Mezítláb a parkban

Klasszikus romantikus komédia a 60-as évekből: a friss házasok ócska lakásba költöznek, amelyben nem megy a fűtés, kezdetben még bútorok sincsenek és lyukas a tető. Mindehhez persze tél van, de legalább mindenki felmelegszik, amíg felcaplat a hatodik emeletre... A férj szépreményű ügyvéd, a feleség csak feleség... Noha ránézésre nagyon felvilágosult, modern nőnek tűnik, egész nap otthon ül és persze ettől unatkozik, vagyis ha hazaér a férje, ráakaszkodik és nem hagyja élni...

Anno, 1967-ben film is készült ebből, a sztoriból, Robert Redford és Jane Fonda főszereplésével... Jó volt újra megnézni, pedig csak az elejére emlékeztem: mikor az esküvő után hat napig el sem hagyják a hotelszobát - ezt diszkréten az ajtó előtt halmozódó napilapok jelzik minden kívülálló számára. A szex működik, de tulajdonképpen semmi más nem stimmel. És mi történik azzal a házassággal, amelynek egyetlen összetartó ereje a jó szex?

A férj szeretne a munkájára koncentrálni, megbízható, konzervatív, kicsit fantáziátlan, a feleség túlságosan bohém, nagyon ráér és minden őrültségben benne van. Ő választotta a katasztrofális lakást és mindenkinek nagyon örül, aki odatéved, legyen akár telefonszerelő, vagy a felső szomszéd, aki a hálón keresztül közlekedik. Vagyis az eléggé éretlen kis nő maximálisan extrovertált: kicsi a valószínűsége, hogy majd kielégíti az, ha otthon ücsörög vagy az anyjával sütizik.  

Mivel komédiáról van szó, a házaspárnak természetesen igen hamar össze kell vesznie, mégpedig halálosan, hogy aztán az utolsó jelenetben könnyek között kibékülhessenek... Az ellentétek azonban a valóságban nem szűnnek meg ilyen egyszerűen - és az első összeveszést a valóságban még nagyon sok követi. 

Ha kilépünk a vígjátéki keretek közül és továbbgondoljuk a sztorit, nem hiszem, hogy boldog kapcsolatot jósolhatnánk a párnak. Az ügyvéd olykor kirúghat a hámból, de alapvetően arról fog szólni az élete, hogy keményen dolgozik. Biztos nem lesz kedve mezítláb sétálgatni a parkban, és nem tesz majd éjszakai kirándulásokat - ahogy a bohém szomszéd, akinek lakbérre sincs pénze. Az asszony nagyon rá fog érni továbbra is, ha egyetlen tevékenysége abban merül ki, hogy hazavárja a férjét és mikor végre otthon tudja, követeli, hogy a szerencsétlen őt szórakoztassa egész este. 

Könnyű azzal lezárni a konfliktust, hogy ezek mennyire szerelmesek egymásba és milyen jól okultak az első nagy konfliktusból, de az alaptermészetük és a társadalmi helyzetük mégiscsak azt sugallja, hogy vár rájuk kiegyensúlyozott együttélés. Ettől függetlenül persze kitarthatnak egymás mellett, de igazán egyikük se fogja ebben jól érezni magát. A pasinak mindig túl sok lesz a nyüzsgés és a követelőzés, a nőnek meg soha nem elégül ki a szórakozás és a kalandozás iránti igénye. 

Jó kis darab ez, minden friss házasnak meg kellene néznie, mert remek kiindulópontot adhatna az összeköltözés, összecsiszolódás alapjaihoz: mi az, amiben már a kezdetek kezdetén érdemes megegyezni és milyen viselkedési formák idegesítik a másikat a leginkább. Ha egy vígjáték ad ehhez a beszélgetéshez apropót, az sokkal flottabbul megy majd, mint ha kényszeredetten vesszük elő a témát. Biztosan sokat tanulhatunk egymásról, ha kifejthetjük a véleményünket a szereplőkről és kiderül, ki áll közelebb hozzánk.