úgy sokkal nőiesebb lennél?” „Nem gondolkodtál még azon, hogy munkahelyet kellene váltanod? Úgy sokkal többet keresnél, és növelné az amúgy borzasztó önbecsülésedet.”
A kritika sokszor jószándékú segítségnyújtásnak van álcázva, és nehéz észrevenni, hogy épp egy megalázó, bántó megjegyzés hangzott el. És aki bántalmazó családi környezetből jön, annál simán átcsúsznak ezek a megjegyzések.
A kritizáló száját szinte soha nem hagyja el dicséret, vagy ha mégis, az is inkább bántás. Azt gondolják, hogy soha nem szabad bókolni egy új partnernek, mert még elbízza magát. Ha mégis dicsérnek, az gyakran így hangzik: „Látod, mennyivel jobban áll ez a kék kardigán? Az a múltkori piros kövérített.”
Ilyen emberrel randizni olyan, mintha medúzával úszkálnánk. A csípés után pár perccel, órával jövünk rá, hogy valami kellemetlen érzés van bennünk, akkor meg már sokszor késő szólni. Ha szólunk is a bántások miatt, a kritizáló nem érti, hogy mi bajunk van, hiszen ő csak jószándékból szólt, hogy jobban öltözzünk, kellemesebb legyen a személyiségünk. Ezen megsértődni – szerinte – nagy butaság. Csakhogy egy magabiztos partner villámgyorsan kihátrál egy ilyen kapcsolatból.
Az egyik leghatékonyabb módszer, hogy tönkre tedd a kapcsolatodat, ha folyton megsértődsz, és duzzogva visszavonulsz. És fontos: még véletlenül se mondd meg a másiknak, hogy mi bajod van! Ha szeret, pontosan tudnia kell, hogy mivel bántott meg. Ha nem, akkor meg hiába magyarázod.
Amikor megsértődsz, napokig nem adsz magadról hírt, nem válaszolsz az üzeneteire, nem veszed fel a telefont, nem beszélsz vele, az a másikban borzasztó visszautasítottság érzését kelti. Nehezíti a helyzetet, ha meg sem mondod, hogy mi bántott meg ennyire.
A sértett fél ilyenkor azt várja, hogy a másik úgy bizonyítsa a szerelmét, hogy jön, kuncsorog, pitizik, és én majd nagy kegyesen megbocsátok neki. Valójában ez egy nagyon csúnya, a másikat megalázó játszma, amiből jó érzésű, megfelelő önbecsüléssel rendelkező ember azonnal kiszáll. Ki a fene akar benne maradni egy olyan kapcsolatban, ahol már a viszony kezdetén valaki ilyen csúnya játékot játszik?
Szuper hatékony módszer a kapcsolat megrontására az is, ha féltékeny vagy az új partneredre. Kérdezgesd az exeiről, kivel és hol volt az elmúlt napokban. Számoltasd el őt minden percéről! Még jobb, ha igyekszel őt hazugságon, ellentmondáson kapni, majd ezt jól az orra alá dörgölöd. Érdemes belenézni a telefonjába, a fejéhez vágni az onnan szerzett információkat. Ha más nem, ez biztosan felébreszti őt, hogy egy féltékeny, kontrolláló emberrel van dolga, és ha van benne egy kis önérzet, azonnal kilép a kapcsolatból.
Ha féltékenységgel küzdesz, ha sérülés ért az előző kapcsolataidban, esetleg megcsaltak, és már nem bízol senkiben, akkor érdemes segítséget kérni pszichológustól, mentálhigiénés szakembertől, mert ez a sérülés magától ritkán gyógyul meg. Emberi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy ismét bízni tudj egy másik emberi lényben.
Ha a fenti hibák közül bármelyikben is magadra ismersz, ne keseredj el, nem vagy beteg vagy rossz ember! Valószínűleg olyan sérülések értek korábban, amelyek ezt a viselkedést hozzák ki belőled. Nagyon sokat tudsz tenni azért, hogy változtass a viselkedéseden!
A tudatosság, önfegyelem önmagában is sokat segít. Kapd rajta magad a nem megfelelő szavakon, viselkedéseken, aztán legközelebb próbáld máshogy! Ha nem megy egyedül, nem szégyen segítséget kérni megfelelő szakemberektől (pszichológus, mentálhigiénés szakember, coach). Ha szeretnél normális, hosszú távú párkapcsolatot, valamit érdemes tenni azért, hogy változzon a helyzet!
Ha magadra ismertél, és szeretnél változtatni, gyere el társkereső coachigra!