Mennyire és miért vonzó a hősiesség?

Kétség nem férhet hozzá, hogy a hősies viselkedés nagyon vonzó, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, de vajon mi ennek a magyarázata? Hiszen aki hősies, az alkalomadtán sokat kockáztat, tehát egy hosszú távú kapcsolat szempontjából nem a legbiztosabb partner. És egyáltalán mit tartunk hősiesnek?
  

Hősiesnek azt tartjuk, aki egyszerre bátor és önzetlen, vagyis valaki másnak a javára cselekszik. Önmagában az, ha valaki bátor, sőt, vakmerő, életét kockáztatva vállalkozik mindenféle próbákra, nem teszi őt hősiessé, amennyiben a tettei nem szolgálják mások érdekeit. Egy extrém sportoló teljesítménye kiválthat belőlünk tiszteletet (vagy éppen gondolkodhatunk róla elítélően), hősiesnek azonban nem igazán tarthatjuk, mert nincs benne az önzetlenségi faktor.

Vannak látványosan hősies tettek és vannak olyanok, amelyek inkább rejtve maradnak. Ha egy tűzoltó berohan az égő házba és kimenti az embereket, akkor az meglehetősen látványos, de annak a hősiessége, aki rendíthetetlenül ápol másokat, a mindennapok nyűgeit viseli bátran, legtöbbször rejtve marad. És sokkal kevésbé számít szexinek, mint a látványos hősiesség.

A kétféle hősiesség nem csak a látványos mivoltában különbözik, hanem abban is, hogy az első esetben közvetlen és akkut életveszély van, a másodikban ilyen nincs, de az illető mégiscsak az életét áldozza. Csak lassan, kis adagokban és láthatatlanul. Amit nehezebb felfogni, átérezni és főleg nehezebb értékelni.

Ami a párválasztást illeti, a nők inkább értékelik a hősiességet, mint a férfiak, és persze minél látványosabb, drámaibb formában nyilvánul meg, annál inkább. Ugyanaz a férfi teljesen más színben tűnik fel, ha veszélyhelyzetben a saját biztonságát háttérbe helyezve a másik ember segítségére siet (például beugrik utána a vízbe), mint ha ezt elmulasztja. Még akkor is veszíteni fog a vonzerejéből, ha nem tud úszni és semmi esélye nem lett volna segíteni. A nők ugyanis biztonságban akarják érezni magukat egy férfi mellett és aki nem képes segíteni, sőt, még csak meg se próbálja, amellett nem éreznek biztonságot.

Vagyis, ha adott helyzetben valaki semmit nem tesz (alacsony a hősiességi mutatója), az sokkal kevésbé lesz vonzó, mint az, aki eleve bele sem került egy ilyen helyzetbe.


Ahogy már említettük, valójában az ilyen látványos, drámai hősiesség hosszú távú kapcsolat szempontjából nem igazán tűnik vonzónak, hiszen egy sokat kockáztató ember nagyobb eséllyel vész oda és a partnere ott marad egyedül (esetleg gyerekekkel). Viszont a hősies magatartásnak van egy olyan üzenete is, hogy a partnernek elég jók a génjei (illetve elég edzett) ahhoz, hogy megengedhesse magának a hősies viselkedést, mert még ezzel együtt is jók a túlélési esélyei. Maga a tény, hogy valaki nem engedheti meg magának a hősiességet, evolúciós szinten arra utalhat, hogy azért nem teheti, mert nem elég erős ahhoz, hogy túlélje.

Valójában az extrém helyzetekben tanúsított hősiesség azonban inkább a rövid távú párválasztásban kap szerepet, hosszabb távon inkább az önzetlenségi faktor kerül előtérbe. Tehát a hősiesség kockázati tényezője mégiscsak elgondolkodhatja a nőket arról, hogy jobb, ha a partnerük a hétköznapokban áll helyt, mint extrém helyzetekben, amelyek akár úgy is alakulhatnak, hogy nem tér hozzájuk vissza, vagy megnyomorítva tér vissza.

Persze ettől függetlenül mindig lesznek olyan nők, akik hajlandóak vállalni annak a kockázatát, hogy a férjük nem tér vissza egy bevetésről (és most kifejezetten nem háborús helyzetre gondolok). De nem csoda, hogy például a rendőrök nehezen tartják fenn a házasságukat, főleg olyan helyeken, mint az USA, ahol sokkal könnyebben kerülnek életveszélyes helyzetbe, mint békésebb országokban.

A hősiesség természetesen féltékenységet és irigységet is szül: vannak, akik szívesen orozzák el mások hősiességét, tulajdonítják a másik ember teljesítményét csak maguknak vagy kreálnak olyan helyzetet, amelyben hősiesnek tűnhetnek, noha nem azok. (Tipikus példa a férfi által megrendezett támadás, aminek kapcsán ő védelmezőként léphet fel a nő előtt, noha valójában nem forgott veszélyben egy pillanatig sem.)

Azt már nehezebb megítélni, hogyan hat a nők extrém helyzetekben mutatott hősiessége a férfiakra: valószínűleg csak a hozzájuk hasonlóan hősies pasik mernének kikezdeni egy olyan nővel, aki a legtöbb férfit lepipálja kockázatvállalásban. De a tűzoltó, rendőr és katonanőknek, főleg azoknak, akik közvetlen veszéllyel néznek szembe, a férfiak nem szokták megkönnyíteni az életét. Sokkal jobban viselik, ha a nő valamilyen gondoskodó szerepben hősies, például ápolónő vagy orvos, esetleg „szimplán” anya. Hiszen ezek nem látványos, nem könnyen lobogtatható hősiességek, és főleg nem az emberi tevékenységeknek azon a térfelén zajlanak, amelyet a férfiak szívesen tekintenek a magukénak.