Mennyit számít a közös program? – Az érdeklődési körök szerepe a párkapcsolatban

Sokan látták a Vissza a jövőbe című trilógiát, amelynek első részében Marty McFly-nak az a szinte lehetetlennek látszó feladat jut, hogy a múltba utazva összehozza egymással a szüleit, akikben soha nem látott semmi közöset, mivel soha nem csináltak semmit együtt… Aztán a múlt megváltoztatása nyomán a szülei is teljesen megváltoznak és a 2. film elején már úgy találkozunk velük, hogy épp teniszezésből jönnek haza, flörtölnek egymással és teljes az összhang.

Mikor felmerül a kérdés, vajon mennyire fontos, hogy egy pár tagjainak hasonló legyen az érdeklődési köre, mindig ez a részlet jut eszembe: milyen borzalmas lehet egy olyan kapcsolat, amelyben nincs miről beszélgetni, ha esetleg szerveznek is közös programot, azt sem élvezik – vagy csak az egyik élvezi, a másik nem. Meggyőződésem, hogy igenis kellenek közös pontok, mindkettejük számára élvezetes események, sőt, az is nagyon fontos, hogy a család többi tagjától külön, kettesben is legyen ilyenekben részünk.

Minél erősebb a párkapcsolati kompatibilitás, annál erősebb és szilárdabb a kapcsolat, noha lehet, hogy kezdetben épp a másság vonz valakihez. Jó párkapcsolat például nincs hasonló értékrend nélkül, mert ha az élet alapvető dolgaiban teljesen mást gondolunk, akkor nem tudunk egy irányba húzni. Ha pedig nem hasonló az érdeklődésünk, vagyis nincsenek legalább átfedések, akkor a szenvedély elmúltával nyűgnek érezzük majd az együtt töltött időt.

Mennyire fontos a közös hobbi? Nos, nem kell, hogy feltétlenül azonos legyen a hobbink, de adjunk teret egymás kedvteléseinek és érdeklődjünk a másikat izgató dolgok iránt. Ha nem derül ki rögtön, hogy mi az, amit mindketten szívesen csinálnánk, később is kereshetünk szórakoztató tevékenységeket: például olyanokat, amilyeneket egyikünk se próbált még ki. Ha fontos számunkra a kapcsolat minősége, nem akarunk pusztán vegetálni egymás mellett, akkor foglalkozzunk ezzel külön, szánjunk időt a közös pontok megtalálására.

Lehet jó program a közös munka is, de nem pótolhatja a felszabadult együttlétet, ugyanis sok házaspár esik bele abba a hibába, hogy csak a mindennapok küzdelmeiben vesz részt együtt, és ha lazításról van szó (amennyiben ezt megengedik maguknak és egymásnak), azt már másokkal folytatják: a férfi a barátai között tud kikapcsolódni (vagy a számítógép előtt ül és játszik), a nő a barátnőivel kávézgat vagy megy el moziba, színházba. Ha a társunkkal való együttlét egyet jelent a nehéz helyzetekkel, a konfliktusokkal és az örökös munkával, akkor egy idő után már nem is lesz kedvünk vele tölteni az időt. És elkezdünk kifelé kacsintgatni.

Persze az sem szerencsés, ha erőnek erejével próbálunk mindent együtt csinálni. Természetes, hogy az érdeklődési körünk számos pontos eltér, mint ahogy az is természetes, hogy nem szeretnénk állandóan egymás társaságában lenni, szükségünk van barátokra, rokonokra, külső programokra is. Az ideális az, ha ugyanannyira törekszünk a közös hang megtalálására, mint amennyire megadjuk egymásnak a szabadságot a kimozdulásra. Örüljünk, ha a párunknak vannak barátai, akikkel kellemesen érzi magát és ne hagyjuk, hogy bárki lebeszéljen bennünket a saját barátainkról.

Ami a külsős programokat illeti, fontos, hogy ebben is tartsuk az egyensúlyt, ne az legyen, hogy az egyik fél örökké elmászkál, a másik meg mindig kénytelen egyedül elvégezni a gyerekek, illetve a háztartás körüli teendőket. Vannak otthonülős emberek, akik nem igénylik annyira a külső programokat, őket viszont akkor azzal lehet jutalmazni, ha például elvisszük a gyerekeket, illetve rendet teszünk a lakásban, hogy az otthon magányában tudjon ejtőzni, ha már erre vágyik.

Fontos már a kapcsolat elején tudatosan figyelni erre: keressünk közös tevékenységeket, de ne vegyük rossz néven azt sem, ha a partnerünk folytatja, amit már addig is csinált másokkal… Illetve ne tegyünk úgy, mintha nekünk is ugyanaz lenne a hobbink, ha ez nem igaz: kezdetben még könnyű megjátszani, de mi lesz, ha beragadunk ebbe a szerepbe és már elvárják tőlünk, hogy horgászni menjünk? Vagy a partner nem meri megmondani, hogy ő igazából erre a dologra nem is akar bennünket elvinni, mert sokkal jobban szeret egyedül vagy a haverjaival ücsörögni a tóparton?

Van, aki szerint a párkapcsolat annyit jelent, hogy le kell mondanunk az addigi életünkről és attól fogva már mindent a kapcsolatnak kell alárendelnünk… De ez csak ahhoz vezet, hogy az ember előbb-utóbb terhesnek érzi a kapcsolatát és visszavágyik a régi hobbijaihoz. Ha gyerekünk születik, akkor úgyis sokmindenről le kell mondanunk egy időre, de egy másik felnőtt ember azért rendelkezik annyi önállósággal, hogy neki is legyen elképzelése a külön töltött időről.

Vigyázzunk arra, hogy olyasvalakit válasszunk, akinek van saját élete és nem csak velünk szimbiózisban tud létezni! Bármennyire is imponál kezdetben, ha a kedvesünk 24 órában a társaságunkra vágyik, ez általában elég hamar túl fárasztó lesz. A jó kapcsolathoz két, külön-külön is elégedett és teljes ember kell.